Olivia vagyok, 29 éves, és sohasem vágytam kényelmes turistautakra. Azt akarom látni, hogyan élnek, szeretnek, sírnak az emberek. És minél távolabb utazom, annál messzebb vágyom.

Az iráni-japán barátnőmnél vagyok. Tudjátok, annál, aki majdnem twenty, és a szülei azt hiszik, pincér. El sem hiszem, de most látom, mennyi készülődéssel jár egy japán lány számára, mielőtt utcára lépne. Minimum másfél óra - merthogy gyakorlatilag új arcot festenek maguknak. Lehet, hogy ez is a gésa kultúrából ered?

Forrás: Thinkstock

Szoba csak sminkeknek

Van egy külön szobája, ahol csak sminkek vannak, kontaktlencsék és műszempillák. A lényeg, hogy másként nézz ki, mint amilyen vagy, és elfedd a valóságot. Nem is tétovázunk sokat, Mojika beránt a sminkszobába, leültet egy székre, és mire észreveszem, levakol hófehérre. Mert ez a divat. Én hulla hóka vagyok amúgy is. Mindegy. Aztán felrak nekem XL-es szempillákat - S, M, L is volna... -, gyakorlatilag iránytűként funkcionál a szempilla, olyan hosszú. A hason fekvést el kell felejtenem, fut át rajtam, de hát egye fene. Na, mindegy. Jön a harmadik lépcsőfok. Mojika szájat fest nekem. Új szájat. Aztán a szememet feketével körberajzolja, és kapok egy sötétkék kontaktlencsét.

Kandi kamera

Amikor készen vagyunk, kivezet a szobából. Az anyukája nem ismer rám, de én sem magamra. Másfél óra alatt készül el, olyan, mint egy rendes színházi smink. A csodálattól és zavarodottságtól nagyokat pislogok, amikor belép az apuka. Kb. úgy csekkol le, mintha a lány boyfriendje volnék. Az apuka iráni szőnyegárus - mi más is lehetne, ha egyszer iráni? Nagyon kellemetlen szitu. Ott állok teljes díszben, olyan hülyén érzem magam, mintha idióta kandi kamera lenne az egész.

Hazugságok hálójában

Kis barátnőm két mondat között beránt megint a sminkszobába. És ledarálja, hogy az apja úgy tudja, én vagyok a legjobb barátjának az angoltanára. Úgy válaszolgassak a kérdéseire, hogy apuci ne tudja meg, a kislánya hoszteszkedik egy karaoke-bárban. Visszaülünk az asztalhoz. Most teljesen úgy érzem magam, mint egy ítélőszék előtt. Az apuka szemben, a kislánykák mellette, és bombázzák rám a kérdéseket.
- So, u r an English teacher? Huh! So how did you get into this? Hogy lett vízumod? Kuncsaftod? Honnan ismered a lányom barátnőjét?
Jönnek sorban a kérdések. Én meg érzem, hogy gyöngyözik a homlokom, és a smink kicsapódik a szám szélén. El tudjátok képzelni! Azért marha nagy meló, ezt mind leimprózni, hogy hihető legyen. Cseppet sem egyszerű. Megvallom: ennyit egész életemben nem hazudtam. De ez az egész szórakoztató és ironikus is egyben. Ahogy álarcban (sminkben) kell hazudoznom. Elég jól helytállok, köszönet megint a drámatagozatos gimimnek és a színésznői ambícióimnak.

Forrás: Thinkstock
Rózsaszín Bőrönd Expedíció
A 2015-ös év sikergyanús kötete valós élményeken alapul. Ha kíváncsi vagy a kalandregény folytatására - a legpikánsabb vagy épp a legundorítóbb sztorikra -, akkor a könyvet kedvezményesen előrendelheted Olivia blogján. Lájkold a Facebookon is!

A legkellemetlenebb kérdés jön

- Mindig ilyen erősen sminkeled magad?
Passsz! Erre nem mondhatom azt, hogy a lányod sminkelt ilyenre. A nagyjelenet viszont annyira jól sikerül, hogy meghívást kapok a másnapi családi ebédre. Amire sajnos - jaj, de kár - nem tudok elmenni. Órám van épp. Ebéd után az anyuka megcsinálja a műkörmeimet, mert azt tanulja egy tanfolyamon, és szeretne gyakorolni. Ennek nagyon örülök, mert szerintem Japánban csinálják a világon a legszebb műkörmöket. 25 000 jen, ami kb. 50 000 Ft. Na, neeeee! Megvan a műköröm, kimegyünk a konyhába enni Mojikával. 10 perc alatt felfalunk mindent.

Aztán irány egy Game Room

Játékgépek sora. Itt az a trend, hogy először is lefényképezed magad mindenféle pozícióban. Azután a külső számítógépen beállítod a hátteret, szöveget adsz hozzá. A hajad színét is megváltoztathatod. A gép minden esetben megnagyobbítja a szemedet. A lányoknak ez jól áll. Úgy nézek ki, mint egy manga. Ettől persze marha népszerű leszek. Bár szerintem inkább egy ufóhoz hasonlítok. Főleg, hogy fogytam egy kicsit. Miután a felismerhetetlenségig retusáltuk magunkat, kinyomatjuk a képeket. Ami nagyon meglep, hogy Mojika előkap valamit, aztán felragasztja a szeméhez.

Mire jó a szemtapasz?

- Mi ez? - kérdezem.
- Szemtapasz.
- Le kell ragasztani a szemünket fényképezéshez?
- Ha-ha-ha! Nem, dehogyis.
- Akkor minek?
Elmagyarázza, hogy mivel mandula vágású a szemük, nincsen szemhéjuk. Viszont ők mindenképpen nagy európai szemet szeretnének, az a divat. Milyen morbid, nem? Hogy valakinek az legyen a legfőbb vágya, hogy szemhéja legyen. Hát ehhez kell a szemhéjpótló.
És miért csak az egyik szemeden van?
- The other is all right.
- Jaaaa – mondom.
Elég misztikus a kiscsaj. Hát, nem is tudom, én inkább maradnék a saját külön bejáratú szememnél. Különben is, a szem a lélek tükre, jobb azt tisztán tartani.