Második lázadó korszakát éli és minden eddiginél őszintébb kitárulkozásra készül legújabb lemezével. Király Linda egy hihetetlenül nehéz időszakon van túl, ami testileg és lelkileg is megviselte, de végre már tudja, mit akar: szakmailag és nőként is. 

Annak ellenére, hogy az elmúlt években – tehetségéhez méltatlanul – szinte csak pajzsmirigy-betegségéről és súlyáról cikkeztek a lapok, Király Linda sugárzik. Látszik, hogy végre a helyén van: lelkileg és szakmailag is.

Fotó: Marton Szilvia/Origo

Elmondása szerint nagyon nehéz és hosszú út vezetett idáig, rengeteg fájdalmat és csalódást kellett maga mögött hagynia. Meg kellett tanulnia, hogy kiben bízhat, mennyit adhat magából, ha emberi kapcsolatokról, valamint ha zenéről van szó, és mennyit, ha üzletről. De mindenek előtt el kellett fogadnia, hogy az ő karrier útját meredek hullámhegyek és mély hullámvölgyek tarkítják – harcait pedig a nyilvánosság árgus tekintete mellett kell megvívnia.

Linda – akit december 26-tól láthat a közönség A Játékkészítőben – nagyon őszintén mesélt az elmúlt évek buktatóiról, családjáról, akik végig mellette álltak, és arról, hogy legújabb lemezével végre szakmailag is kiteljesedhet.

Tizenhat éves korod óta reflektorfényben élsz. Hogy sikerült megbirkóznod az ismertséggel, azzal, hogy idegenek alkotnak véleményt rólad tinédzserkorod óta? Ez azért is érdekel, mert A Játékkészítőben épp ezt, az emberek által rólad kialakult képet figurázhatod ki a szereped által.

Előadóművészként nagyon jól tudom, hogy

a valóságnak nincs sok köze ahhoz, amit az emberek gondolnak rólam,

így kifejezetten vicces volt rájátszani erre a képre A Játékkészítőben. A szakmának ugyanakkor ez is része, méghozzá olyan része, amit nem lehet kontrollálni, ahogyan azt sem, hogy az emberek sok esetben hajlamosak arra, hogy a saját problémáikat, frusztrációikat azokra vetítsék, akik reflektorfényben vannak.

De amíg az ember tisztában van vele, hogy valójában milyen értékekkel rendelkezik, akkor ezt a helyén tudja kezelni. Előadóként pedig ez ellen annyit tudok tenni, hogy minden egyes alkalommal, amikor színpadra lépek, vagy zenét szerzek, szívemet-lelkemet beleadom.

Fotó: Marton Szilvia/Origo

Sosem zavart téged ez a hamis kép? Miben változtattak rajtad a negatív tapasztalatok, amik a karriered során értek?

Nagyon sok inspirációt merítettem belőlük – az új lemezemet is ezek ihlették. De igazából nem is az emberek rólam kialakult véleménye alakított rajtam, hanem inkább az, hogy eddig sosem volt egyenes karrier utam. Mert amellett, hogy például éveken keresztül több Grammy-díjas zenésszel dolgozhattam, és a Can't let go című dalom éppen elindult az amerikai rádiókban, a menedzsmentem teljesen szétesett. A hullámvölgyeket pedig az évek során nem észrevétlenül, hanem a nyilvánosság figyelme mellett éltem meg – ami sokkal nehezebbé tett mindent.

De rengeteget tanultam mindebből, és a problémák leküzdése segített hozzá ahhoz, hogy most egy nagyon kreatív időszakon mehessek keresztül.

Eszméletlenül megerősödtem, mint nő, és mint zenész. Végre rájöttem arra, hogy ki vagyok valójában, és mit akarok reprezentálni művészként. És ezt csak annak köszönhetem, hogy voltak keményebb időszakok az életemben.

Mi segített abban, hogy felülemelkedj, és újra tudd kezdeni?

A család végig mellettem állt, de egy ponton túl tudtam, hogy rajtam múlik, hogyan megyek tovább, és hogyan raktározom el magamban a negatív tapasztalatokat. Elkezdtem meditálni, magamra figyelni és ez által megkaptam azt a lehetőséget, hogy kicsit az eseményeken, a kudarcokon kívülre helyezzem magamat.

Amikor már nem volt minden fájdalom olyan égetően közeli, akkor voltam képes tisztán látni, hogy mi miért történt velem, és mit kell tanulnom belőle. Ma pedig már eszméletlenül szerencsésnek tartom magam, hogy nem egyszer volt alkalmam arra, hogy elölről kezdjek mindent és újra felépítsem magam.

Fotó: Marton Szilvia/Origo

Ehhez hatalmas lelki erő kell. Rengeteg ember adja fel az első nehézséggel szembesülve.

Nálam is volt nyolc olyan hónap, amikor nem énekelhettem. A lelki nehézségek ugyanis fizikai tüneteket produkáltak, de ahogy ezeket helyre tettem, úgy került vissza minden a megszokott mederbe. És szerintem azért is volt

olyan hullámzó a karrierem,

mert idő kellett, mire a bennem lévő kérdéseket a helyére raktam: el kellett ugyanis döntenem, hogy mit akarok csinálni, hogyan kell tovább haladnom a zenében, és nem utolsó sorban, hogy kiben bízhatok meg – mert nagyon sok csalódáson vagyok túl. A zenét szívvel-lélekkel csinálom, viszont azt meg kellett tanulnom, hogy az üzleti részét korántsem szabad így.

Ezek fájó felismerések voltak?

Figyelj, amikor az ember fejlődik, az fáj. De úgy tud valaki igazán jó előadóművész lenni, ha van honnan merítenie és képes átadni ezeket az érzéseket, tapasztalatokat a közönségnek.

És most hol tartasz a karrierépítésben?

Végre egy hullámhegyen! Óriási előrelépés számomra, hogy már tudom, mit akarok zeneileg. Apám nagyon találóan megfogalmazta ennek a lényegét múltkor, amikor egy interjúban arról kérdezték, hogy milyen gyerek voltam. Azt válaszolta ugyanis:Lindának két lázadó korszaka volt életében: először amikor tinédzser volt, másodjára pedig most". És ezzel arra célzott, hogy már nem engedem, hogy más beleszóljon a zenémbe – olyan szinten tisztán látom, hogy mit akarok. És csak úgy dőlnek belőlem a dalok.

Fotó: Marton Szilvia/Origo

Mondhatjuk akkor, hogy csak most találtál rá a valódi hangodra?

Igen! És alig várom, hogy majd a közönség is hallhassa az új dalokat. Nagyon komoly producerekkel szeretném az új lemezemet elkészíteni, de egyelőre nem mondhatok neveket – még babonából sem. Mindenesetre mondjuk azt, hogy amikor kijön az új album, akkor egy álmom fog teljesülni.

Ez nem félelmetes?

De! Nagyon! Viszont imádom ezt az eszméletlenül izgalmas időszakot. Úgy érzem,

most térül meg az a rengeteg munka, amit az utóbbi 10 évben a karrierembe fektettem.

Végül megérte, hogy sokszor voltam egyedül, a szeretteim nélkül, és úgy kellett ajtókon kopogtatnom, hogy valaki végre dolgozzon velem – ezek vezettek ugyanis ahhoz, hogy ma már tudják, ki vagyok a szakmában, és hogy tiszteljenek is. És ahhoz, hogy legyen miből merítenem a fájdalmat, a küzdelmet, a boldogságot és a szerelmet – mert szerintem ettől lesz igazán hiteles az ember. Az új anyaggal pedig végre a valódi énemet is megmutathatom majd. Végre eszméletlenül őszinte leszek.

Eddig az őszinteség hiányzott a zenédből?

Inkább úgy mondanám, hogy korábban nem akartam olyan mélységekig beengedni az embereket a zenémen keresztül, amelyekig még én magam sem mertem leásni. Úgyhogy hagytam mindent úgy, ahogy volt.

Fotó: Marton Szilvia/Origo

Honnan jött épp most a bátorság ehhez a mély kitárulkozáshoz?

Események láncolata vezetett idáig, egy nagyon kemény időszak eredménye. Tavaly decemberben, épp A Játékkészítő után, minden összejött: egészségileg és lelkileg is rengeteg dolog a nyakamba zuhant. Aztán Viktor elindult az útján és egyre szebb sikereket ért el a Voice-ban – ez pedig rengeteg erőt adott nekem, és az, hogy ebben segíthettem neki, engem is elindított egy nagyon pozitív irányba.

Sokat lehetett hallani különböző médiumokból, hogy szinte megálmodtad a sikerét. Rögtön eldöntötted, hogy benevezed?

Ez az egész helyzet nagyon érdekesen alakult: a Universal Musichoz kötött a szerződésem, és folyamatos értesítéseket kaptam tőlük azzal kapcsolatban, hogy milyen események forgatják fel éppen a kinti zenei életet. Az egyik éjszaka tényleg volt egy furcsa álmom – amiről nem szeretnék beszélni – másnap pedig megérkezett az értesítés, hogy indul a Voice új évada. Tudtam, hogy ez nem lehet véletlen, és beküldtem Viktor nevében a jelentkezést, annak ellenére, hogy benne volt a pakliban, hogy megöl ezért (nevet). Mert a szereplése nagyon rosszul is elsülhetett volna, itthon ugyanis már komoly sikerei voltak.

Mi lett volna, ha senki nem fordul meg neki?

A tehetségkutatókban ugyanis nem elég csupán a jó hang. Szerencsére azonban nagyon négy darab világsztár döntött úgy – csupán a hangja alapján – hogy dolgozna vele. Harcoltak érte, és ez nem akármilyen dolog.

Amerikában 15 millióan nézték meg adásonként a Voice-t, Viktor pedig hat adásban szerepelt a fináléval együtt, ahol újra láthatták a nézők. Nagyon erős rajongói bázis alakult ki ez által, és a sajtó még most is foglalkozik vele kint. Nagyon szeretik. A lehető legjobban jött ki így az egészből: megkapta a figyelmet, amire szükség volt a karrierje elindításához, viszont nincs egy szörnyű szerződéshez kötve.

 Magadat nem is jutott eszedbe benevezni?

Ha tényleg őszinte vagyok, és ez is hatalmas felismerés,  

a Voice nem az én világom.

Nem ilyen típusú művész vagyok. Én szeretem kiírni magamból, amit érzek vagy gondolok, összerakom az anyagot úgy, ahogy azt kell, és koncertről koncertre átadom a közönségnek az eredményt. Nekem nem feltétlenül az a fontos, hogy a leggyorsabb úton érjek el eredményeket. Egyébként is hamar megtanulja az ember ebben a szakmában, hogy muszáj türelmesnek lenni.

Fotó: Marton Szilvia/Origo

Igazából Lady Gagáról sem tudjuk, hány lemezcégtől küldték el, mielőtt világsikert ért volna el. Nem tudja senki, hány évig várt a nagy lehetőségre, ahogy azt sem, milyen küzdelmeket kellett megvívnia a pályája elején – mi csak az eredményt ismerjük. Ahogy arról picit már beszéltem, a testvéreimmel nekünk azért volt sokkal nehezebb dolgunk, mert Magyarországon az emberek már tudták rólunk, hogy kik vagyunk, éppen ezért fokozottabb figyelem kísérte az amerikai tevékenységünket is.

Nem értették, mi tart ennyi ideig a kinti karrierünk beindításában,holott minden csak a maga ütemében, normálisan haladt. És nagyon megdolgoztunk a sikerért.

Ehhez hatalmas alázatra is szükség van, és arra, hogy minden mást a második helyre szoríts. A párod ezt hogy viseli?

Nagyon szerencsés vagyok ebben is, mert tudja, hogy mennyit számít nekem a zene. Tisztában van vele, hogy mennyire szeretem őt, és azt is tudja, hogy egy embernek több minden megférhet a szívében. És azt is jól tudja, hogy ha egyre jobban kiteljesedem zeneileg, akkor ez a pozitív energia felé is áramlik majd. Több mint hat éve vagyunk együtt és most megint egy izgalmasabb időszak következik, hiszen nagyon sokat kell majd utazgatnom, de legalább lesz alkalmunk hiányozni a másiknak (nevet).

Hogy látod magad a jövőben?

Nem szoktam túl messzire tekinteni. Tudom, hogy közhely, de tényleg hiszek benne, hogy a jelenben kell élni, mert valójában az építi a jövőt. Most valahogy kezd minden a helyére kerülni és ebben jó fürdőzni. Viktor sikerei pedig csak még teljesebbé teszik a képet.