A martfűi rém sikere újra ráirányította a figyelmet egy évtizedeken át mostoha sorsú műfajra: a magyar bűnügyi filmre. Szerencsére azért ebben a zsánerben is születtek az idők során kiemelkedő alkotások, mi pedig most összegyűjtöttük őket.

A Hamis Izabella (1968) 

A címben szereplő név nem egy személyt, hanem egy bélyegritkaságot jelöl, ami olyan sokat ér, hogy még egy gyilkosságot is elkövetnek érte: megölik a tulajdonosát, egy idős hölgyet. A holttestre egy tanárnő talál rá, aki a saját diákját, az áldozat albérlőjeként ott lakó lányt kereste csak. A hatóságok mellett pedig a tanárnő és a diáklány is nyomozásba kezd az egyre szövevényesebb ügyben... A maga korában igazi ritkaságnak számított egy magyar krimi, és Bácskai Lauró István rendező inkább a könnyedebb, humorosabb vége felől fogta meg a műfajt, a főszerepekben Ruttkai Évával és Kovács Katival – utóbbi természetesen a film zenéjében is közreműködött. 

A Pogány Madonna (1980) 

A Hamis Izabellában is már menő, laza rendőrnyomozót játszott Bujtor István, aki később ezt a Bud Spencer–Terence Hill-mozik jó érzékkel adaptált hazai verzióiban is folytatta. Ezek voltak az úgynevezett Ötvös Csöpi-filmek, amelyekben a nagydarab, szakállas Bujtor osztogatta a pofonokat, a nagydumás, vékonydongájú Kern András pedig a poénokat a rosszfiúk üldözése közben, elsősorban a Balaton partján. Az összesen négy mozifilmből és három tévéfilmből álló széria első darabjában egy ellopott műkincs körül forognak az események – a tettes pedig a korabeli szocialista erkölcs szerint csak külföldi, jelen esetben egy disszidens magyar lehetett.

Dögkeselyű (1982) 

Listánk eddigi, vígjátékibb hangvételű magyar krimijeihez képest András Ferenc rendezése igazi sötét hangulatú, egzisztencialista bűnfilm: főhőse egy olyan budapesti taxisofőr, akitől szélhámos idős hölgyek ellopják a rábízott pénzt, ő pedig az igaza után futva egyre mélyebben elmerül a törvényen kívüli világban. A Cserhalmi György alakította dacos hős a végére szabályos ámokfutásig jut el, amibe még budapesti autós üldözés és egy szívfájdítóan bravúros zárójelenetben a napszemüvegen megcsillanó robbantóláng is belefért. 

Szürkület (1989) 

A világírű svájci író, Friedrich Dürrenmatt művéből több film is született az idők során (Fényes nappal történt, Az ígéret megszállottja) – a magyar moziváltozat Fehér György rendezésében egy lassú sodrású, művészi igényű, fekete-fehér bűndráma. Volt nyomozó főhőse egy isten háta mögötti vidéken próbál nyomára jutni egy pedofil sorozatgyilkosnak – amikor pedig a kollégái elkapnak valakit, nem hiszi, hogy ő az igazi tettes. Megismerkedve egy helyi asszonnyal és kislányával, benzinkutat bérel az út mentén, és várja a gyilkos felbukkanását. 

A nyomozó (2008) 

Gigor Attila abszurd humorú, csavaros krimijében egyből tudjuk, ki a gyilkos, de a kérdés az: ki volt az áldozat? Az emberkerülő, fura kórboncnok, Malkáv Tibor (Anger Zsolt) ugyanis az anyja életmentő műtétjére gyűjtve elvállalja egy ismeretlen ember megölését – majd egyből a gyilkosság után levelet kap az elhunyttól. A titkok után eredve nyomozásba kezd hát – a saját ügyében. 


Utolsó idők (2009) 

Az ukrán határ mellett játszódik Mátyássy Áron bemutatkozó mozifilmje, melynek főhőse olyan világban él, ahol minden a bűn útja felé tereli. A szegény vidék nem kínál számára semmi reményt a jövőre nézve, olajcsempészésből kénytelen megélni, amikor pedig a szellemi fogyatékos húgát megerőszakolják, és a rendőrség tehetetlen marad, maga veszi kezébe az ügyet. Az ilyesminek pedig nem szokott jó vége lenni. 


A martfűi rém (2016) 

Az ötvenes-hatvanas évek hírhedt magyar sorozatgyilkosának történetéről szóló film kapcsán mi is megfogalmaztunk jó néhány elismerő szót, és Sopsits Árpád rendezése valóban megérdemli, hogy már most a legjobb magyar krimik között emlegessük. Feszült, erős hangulatú, thrillerelemekkel is dolgozó, emlékezetes képekkel és alakításokkal teli bűnügyi film, ami közben nem feledkezik meg a szörnyű gyilkosságsorozatot lehetővé tevő kor és közeg pontos ábrázolásáról sem. Még játsszák a mozik, érdemes próbát tenni vele!