VIII. Henrik igazi nőcsábászként vonult be a történelembe és nem mellesleg kész feleséggyűjtőként. Mivel a válás akkoriban még nem ment túl könnyen, így sajnos az angol király feleségei általában csúf véget értek... Klevei Anna azonban kifejezetten jól járt ezzel a házassággal.

Hat házasság ma is soknak számítana, hát még a XVI. században. Márpedig VIII. Henrik bizony élete során hatszor nősült, a házastársaitól pedig hosszabb vagy rövidebb idő után rendre szabadulni akart. Aragóniai Katalintól el akart válni, ám mivel ehhez nem járult hozzá a katolikus egyház, így inkább szakított vele (sőt bigámiát is elkövetett) és érvénytelenítette a házasságot. Boleyn Anna ennél sokkal rosszabbul járt, mert bár hatalmas lángolással indult a kapcsolata a királlyal, végül a fejével fizetett a röpke néhány éves királynéi státuszért. Jane Seymour gyermekágyi lázban halt meg és szinte éppen csak eltemették, amikor feltűnt a színen Klevei Anna.

Feleség festmény alapján
Anna klevei hercegnő és a király frigye nem éppen úgy zajlott, mint az előző három. Aragóniai Katalint mondhatni megörökölte Henrik, míg Boleyn Annához és Jane Seymourhoz vitathatatlanul gyengéd szálak fűzték. Klevei Annát azonban nem ismerte, nem is látta, ez a frigy pusztán politikai okokból tűnt előnyösnek. A lényeg az volt, hogy az angol király elvegyen egy klevei hercegnőt, mivel az ő családjuk éppen úgy nem szívelte V. Károly német-római császárt, mint az angol uralkodó. Klevei hercegnőből azonban három is akadt. Szibilla, Anna és Amália, ám mivel Szibilla már elkelt, így maradt Anna és Amália, akik közül Henriknek választania kellett. A király azonban nem utazott el a menyasszonyjelöltekhez, helyette az udvari festőjét küldte hozzájuk, hogy készítsen minél pontosabb portrét a lányokról. Úgy gondolta, majd a képek alapján választ, s így is tett: Anna mellett döntött, ezt azonban nagyon gyorsan megbánta.

Klevei Anna portréjaForrás: AFP

Nem ilyen lovat akartam...
Henrik ugyanis csalódott Annában már azelőtt, hogy az oltár elé vezette volna. Azt állította, hogy a portré, amit küldtek róla egyáltalán nem ábrázolta élethűen a lányt és a menyasszony sokkal csúnyább, mint a képen. A szépség szubjektív, ám a korabeli feljegyzések szerint Anna egyáltalán nem számított csúfnak: magas és vékony lány volt, s bár valóban nem volt ragyogó szépség, rútnak sem lehetett mondani. Akkor mi baja volt vele Henriknek? Nos, valószínűleg egy kínos incidens pecsételte meg a pár sorsát. Henrik ugyanis olyan türelmetlenül várta új asszonyát – csak halkan megemlíteném, hogy a harmadik nejét éppen csak eltemette... -, hogy nem a megbeszélt helyen várta, hanem álruhában elé sietett és megcsókolta. Anna természetesen nem ismerte fel leendő férjét, így ellökte magától és káromkodott, Henriket pedig, akit mindig mindenki rajongással vett körül, annyira meglepte menyasszonya reakciója és a heves elutasítás, hogy azonnal kedvét veszítette. Így sokkal inkább elképzelhető, hogy nem Anna külseje állta útját a boldog házasságnak, hanem az, hogy Henriket vérig sértette negyedik arája már az első találkozásukkor. A király hízelgéshez és imádathoz szokott egója képtelen volt elviselni a lány heves reakcióját, így a közös sorsuk megpecsételődött.

VIII. HenrikForrás: AFP

Rövid házasság – boldog vég
Annak ellenére, hogy Henrik és Anna első találkozása meglehetősen rosszul sikerült, és a király emiatt megpróbált kibújni a házasság kötelezettsége alól, az esküvőt mégis megtartották: Henrik és Anna 1540. január 6-án férj és feleség lett. A házasságukat azonban nem hálták el, állítólag egész éjszaka kártyáztak – nagyjából ez a tevékenység volt az egyetlen, amely egalább egy kicsit összekötötte őket. Nyárra azonban a királynak teljesen elege lett az új feleségéből és elküldte Annát az udvarból. Henrik megint szabadulni akart a házasságból, így bevetettea szokásos taktikáját és kijelentette: Anna nem volt szűz, amikor nőül vette. Később azonban meggondolta magát és taktikát váltott – talán azért is, mert a szüzesség kártyát már kijátszotta; ráadásul Annát kifejezetten erényesnek ismerte mindenki – a vádaskodás helyett pedig inkább egyezkedni kezdett a feleségével. Arra jutottak, hogy az lesz a legjobb, ha érvénytelenítik a frigyüket, emellett két okot is fel tudtak sorakoztatni: az egyik, hogy nem hálták el a házasságukat, a másik pedig, hogy Annának volt egy korábbi eljegyzése is (12 éves korában), amelyről most azt állították, hogy nem bontották fel. Ez a nyomós érv pedig amúgy is érvénytelenné tenné a későbbiekben a királlyal kötött frigyet. Hogy mindezekből mi volt igaz és mi nem, az más kérdés, a lényeg, hogy Henrik és Anna megegyeztek és mindkettőjük megelégedésére útjaik elváltak - úgy hagyták maguk mögött röpke félévig tartó házasságukat, mintha nem is lett volna.

 

Anna és Henrik arra jutottak, hogy az lesz a legjobb, ha érvénytelenítik a frigyüketForrás: Wikipedia/Hans Holbein

Anna egyáltalán nem járt rosszul ezzel a döntéssel, Henrik ugyanis gálánsan megjutalmazta azért, mert gyorsan és komplikációktól mentesen szabadulhatott meg tőle. Ezután, bár már nem volt a felesége, Henrik Klevei Annát a családja tiszteletbeli tagjának tekintette, húgomnak szólította és gyakran meg is hívta az udvarba, ahol rangban is igen előkelő helyet kapott: rögtön az éppen aktuális királynék és Henrik lányai után következett. Anna tehát továbbra is nagy tiszteletnek örvendett, emellett azonban anyagiakban sem szűkölködött. Henrik a válásért cserébe gazdagon megjutalmazta őt: neki adta a richmondi palotát, valamint a Hever kastélyt, amely ironikus módon eredetileg a király második feleségének, Boleyn Annának a birtoka volt.

Klevei Anna tehát VIII. Henrik negyedik feleségeként igen jól felmérte a helyzetét és amikor lehetősége adódott, okosan döntött – valószínűleg tanult a korábbi feleségek sorsából és jól tudta, ha a csélcsap király meg akar szabadulni tőle, akkor vagy így vagy úgy, de el fogja érni a célját.