1946 és 1958 között az Egyesült Államok nem kevesebb, mint 23 nukleáris fegyvert robbantott fel a Bikini-atollnál. Az első robbantás 1946. július elsején történt, pontosan 76 évvel ezelőtt.

1945 novemberében, néhány hónappal azután, hogy a második világháború végén atombombákat dobtak le Hirosima és Nagaszaki japán városokra, az Egyesült Államok további nukleáris fegyverkísérletek tervezésébe kezdett. Az első helyszín, ahol a kísérleteket végezték, a Bikini-atoll volt, amiről később a kétrészes fürdőruhát is elnevezték.

1946 és 1958 között az Egyesül Államok 23 nukleáris eszközt robbantott fel ott, ezek közül 20 hidrogénbomba volt. Az évforduló alkalmából pedig elhoztunk néhány igazán meglepő tényt a Bikini-atoll nukleáris kísérleteiről:

Az első atombomba célt tévesztett

Az első kísérleti robbantást 1946. július 1-jén végezték. A Bikini-atoll lagúnájában egy 95 hajóból álló flottát helyeztek el laboratóriumi állatokkal - sertésekkel, kecskékkel és egerekkel - hogy a tudósok később tanulmányozhassák a sugárzás legénységre gyakorolt hatását. A reggel 9 órakor ledobott bombát a levegőben robbantották fel, azonban nagyjából 500 méterrel arrébb, mint ahogy tervezték. A robbantás során öt hajó süllyedt el, és úgy két tucat sérült meg, a hajókon lévő kísérleti állatoknak pedig "csupán" a tizede pusztult el azonnal, később, a sugárzás következtében pedig még további 15 százalék. Ezzel az eredménnyel pedig kifejezetten elégedetlenek voltak a tudósok.

A második atombomba-teszt cunamit okozott

A második teszt 1946. július 25-én történt: ez volt az első víz alatti robbantás. A bombát 90 méterrel a víz felszíne alatt robbantották, hatalmas, forró gázbuborékot generált, ami a tengerfenéken egy mindegy 30 méter mély és 2000 méter széles krátert hozott létre. A felszínen gejzírként tört át, hatalmas vízkupolát létrehozva, ami elérte az 1,5 kilométeres magasságot. A robbanás által keletkezett 30 méter magas vízhullám szökőárt okozott, és nyolc hajót is elsüllyesztett, radioaktivitással szennyezve azokat.

A Crossroads Able kísérleti atomrobbantás a Bikini-atollról nézveForrás: AFP

Az egyik hidrogénbomba jóval nagyobbat robbant a tervezettnél

Az 1946-os tesztek után csak jóval később, 1954-ben tértek vissza a helyszínre, akkor, amikor a hidrogénbombákat kezdték tesztelni. A Bravo-tesztre keresztelt robbantáskor használt termonukleáris fegyver volt az első olyan, ami elég kicsi volt ahhoz, hogy fegyverként használják. A tervezésnél azonban elkövettek egy hatalmas hibát: durván alábecsülték a pusztítás mértékét.

Amikor 1954. március 1-jén felrobbantották a több mint 10 tonnás bombát, az 15 megatonnás robbanást probukált, a tervezettnél nagyjából háromszor nagyobbat. Ez olyan erős volt, hogy az atoll három szigetét eltüntette a föld színéről. A robbanás következtében kiszóródott radioaktív törmelék egy 130 kilométerre lévő japán halászhajó 23 fős legénységét, valamit a Rongelap és az Utirik atóll lakóit is beszennyezte. A hajó legénységének egyik tagja hat hónappal később, 40 éves korában meghalt. A boncolást végző orvosok a halál okául sugárbetegséget adtak meg, bár ezt azóta is vitatják.

A 150 megatonnás termonukleáris robbanás olyan erős volt, hogy az atoll három szigetét eltüntette a föld színérőlForrás: AFP

A Bikini-atoll azóta is lakhatatlan

1946-ban a Bikini-atoll teljes lakosságát áthelyezték azzal az ígérettel, hogy hamarosan visszatérhetnek. Az 1960-as évek végétől az Egyesült Államok Atomenergia Bizottsága meg is tette a szükséges lépéseket, és ismét biztonságosnak nyilvánította a területet, ezzel lehetővé téve néhány korábbi lakosnak a visszatérést. Néhány évtizeddel később azonban egy tanulmány kimutatta, hogy a visszatért lakosok szervezetében a cézium-137 szintje 75 százalékkal nőtt, így ismét elköltöztették onnan az embereket.

2010-ben az UNESCO a Bikini-Atollt a Világörökség részévé nyilvánította, emlékeztetve az atomfegyverek félelmetes erejére és a modern civilizációra gyakorolt hatásukra.