A legőrültebb szépségpraktikák a múltból

Az évezredek - vagy inkább évmilliók? - során a nők és a szépség elválaszthatatlanul összefonódott. A magunknak és a másoknak való megfelelés a mindennapok része lett, még akkor is, ha azt hisszük, mi igenis képesek vagyunk ellenállni a szépséglobbinak. A szépségkultusz lépten-nyomon hat ránk, elég ha csak a reklámokra gondolunk. Egy szó mint száz: a nőket igencsak könnyű behálózni az igéző szépség ígéretével. Anno voltak, akik enyhén szólva bizarr praktikákat vetettek be a férfiak meghódítására, és persze önmaguk megelégedésére.

Sápasztó kréta

Amit mi a láz emelkedésére használtunk, az a 18-19. században a nők egyik kedvelt szépségápolási terméke volt. Vajon mi lehet ez? Hát persze, hogy a kréta. A hölgyek akkoriban úgy tartották, hogy némi krétapor orron át felszívva, és garantált az alabástrom bőrszín. Bátrabbak jóddal is nyomták ugyanezt. Vajon működött? Erős kétségeink vannak efelől!

Bella donna-mánia

Ha egy nő szerelmes pillantásokkal néz valakit, azt két okból teheti: vagy mert valóban gyengéd érzelmei vannak, vagy mert el akar érni valamit. Ez utóbbi fajta mímelt szerelmes tekintetet természetes úton ugyebár nehéz elérni, hisz nem működik a test természetes reflexe. Na, pontosan erre találták ki a bella donnát (olaszul gyönyörű nőt jelent), mely a szembe csepegtetés után kitágította a pupillákat, csillogóbbá varázsolta a tekintetet. Állítólag a viktoriánus nők (később pedig a prostituáltak) odáig voltak érte, még úgy is, hogy túlzott alkalmazása köztudottan vakságot okoz.

Egérszőr

A szemöldökdivat folyamatosan változik, elég megnéznünk egy reneszánsz festményt vagy egy 1930-ban készült fotót, és láthatjuk a különbségeket. Azok, akiket nem áldott meg az ég szép dús szemöldökkel, mi mást tehettek volna, mint pótolták eme hiányosságukat. A 1700-as években kifejezetten trendinek számított egérszőrrel megbolondítani a szemöldök természetes ívét. Nem hinnénk, hogy fájt a fejük a higiéniai dolgok miatt, egeret meg ugye nem túl bonyolult beszerezni.

Égetett mész a szőr ellen

Az epilálás természetesen nem új keletű találmány: a nőknek évszázadok óta komoly fejtörtést okoz, hogy miként szabduljanak meg a haszontalan szőrszálaktól. A reneszánsz hölgyek égetett meszet használtak a szőrtelenítéshez, amiről köztudott, hogy bőrrel érintkezve erősen irritáló hatású. A szépségmániás nők persze tettek a kockázatokra, és bőszen kenegették magukat égetett mésszel, ami eltávolította szőrt, de fájó hólyagos bőrt hagyott maga után.

Sápadtság ellen

A köpölyözés ma is használatos technika, és természetesen így volt ez a középkorban is. Akkoriban piócákat használtak a sápadt bőr felélénkítésére, többnyire az orcákon. Ugye el tudjuk képzelni az a groteszk látványt, ahogyan a szépülni vágyó nő csak feldobott egy piócát az arcára, majd várta a hatást, ami nem maradt el: a kicsorduló vér valóban élettel telivé varázsolta a pofit.

Ólom és arzén a bőrnek

Bár nem kifejeztt szépészeti praktikáról van szó, története mégis nagyon izgalmas, és témánkba is vág. A nem kedvelt férjet eltenni láb alól nem pusztán a Született feleségek forgatókönyvíróinak agyszüleménye: a feleslegessé vált pasit megölni szinte passziónak számított 17. századi Itáliában. A merész feleségek ólomból és arzénből álló keverékkel kenték be az arcukat, majd csókot kértek a férjüktől. A pasi a nyalakodástól persze lenyelte a gyilkos vegyületet, így hamarosan a szemfedő is rákerült. Azért valljuk be, hogy elég elvetelmültnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyen kaliberű kemikáliákkal pepecselgessen.