Hitler kedvenc színésznője - Elfeledett sztárok, 1. rész

A világ egyik legnagyobb filmcsillagának valódi, lássuk be, kimondhatatlan neve Miriam Edez Adelaida Leventon volt. Az orosz színésznő háromgyermekes zsidó család lányaként jött a világra, ám még kicsi volt, mikor a szülők elváltak, és nevelőotthonba küldték a kislányt. Alla a művészetekben találta meg mindazt, amiről a családi fészek elveszítésével le kellett mondania: hétévesen valódi hegedűvirtuóz volt, és még tizenkettő sem volt, amikor beiratkozott a Moszkvai Színiakadémia színészmesterség óráira. Húszéves korára már ünnepelt színésznő volt Moszkva- és Szentpétervár-szerte. Ekkortájt szeretett bele színésztársába, Szergej Golovinba, akinek hivatalosan is örök hűséget fogadott, ám az idill nem tartott sokáig: az orosz színházi szcéna egyik legripacsabb ficsúrja, Pavel Orlenev európai turnéra hívta Allát, és mire Londonba értek, már egymásba is habarodtak. Alla a turné berlini állomása után visszatért Oroszországba - gömbölyödő pocakkal, a férj pedig beadta a válókeresetet. A színésznő nem bánta a dolgot: nemzetközi karrierre vágyott, nem pedig békés családi életre, így miután világra hozta gyermekét, New Yorkba utazott szeretőjével, ahol megnyitották a Nagy Alma első orosz nyelvű színházát. A vállalkozás csúfos kudarcba fulladt, így Orlenev visszatért Moszkvába, Nazimova viszont egyre nagyobb szerepeket kapott a Broadway híres színházaiban, és New York ünnepelt csillaga lett. Lassan, de biztosan médiabirodalmat épített maga köré: forgatókönyvet írt, maga finanszírozta filmjeit, sőt, még egy színházat is elneveztek róla. A színésznő gyengéi a szépséges fiatal nők voltak. Rudolph Valentino mindkét felesége, Jean Acker és Natacha Rambova is megfordult a hálószobájában, de Dolly Wilde, Oscar Wilde unokahúga is a szeretője volt. Élete utolsó évtizedeiben nem hivatalos házasságban élt Glesca Marshall színésznővel. 1945-ben, hatvanhat évesen halt meg szívtrombózisban.

2. Pola Negri - Valentino, Chaplin és Hitler "majdnem" menyasszonya

Barbara Apolonia Chalupiec - azaz Pola Negri - volt az első színésznő, akit "vamp"-ként emlegetett a sajtó. Szegény, lengyel család gyermekeként nőtt fel, majd miután édesapját Szibériába száműzték, Varsóba költözött édesanyjával. Apolonia ifjú balerinaként próbálgatta szárnyait, ám miután egy betegség szövődményeképpen soha többé nem táncolhatott, beiratkozott egy színiiskolába. A színésznő kedvenc költőnője, Ada Negri előtt tisztelegve felvette a Pola Negri nevet, és Németországba költözött, ahol Max Reinhardt és Ernst Lubitsch filmjeinek legnagyobb sztárja lett. 1919-ben a Madame Du Barry című filmben francia kurtizánt alakított, ez pedig annyira felkeltette a producerek érdeklődését, hogy a Paramount leszerződtette, és hamar a világ legjobban fizetett színésznőjévé vált. Viharos szerelembe bonyolódott Charlie Chaplinnel, majd Rudolf Valentinóval is - utóbbi el is jegyezte. Negri élete száznyolcvan fokos fordulatot vet, amikor szerelme váratlanul elhunyt, és elhatározta, hogy az egész országon át végigkíséri szerelme koporsóját. A nemes gesztus sajnos nem hatotta meg a közönséget: kinevették őt, amiért rendszeresen elájult zokogás közben, gyászát pedig hamisnak és álságosnak tartották - tekintve, hogy Valentino családjának kifejezett kérése ellenére grandiózus virágkompozícióval érkezett a temetésre, amely saját nevét formázta. Hollywood többé nem kért a drámakirálynőből, de Hitler tárt karokkal várta őt: a Führer kedvenc színésznője, a német filmek csillaga lett. Amikor zsidónak bélyegezték, magától Hitlertől kapott mentességet. Negri azonban nem akart a vezér kitartottja lenni, és fillérekkel a zsebében visszaszökött Amerikába, ahol bár filmekben csak ritkán tűnt fel, apró szerepekben, továbbra is ünnepelt színésznőként viselkedett élete végéig. A pletykák szerint öregkorára sem hagyta, hogy olyan orvosok vagy ápolónők kezeljék, akik nem tudják, ki is ő valójában. Pola 1987-ben, 91 évesen búcsúzott el a világtól. Kedvenc, aranyszínű selyemruhájában, hozzáillő turbánnal a fején helyezték örök nyugalomra.

3. Anna Pavlova - A fehér hattyú

Ha máshonnan nem is, a gigantikus habcsóknak is beillő Pavlova torta kapcsán mindannyian ismerjük a legendás balerinát: azt mondják, a híres édesség Anna tütüje után kapta a nevét. Ám még mielőtt desszerteket, színházakat és utcákat neveztek volna el róla, és II. Miklós cár, Ferenc József vagy VII. Edward brit király előtt táncolt volna, ő is csak egy egyszerű lányka volt Szentpétervárról. Édesanyja nem volt épp klasszikus mama: a mosónő ugyan egy katonatiszthez ment feleségül, ám szeretője egy gazdag zsidó üzletember volt - a találgatások szerint ő lehet Pavlova valódi édesapja. A kislány nyolcéves volt, amikor először nyűgözte le a balettművészet szépsége, és elhatározta: kerül, amibe kerül, ő bizony balerina lesz. Vérszegény, gyakran betegeskedő kislány volt, a fizikai hiányosságai pedig felnőttkoráig elkísérték - nem meglepő hát, hogy többször is elutasították a balettintézet felvételijén, ám ő sosem adta fel. Mire nagykorú lett, nyoma sem volt az egykori "rút kiskacsának": Kritikusai szerint minden testi hibáját ellenpontozta színészi játékával és magával ragadó személyiségével. 1910-re már Pavlova neve egyet jelentett az orosz balettel: A "hattyú halála" - Fokin legendás koreográfiájával - Anna előadásában máig etalon a balerinák számára. Miután megalapította saját társulatát, növendékeket képzett, hogy együtt meghódíthassák New York és London színpadait is. Elhatározta: Angliában marad, új otthonát pedig menedzserével, Victor D'Andréval osztotta meg, ám mivel kínosan ügyelt rá, hogy magánélete ne legyen beszédtéma, senki sem tudta, csupán munka, vagy szerelmi kapcsolat is van közöttük. Bár sosem költözött vissza Oroszországba, mindig hűségesen segítette hazáját: Párizsban menekültotthont alapított orosz árváknak. 1931-ben épp Hága felé tartott vonattal, amikor egy baleset miatt órákon át kellett várakoznia a hideg vasúti kocsiban, és mire megérkezett a végállomásra, már olyan gyenge volt, hogy azonnal kórházba kellett szállítani. 1931. január 23-án végzett vele a tüdőgyulladás. A legenda szerint halálos ágyán még egyetlen utolsó kívánsága volt: magához akarta ölelni hattyújelmezét.