A Práter utcából Amerikába - Elfeledett sztárok

1. Bánky Vilma - Akibe fél Hollywood beleszeretett

A magyar színésznők gyakran mondogatják, hogy egy hazánk leánya sosem lehet világhírű, elsősorban az akcentus miatt. Talán épp ez volt Bánky Vilma szerencséje: a húszas-harmincas évek némafilmjeiben nem számított a dialektus, csak a színészi játék. Így válhatott egy magyar lány a Práter utcából a világ egyik legünnepeltebb filmsztárjává.

Vilma 1898-ban, a Tolna megyei Nagydorogon született, ahol édesapja tisztviselőként dolgozott, ám a fiatal lányt sokkal jobban vonzotta a mama pályája, aki színésznő volt. Budapesten Vilma kereskedelmi iskolát végzett, majd titkárnőként dolgozott, de nem adta fel az álmait: beiratkozott a Bolváry Géza és Mattyasovszky Ilona által vezetett Star Filmiskolába. Első produkciója, a Tavaszi szerelem után azonnal beindult a biznisz: Németországba utazott, ahol német, magyar és osztrák filmek ünnepelt csillaga lett. Ám a sors még több meglepetést tartogatott számára: 1925-ben Samuel Goldwyn - a későbbi Metro Goldwyn Mayer igazgatója - Budapestre látogatott, és az első személyes találkozó után leszerződtette a lányt. Vilma Hollywoodba érkezését "A Magyar Rapszódia" című reklámkampánnyal ünnepelték meg: minden magazin címlapján ő mosolygott. Első tengerentúli filmje meghozta a világsikert is, és nemcsak a közönség, de az álomgyár dolgozói is beleszerettek.

A kor egyik legnagyobb sztárja, Rudolph Valentino csakis Bánkyt akarta partnerének A sejk fia című filmben, Ronald Colman pedig benne találta meg azt, amit Greta Garbo jelentett John Gilbert számára. A szerelmet is egy kolléga oldalán találta meg: 1927-ben ment férjhez Rod la Rocque-hoz, a fényes esküvőt pedig maga Goldwyn szervezte. Ezek az esztendők jelentették a színésznő karrierjének fénypontját: amikor 1928-ban Magyarországra látogatott férjével, mozdulni sem tudott az őt követő újságíróktól. Ám a hangosfilm felemelkedésével a játékszabályok is megváltoztak Hollywoodban. Vilma erős akcentusa ellenére lehetőséget kapott a bizonyításra két hangosfilmben, ám ezek bukása után a filmstúdió bejelentette Miss Bánky visszavonulását. Még éveken át játszott a Broadway egyik színházában, de a harmincas években már ingatlanok adás-vételével foglalkozott. Mindeközben nagy szeretettel gondoskodott az Amerikába szakadt magyarokról, Molnár Ferenctől Lengyel Menyhértig. 1991-ben, 93 évesen hunyt el, művészetére pedig máig csillag emlékezteti az utókort a hollywoodi Hírességek sétányán.

2. Dolores Costello, a némafilmek Drew Barrymore-ja

A némafilmek aranykorában minden színész számára csábító kaland volt hátat fordítani a színháznak és kipróbálni magukat ebben az - egészen újfajta játékot igénylő - műfajban. Ám míg a legtöbben belebuktak a kalandba, Dolores Costello rövid idő alatt a filmvászon első számú istennőjévé vált. Jellegzetes mosolya máig Hollywood legszebbjei közé tartozik, és azok is ismerhetik, akik nem jártasak a némafilmek világában, a színésznő unokája, Drew Barrymore ugyanis kísértetiesen hasonlít a híres nagymamára.

Dolores 1903-ban született Pittsburgh-ben, ahol már édesapja is ismert és elismert színésznek számított. A kislány még tízéves sem volt, mikor megkapta első filmszerepét a Szentivánéji álom egyik kis tündéreként, ettől fogva pedig csillaga egyre fényesebben ragyogott. A húszas évekre már nemcsak filmesként, de modellként is ünnepelték: New Yorkba költözött, és összebútorozott a kor egyik legnagyobb divattervezőjével, James Montgomery Flaggel. A szerelmesek a Nagy Alma ünnepelt álompárjai lettek, a Warner Brothers pedig szerződést ajánlott Doloresnek. Későbbi férjével, John Barrymore-ral már Hollywoodban találkozott. A férfi így nyilatkozott róla: "A leggyönyörűbb teremtés, akire valaha szemet vetettem." Híres-hírhedt közös csókjelenetük az 1926-os Tengeri szörny című filmből máig inspirációként szolgál a hollywoodi filmek szerelmes jeleneteihez. A páros nem várt sokáig a házassággal, és hamarosan két gyermekük is született.

Ám a férfi ekkorra már sajnos nagyobbra értékelte a viszkisüveg társaságát a családi boldogságnál, így a harmincas évek közepén el is váltak. Dolores mindeközben monumentális szuperprodukciók főhősnője volt - igaz, a Noé bárkája című filmje leginkább azért maradt emlékezetes, mert hat statiszta veszítette életét egy víztározó leomnlásakor, Dolores pedig veszélyes tüdőgyulladást kapott. A hangosfilmek megjelentével a színésznő hamar felfedezte, hogy ha nem akar örökre eltűnni a süllyesztőben, új életet kell kezdenie. Selypített, kissé pösze is volt, és mindenki ismerte félresiklott házasságának szomorú történetét. Az "új élet" projekt új szerelemmel kezdődött: Dolores feleségül ment a szülészorvosához, majd - hogy a szíve mellett karrierjét is helyrerakja - beszédtechnikát tanult. Hollywood azonban nem kért az "új" Costellóból: úgy vélték, hogy öreg és "elhasznált", így a színésznő nyugdíjba vonult, és jobb hiján egy avokádófarm háziasszonya lett. 1979-ben búcsúzott el a világtól. Barátai és a vele interjúkat készítő újságírók szerint akárhányszor John Barrymore-ról beszélt, eltűntek a ráncai, és épp úgy ragyogott az arca, mint ifjúkorában.

3. Putty Lia, a magyar Pola Negri

A színésznő egy magyar grófnő és egy báró házasságából született Vecsésen. A lányka apácazárdában nevelkedett, ám szeszélyes viselkedése alaposan próbára tette a nővéreket. A minden szabályra fittyet hányó leány végül a házasságba menekült a zárdából, ám sem férje, Szepessy Zoltán, sőt, két közös gyermekük sem tudták betörni. Egy napon fogta magát, és hátat fordított a békés családi életnek, hogy a Royal Orfeum táncosnője legyen.

A bizonytalan jövő cseppet sem rémítette el, és mint kiderült, nem is volt mitől tartania: Balogh Béla, az Astra filmgyár főrendezője rábízta a Császár katonái című film főszerepét, ettől fogva pedig a magyar Pola Negriként emlegették a lapokban. Nem sokkal később már a berlini Scala színpadán brillírozott, ahol több ezer ember ünnepelte őt, mint a berlini éjszaka új csillagát. Joe May rendező ekkoriban keresett színésznőt a Hindu síremlék című film egyik szerepére, és megpillantva Liát így szólt: "Leforgatjuk a jeleneteket, de ha nem tökéletes, fel is út, le is út, még aznap megcsinálom egy másik színésznővel." Miss de Putti jól vette az akadályt, és hamarosan a híres direktor mellett állva fürödhetett a dicsfényben a film premierjén. Miután pedig Pola Negri - az első számú némafilmsztár - Amerikába emigrált, nem volt kétséges, hogy Lia tölti be a helyét. A naiva szerepétől egyre inkább eltávolodva vad vampokat alakított - egy ilyen szerep hozta meg számára a világhírnevet is: a Varieté című filmben egy kétgyermekes családapát csábított el. Adolph Zuckor azonnal leszerződtette őt a Paramounthoz, ezzel pedig belecsöppent a díszvacsorák, limuzinok és gigantikus virágcsokrok kényeztető világába.

Az amerikai karrier azonban egyet jelentett a beskatulyázással: Lia minden filmjében visszautasíthatatlan, férfifaló kígyót alakított, ebből pedig annyira elege lett, hogy még plasztikai műtéteken is átesett, csak hogy elfeledtesse a közönséggel a rosszlány imázst. Őszintén hitt benne, hogy romantikus filmek komikus hősnőjeként bizonyíthatná igazán tehetségét. Berlin, Hollywood és London között utazgatva kereste a tökéletes szerepet. Ám a hangosfilm korában neki is el kellett búcsúznia a kameráktól, akcentusa miatt ugyanis rendre leszinkronizálták, és ez nem tetszett neki. A színésznőnek nem adatott meg, hogy időskorában újrateremtse nimbuszát: 1931-ben véletlenül lenyelt egy csirkecsontot, és bár a szilánkot sikerült eltávolítani, a csont fertőzést okozott, amely tüdőgyulladáshoz vezetett. Egyik utolsó interjújában így vallott: "A színházi világban nincs olyan, hogy 'ha elsőre nem megy, próbáld meg újra'. A sikert bőségesen megfizetik, de a bukást kőkeményen megtorolják."