Beckham és én - Avagy David május 2-án 40 éves lett

Így lettem szerelmes

Tizenkét éves vagyok, amikor az általános iskola hetedik osztályában tudomást szerzek az akkor 25 éves Beckham létezéséről. Az egyik legmenőbb srác hívta fel rá a figyelmemet, aki úgy akart játszani, mint ő, és már akkor legendaként emlegette (akkor 2000-et írunk). Mivel mi, a jó csajok, az órák szüneteiben is lent gengeltünk az udvaron, bámulván a focis fiúkat, nem volt meglepő, hogy teljesen beszippantott a futball világa, és totál belezúgtam Beckhambe. (Emellett persze reménytelenül szerelmes voltam az egyik osztálytársamba is, mint minden normális felsős csaj, mert hát ugye Daviddel nem volt ez még komoly. Akkor.)

Miért pont Victoria?

Mivel már úgy ismertem meg őt, hogy nős volt (1999-ben esküdtek), sőt, akkor már Brooklyn is megszületett, fel sem merült bennem a kérdés, hogy miért pont Victoriát, és miért nem engem vett feleségül. (Nem úgy, mint Ryan Gosling esetében, akivel kapcsolatban a mai napig nem értem, miért pont Eva Mendes, de ez egy másik cikk témája, amit egyébként már korábban megírtam.)

A poszterkorszak alkonyán

Mivel a 2000-es évek első felében még nem volt zsebből előhúzható az egész világ (gondolok itt az okostelókra), és csak a legszerencsésebbek élvezhették otthon a betárcsázós internet áldásos hatásait, leginkább a sportújságok posztermellékleteire támaszkodhatott az ember lánya. Később írószerboltokban fellelhető óriásplakátokat vásároltam a Manchester United mezében futó Beckhamről, vagy éppen egy optikában könyörögtem az eladónak, hogy adja nekem a falon lévő képet, David ugyanis akkoriban épp a Police-nak modellkedett. (A poszter, amin egyébként napszemüveget viselt, hosszú évekig lógott az ágyam felett.)

Az ereklyegyűjtögető

Természetesen volt 7-es mezszámmal ellátott pólóm (persze nem eredeti, mert azért az drága lett volna), és sikerült kikönyörögnöm egy igazi MAN UTD-s törülközőt is anyutól a balatonföldvári szabad strand egyik matracárusánál. (Aztán dobhattam ki a fenébe, amikor a drágám 2003-ban úgy döntött, átigazol a Real Madridhoz, de erről majd később.)

Ittam a Pepsit, amikor ő volt az oldalán, és Angliának drukkoltam a 2002-es világbajnokságon is, amit Dél-Korea és Japán közösen rendezett, és ahol végül kedvenceim a negyeddöntőben pottyantak ki. (Ez volt az a vébé, ahová Beckham kirendelte maga után a fodrászát az Egyesült Királyságból, és ahová Victoria azért nem kísérhette el, mert már terhes volt Romeóval.)

Költözünk Spanyolországba

A Wikipédia információi szerint a Manchester United inkább a Barcelonának szerette volna eladni Beckhamet, de ő mégis a Real Madridhoz írt alá. Négyéves szerződést kötött, és 2003. július 1-jén 35 millió euró fejében a királyi gárda játékosa lett. Beckham a Unitedben a 7-es számú mezt viselte, ám a Realban ez Raúlé volt, akinek a szerződésébe volt foglalva a szám viselésének joga. Beckham így Michael Jordan iránti tiszteletből a 23-as számú dresszt választotta. Ez mind szép volt, és jó, kivéve, hogy én süllyeszthettem el minden olyan korábbi cuccot, ami piros volt, manchesteres, díszelgett rajta egy 7-es szám, és ezek bármilyen kombinációban szerepeltek rajta. Akkor elég dühös voltam, nem értettem, miért költözünk, és mire ez nagy felhajtás...

David félrelép

2004 áprilisában a News of the World című brit bulvárlap azt állítja, Beckham és korábbi személyi asszisztense, Rebecca Loos viszonyt folytattak egymással. A spanyol, angol és holland felmenőkkel is rendelkező modell és médiaszemélyiség lett ugyanis Beckham asszisztensnője Madridban, ahol egyébként tudvalevő, hogy Victoria sosem volt igazán boldog. Ebből kifolyólag sok időt töltött Angliában (akkor még énekelni próbált), Rebeccának pedig nem volt más dolga, mint hogy kitöltse a férfi életében keletkezett űrt. Az eset után Beckhamné azt nyilatkozta a W magazinnak, hogy ettől csak még erősebb lett a házasságuk. Hát, nem tudom, én itt jó pár évre kiábrándultam Davidből...

Menni Amerika

Fékezett habzású Madrid-fanként rajta tartottam a szemem Becks karrierjén, mind a Bernabéuban, mind a Bajnokok Ligájában, mind pedig az angol válogatottban, de a meglepetés erejével hatott, amikor 2007. január 11-én biztossá vált, hogy elhagyjuk a Real Madridot, és csatlakozunk a Los Angeles Galaxyhoz. Nem volt mit tenni, menni kellett vele. De ekkor már rutinos voltam, a váltáskor csak egy madridos sálam volt, ami egyébként még ma is megvan:

A pálya helyett a címlapokon

David amerikai pályafutásából bevallom, nem sok jutott el hozzám, ezek az évek számomra ugyanis inkább a modellkedésről és az imidzsépítésről szóltak. Alsógatyakampányok, parfümkiadás, ruhatervezés, valamint az UNICEF jószolgálati nagyköveteként való tevékenysége rémlik. Mivel a meccseit nem követtem, akkoriban leginkább az óriásplakátjain és a reklámjaiban láthattam. Az egyik személyes kedvencem a H&M kampány volt:

És persze az a bizonyos kisfilm, amit Guy Ritchie rendezett:

A visszavonulásról

David 2012-ig játszott a Galaxyban (de időközben láthattuk az AC Milan színeiben is), majd a francia Paris Saint-Germain kötelékében. Amikor 2013-ban bejelentette visszavonulását, kicsit összeszorult az én szívem is, majd megírtam 10 ok, amiért imádjuk David Beckhamet című cikkemet a magam megnyugtatására és szórakoztatására. Most, hogy ismét nosztalgiázásra adtam a fejem, úgy gondolom, tartalmas éveket töltöttünk együtt Daviddel, és örülök neki, hogy valamilyen formában mindig jelen volt az életemben. (Feltételezem, ez továbbra is így lesz.)

"40 lettem, csendben"

Énekli Ákos, és kicsit ez érezhető ma, amikor is a Beckham család szülinapot ünnepel. Ami Davidet illeti, nem féltem, mert biztos vagyok benne, hogy 40 felett is csak egyre sármosabb lesz, és biztosan nem tűnik majd el a rajongók szeme elől. Persze én is figyelni fogom, de csak a távolból, ahogy eddig is, titkos gyermeki rajongással. Isten éltesse!