Tarzantól Mauglin át az új Sandra Bullock-vígjátékig: ezek a leghíresebb, dzsungelben játszódó filmek

A klasszikus Tarzan-filmeket ugyan még egyáltalán a természetben, hanem jól berendezett filmstúdiókban vették fel, de általuk a művelt úri közönség ugyanúgy ellátogathatott a vad erdőségekbe legalább egy kis időre, mint tette azt az angol arisztokratából a dzsungel urává váló főhősük életprogramként. A Tarzan-filmek gyakorlatilag egyidősek a mozival, készült már belőlük némafilmes változat is, majd a legendás Johnny Weissmüller főszereplésével fekete-fehér filmsorozat, legutóbb pedig Alexander Skarsgård ugrándozott ágyékkötőben liánról liánra, immár a digitális effektek hathatós közreműködésével.

Ha létezik legfontosabb irodalmi alapmű dzsungel témában, akkor az bizonyára Rudyard Kipling történetgyűjteménye Maugliról és társairól, ezt az irodalmi alapművet pedig jó néhányszor a filmvászonra is adaptálták, így már mozis alapmű is lett belőle. Leginkább a klasszikus Disney-rajzfilm révén, ami dalbetétekkel színesítve adta elő a történetet, de nemrégiben kaptunk élőszereplős változatokat is belőle.

A dzsungel maga a horror is tud lenni, ahogyan ezt Marlon Brando ki is fejti minden idők egyik legnagyszerűbb filmes alkotásában; és hát hogyne lenne horror, ha ráadásul a háború borzalmai zajlanak benne? A keresztapát is jegyző Francis Ford Coppola valóban a dzsungelben forgatta le a vietnámi háborúról szóló filmeposzát, és a forgatás maga is horror volt a résztvevők számára: de végül remekmű született.

Az akciófilmek is előszeretettel viszik el a hőseiket a dzsungelbe, hisz ott oly sok kiszámíthatatlan veszély leselkedhet a kényelmes civilizációból érkező emberekre, amin aztán jót lehet izgulni a kényelmes civilizáció moziszékeiben, vagy otthoni foteljeiben ülve. A leghatásosabban mindezt a Predator-filmek művelték Arnold Schwarzenegger emblematikus filmjének nyomdokaiba lépve, egy idegen civilizáció csúcstechnikás vadászaival szembeszállva a fák között.

A dzsungel egyben az a hely is, ahol háborítatlanul élnek még ősi emberi közösségek, a természettel teljes harmóniában, és ahol az ide érkező modern ember sokat tanulhat önmagáról és a világról is, ha figyel. Ebben a lassú sodrású, költői-pszichedelikus kolumbiai filmben elsősorban befelé kell figyelnie hozzá, de ott csodákra bukkanhat a nézővel egyetemben.

Robin Williams kezdte a kilencvenes években, a közelmúltban pedig Dwayne Johnson karolta fel ezt a kalandokban és poénokban gazdag franchise-t, amiben mindig egy játék repíti el a dzsungelbe a hőseit. A régi változatban mágikus társasjáték, az újban már videojáték, ami ráadásul új testet is ad a játékosainak.

A dzsungeles történetek nagy mitikus toposza a titokzatos elveszett város a maga kincseivel, ami ott várja valahol a vadon közepén a maga kincseivel, hogy felfedezzék. Jó néhány kutató indult a keresésére, könyvek és filmek születtek a kalandjaikról. Ebben az új vígjátékban egy romantikus ponyvákat termelő írónő és butácska címlapfiú keveredik el a dzsungelbe, hogy kénytelenek legyenek át is élni azokat a kalandokat, amikkel korábban csak az olvasókat etették.

A Kultúra rovat további cikkei:

• 50 éves lett Carmen Electra – 10 érdekesség, amit talán te sem tudtál az egykori szexszimbólumról
• 20 éve mutatták be a Bazi nagy görög lagzit – 15 érdekesség, amit talán te sem tudtál a filmről
• Az alvilág királyának köteleződött el James Woods – 10 érdekesség a 75 éves színészről