1995. március 27-én reggel egy ismeretlen fegyveres lelőtte Maurizio Guccit, a híres divatház egykori vezetőjét. Az eset után a rendőrök azonnal megindították a vizsgálatot gyilkosság ügyben, de a több szálon futó nyomozás évekig nem vezetett sehova. Majdnem két évvel később, 1997. január 8-án este egy névtelen telefonáló Filippo Ninnivel, Lombardia rendőrfőnökével akart mindenáron találkozni a gyilkosság ügyében.

Forrás: Penske Media via Getty Images
Az illető nem közölt túl sok mindent a gyilkosságról: „Csak egy nevet fogok mondani: Gucci.”
A telefonhívás után létrejött titkos találkozón Ninni megtudta, hogy az informátor nemrégiben egy alsó kategóriás milánói hotelben szállt meg, ahol az éjszakai portás a füle hallatára dicsekedett el azzal, hogy ő toborozta Gucci gyilkosait. Ez a füles végül lassan, de biztosan segített kibogozni a szálakat, melyek a divatcézár volt feleségéhez, Patrizia Reggianihoz vezettek.
Számodra a pokol még nem jött el
Reggiani és Gucci a húszas éveik elején találkoztak egy fényűző milánói partin. A divatház alapítójának unokáját állítólag első látásra megbabonázta Reggiani szépsége. A zord apa, Rodolfo Gucci a kezdetektől ellenezte a két fiatal kapcsolatát, ám ők 1972-ben ennek ellenére összeházasodtak. Boldogságuk alig több mint egy évtizedig tartott, 1985-re teljesen megromlott a viszonyuk.
A miértekről sokáig semmit nem lehetett tudni, azonban Reggiani egy televíziós interjúban elmondta, 1983-ban jelentkeztek a gondok, miután Rodolfo Gucci meghalt:
Maurizio kiszámíthatatlan lett, és úgy viselkedett, mintha nem kellene törődnie semmivel és senkivel. Egy nap üzleti útra indult Firenzébe, ahonnan többé nem tért vissza hozzám. A háziorvosunktól értesültem arról, hogy elhagyott” – nyilatkozta. Válóperük a jogi csatározások miatt közel egy évtizedig húzódott. Közben Gucci egy dologgal nagyon is törődött: a családi vállalkozással. Apja halála után megkapta a divatház elnöki pozícióját, majd lépésről lépésre kiszorította onnan a családtagjait. Végül 1993-ban eladta a céget egy külföldi befektetőnek, véget vetve ezzel a divatház olasz tulajdonjogának. Az addig sem szegény üzletember ezzel hihetetlenül gazdaggá vált, és a vagyonból családtagjainak szinte semmi sem jutott. Ám közben robbant még egy bomba: Gucci egy fiatal nővel, Paola Franchivel kezdett viszonyt, sőt esküvőt is terveztek. A feleség dühe csillapíthatatlan volt. Később egy, a tárgyalások alatt lejátszott telefonbeszélgetésben így fenyegette meg a férfit: „Túl messzire mentél, elérted, hogy a lányaid többé nem akarnak tudni rólad. Egy fájdalmas daganat vagy, amelytől szabadulni akarunk. Számodra a pokol még nem jött el!
A gyengeség pillanata
Az asszony keserűsége és azon szándéka, hogy ártson a férfinak, széles körben ismert volt. Saját bevallása szerint még egy ügyvéddel is konzultált arról, mi történne, ha megszabadulna Guccitól. Elvakultságát senki sem ismerte jobban, mint bizalmasa, Giuseppina Auriemma. Patrizia, miután 1992-ben agydaganattal megműtötték, eldöntötte, hogy könyvet ír a házasságáról, a memóriája viszont a műtét miatt nem volt a régi, ezért 1994-ben megkérte barátnőjét, hogy költözzön hozzá, és segítsen neki. Ami ezután történt, az ma is vitatott, mivel a két nő a merénylet körülményeiről és az abban betöltött szerepükről szóló sztorija jelentősen eltér egymástól. Az adósságokkal küszködő Auriemma azt állította, egy gyenge pillanatában engedett Reggiani kérésének, hogy találjon valakit, aki végez a volt férjjel. Patrizia viszont máig tagadja, hogy tudott volna barátnője akciójáról, melyben egy bérgyilkossal karöltve 600 millió lírára árazták be a férfi életét. Az viszont biztos, hogy Auriemma abban szállodában szállt meg, ahol a „toborzó” portás, Ivano Savioni dolgozott.
A végjáték
Az 1997. január 8-án kapott névtelen telefonhívás után a rendőrség célba vette Savionit. Egyik nyomozójuk úgy tett, mintha „munka” után érdeklődne nála, miközben felvette a beszélgetésüket. Savioni pedig mindenre nyitott volt… Január 31-én Reggianit, Auriemmát, Savionit, valamint Orazio Cicalát és Benedetto Ceraulót – a Maurizio Guccit kiiktató bérgyilkosokat – őrizetbe vették, majd vád alá helyezték. Közel kétéves tárgyalás után hoztak ítéletet az ügyben:
Ceraulo életfogytiglani börtönbüntetést kapott, Reggianit és Cicalát 29 évre ítélték, míg Auriemma és Savioni 25, illetve 26 évet kapott. Patrizia Reggiani 16 év után, 2014-ben szabadult jó magaviselettel, ám a sztorinak itt még nincs vége… Miután szabadlábra került, a bíróság, egy, az exférjjel kötött korábbi szerződésre hivatkozva, visszamenőleg évi egymillió eurós életjáradékot ítélt meg számára.


