Karácsonykor mindannyian szeretünk nosztalgiázni, régi emlékeket feleleveníteni és hagyományokat teremteni. Voith Ági számára a karácsony a meghittséget, szülei közelségét és a finom vacsorákat jelentette. Olvasd el interjúnkat Voith Ági művésznővel!

Forrás: Bánkúti Sándor
Karácsonyi emlékezés
- A szeretet ünnepén mindannyian ugyanazt a gyermeki boldogságot akarjuk újraélni.
- Fontos, hogy visszaemlékezzünk szüleink, nagyszüleink hagyományaira és továbbvigyük őket.
- Olvasd el Voith Ági karácsonyi történeteit!
A legtöbben felnőttként is a gyerekkorunk karácsonyi emlékeit akarjuk újraélni. Hiszen akkoriban minden sokkal egyszerűbb és varázslatosabb volt. Felnőttként az ünnepek sokszor leterhelőek és stresszesek lehetnek. Te még emlékszel, hogyan jöttél rá, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat? Vagy emlékszel, mi volt az ünnepi menü gyerekkorodban? Ezekről az emlékekről mesél Voith Ági művésznő is interjúnkban.
Interjú Voith Ági művésznővel
A Bartók Béla úton laktunk gyerekkoromban egy hatalmas nagypolgári lakásban, csodás miliőben – emlékezik vissza a művésznő. – Szenteste napján mindig vártuk édesanyámat, aki aznap is játszott a színházban, így este 10 után ért haza. Gyönyörű, hatalmas plafonig feldíszített fa állt a szalonban, ahol ünnepekkor nagyon illusztris vendégeink voltak, velük együtt töltöttük a szentestét. Mindig nagyon szépen kiöltöztünk és a pompásan megterített asztal körül költöttük el az ünnepi menüt, ami borleves, rántott hal és krumplisaláta volt.
A színésznő számára nagyon fontos ünnep volt a karácsony, hiszen szülei, mivel folyamatosan dolgoztak, csak nagyon kevés időt tudtak vele tölteni. Az ünnepek alkalmával azonban mindig igyekeztek a közösen megélt perceket melegséggel és meghittséggel megtölteni. Az elfoglalt szülők gondoskodtak arról, hogy kislányuk számára valódi csoda legyen a karácsony.
Gyerekként még én is úgy hittem, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát. Amíg a felnőttek gondosan feldíszítették, addig én a szobámban füleltem és figyeltem mindenféle neszre, vártam az angyalkákat. Majd megszólalt a csengő és azonnal rohantam megcsodálni az ünnep ékét és a gyönyörű ajándékokat, amik minden évben vártak a fa alatt. Fényárban úszott a fenyőfa, mi pedig körbeálltuk és elénekeltük a Mennyből az angyalt.

Voith Ági egy kedves történetét is megosztotta, amikor rájött arra, hogy bizony a szülei keze munkáját dicséri a feldíszített fenyőfa és a gondosan becsomagolt ajándékok.
Úgy fedeztem fel, hogy nem a Jézuska hozza a fát, hogy egyik alkalommal, amikor édesapám a fürdőszobában borotválkozott, az inggallérján egy angyalhajat láttam meg. Ekkor azonnal kinyomoztam, hogy ő és édesanyám állnak a csoda megteremtése mögött – nevetett. Gyerekkori karácsonyi hagyományait saját családja életébe is átültette Voith Ági művésznő.

A mai napig együtt van a család, gyerekek, unokák. Közösen készítjük el a vacsorát és minden évben elénekeljük a Mennyből az angyalt, ahogyan tettük azt gyerekkoromban is.
Nézd meg további karácsonyi cikkeinket is:


