A szőke ikon és az amerikai dráma lelkiismerete – Arthur Miller élete Marilyn Monroe árnyékában és azon túl


1956 nyarán a világ döbbenten fogadta a hírt: a kor legnagyobb hollywoodi szexszimbóluma, Marilyn Monroe feleségül ment az amerikai színház komoly hangú drámaírójához, Arthur Millerhez. A bulvárlapok hamar „Mr. Agy és Miss Test” párosának nevezték őket, mintha kapcsolatuk pusztán különös kísérlet lett volna a szépség és az értelem összeházasítására. A valóság azonban jóval összetettebb – és tragikusabb – volt.

Marilyn Monroe és Arthur Miller története
Arthur Miller New York-i bevándorló családban nőtt fel. A gazdasági világválság idején családja elszegényedett, ő pedig különféle munkákból tartotta fenn magát, mielőtt egyetemre jutott volna. Már fiatalon eldöntötte, hogy író lesz, és egyetemi évei alatt díjnyertes drámákat írt.
A negyvenes évek végére Miller az amerikai színház egyik legfontosabb hangjává vált. Az Édes fiaim sikere után az 1949-ben bemutatott Az ügynök halála világszenzáció lett: Pulitzer-díjat és több Tony-díjat hozott számára, és örökre beírta nevét a modern dráma történetébe. Későbbi művei – köztük a Salemi boszorkányok – nemcsak irodalmi értékük miatt váltak klasszikussá, hanem azért is, mert bátran reflektáltak a mccarthyzmus politikai hisztériájára.
Miller már elismert, nős, kétgyermekes író volt, amikor Hollywoodban megismerkedett Marilyn Monroe-val. A drámaírót azonnal megbabonázta a színésznő észvesztő kisugárzása, Monroe számára pedig Miller jelentette azt a szellemi biztonságot, amelyre egész életében vágyott.
Kapcsolatuk évekig inkább lelki kötődésként létezett: leveleztek, beszélgettek, miközben mindketten más életet éltek. Monroe időközben férjhez ment Joe DiMaggióhoz, de a házasság hamar véget ért. Amikor Miller is elvált, végre semmi sem állt szerelmük útjába.

1956. június 29-én házasodtak össze, és a világ kíváncsian figyelte, vajon működhet-e a kapcsolat egy hollywoodi ikon és egy társadalomkritikus drámaíró között.
A kezdeti időszak boldognak tűnt: Monroe felvette férje vallását, igyekezett beilleszkedni Miller családjába, és mindketten arról beszéltek, hogy megtalálták azt a társat, aki valóban érti őket.
A valóság azonban hamar prózainak bizonyult. Miller nehezen viselte a folyamatos sajtófigyelmet, Monroe pedig egyre súlyosabb önbizalomválsággal küzdött. Gyógyszerfüggőség, álmatlanság, vetélések és a hollywoodi teljesítménykényszer mind hozzájárultak ahhoz, hogy kapcsolatuk fokozatosan megromoljon.
Miller a házasság egyik legérdekesebb művészi lenyomatát a Kallódó emberek forgatókönyvével hagyta hátra, amelyet kifejezetten Monroe számára írt.
A forgatás azonban botrányokkal volt teli: a színésznő gyakran késett, a pár kapcsolata pedig a stáb szeme láttára hullott darabokra. Röviddel a film bemutatója után a házasság végleg összeomlott, és 1961-ben hivatalosan is elváltak.
Monroe 1962-ben, mindössze 36 évesen meghalt, halálának körülményei máig viták tárgyát képezik.
Miller később újraházasodott, tovább dolgozott, és még évtizedeken át az amerikai irodalom meghatározó alakja maradt, műveit világszerte játsszák.
Az író soha nem próbálta kitörölni ezt a fejezetet az életéből. 1964-ben megírta A bűnbeesés után című drámáját, amelyben sokak szerint Monroe alakja is felismerhető, és később is többször visszatért kapcsolatuk emlékéhez.
Idős korában azt mondta: egész életében próbálta megérteni, miért nem tudta megmenteni azt a nőt, akit valaha a legjobban szeretett.
Arthur Miller 2005. február 10-én, közel kilencvenévesen halt meg. Addigra már a 20. századi dráma klasszikusai között tartották számon, és művei ma is aktuális kérdéseket vetnek fel a társadalomról, a felelősségről és az emberi gyengeségről.
Mégis, neve örökre összefonódott Marilyn Monroe-éval. Talán azért, mert kapcsolatuk nem csupán egy híres házasság volt, hanem egy különös, fájdalmas találkozás: egy férfié, aki az emberi tragédiákat írta, és egy nőé, aki maga is egy ilyen történet főszereplője volt tragikus életével.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.