Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Kéne egy jó színdarab!

2016.01.18. 17:01

Ez Csonka András hétfői blogja a Life.hu-n. 

Szia, anyu! Abszolút nem érdekel, hogy 25 éve nyomom az ipart, pontosabban ilyen régen lépdelek a világot jelentő deszkákon, pódiumokon, táncparketteken, és sorolhatnám, ugyanúgy megmaradtam rajongónak akkor is, amikor - szerényen elmondhatom -, az elmúlt években nem kevesen voltak, akik úgy érezték, ők mindenképpen szeretnének Csonka András szimpatizánsai közé tartozni. Látod, vannak ilyen elvetemült ízlésű emberek… Na, szóval azok a művészek, akiket szájtátva bámultam gyerek- és kamaszkoromban, most itt vannak a közelemben, esetleg együtt lépünk színpadra, vagy ha nem, egyszerűen nem tudok betelni az érzéssel, hogy bár már kollégák vagyunk, istenítem őket, nem feledve, mekkora élményeket köszönhetek nekik.

Forrás: Csonka András

A héten sikerült végre egy közös ebédet szerveznem két istennővel, akik abszolút meghatározó pillanatokat adtak nekem anno, amikor nézőként bámultam őket.

Galambos Erzsi és Lehoczky Zsuzsa. Atyaég, nem is tudom, hol kezdjem. Emlékezzek a rongyosra nézett VHS kazettára, amin Galambos Osztrigás Miciként brillírozott, vagy a már össze-vissza karcolódott bakelitlemezre, amin Lehoczky Básti Lajos oldalán tündökölt, mint My Fair Lady? A tucatnyi színházi szerepre? Galambos, mint a musicalek ősanyja, Kabaré, Chicago, West Side story, Lola Blau? Magyarországon először mind az ő alakításban! Lehoczky elsöprő operett szubrett szerepei? Bál a Savoyban, Csárdáskirálynő, Nebáncsvirág?  Gyerekkoromban, emlékszem legtöbbször az Operett színházba vittetek, apunak itt volt  a legtöbb jó haver kollégája, így aztán kedvemre rajonghattam a művésznőkért. Zsuzsival legalább együtt is játszhattam anno a Cigányszerelemben, most a Mágnás Miskában, Erzsikével meg csak remélem, összehoz a jó sors.

Forrás: Csonka András

Szóval a héten végre összejött a közös ebédünk. Természetesen elmentem értük kocsival, nem messze lakunk egymástól, mint kiderült. A Náncsi néni vendéglőbe mentünk, persze a legjobb asztalt foglaltam. Imádom bennük, hogy mindannyiunkat megszégyenítő energia árad belőlük, és alig vártam a jó kis sztorikat az asztalnál. Sokat röhögtünk, és közben arra gondoltam, hogy csak így érdemes élni akkor, amikor az ember már azt gondolja nem érhetik meglepetések. Lendülettel, bölcsen, humorral és mosollyal.

Dédelgetnünk kell őket, megbecsülni a pillanatot, hogy velünk vannak, és feladatokat keresni nekik, hogy addig játszanak amíg kedvük van.

Forrás: Csonka András

Apropó feladat! Az ott készült közös képünket feltöltöttem mindkét Facebook-oldalamra, elképesztő lájkszámot kaptak, és Galambos Erzsi másnap hívott is telefonon, hogy épp arról traccsoltak a Zsuzsival, hogy ha már ilyen népszerűek vagyunk így együtt, akkor keresnünk kéne egy darabot! Jó, tudom, a siker annak szólt főleg, hogy végre együtt látták őket egy képen, de azért motoszkál bennem a gondolat, hátha egy okos ember talál egy jópofa darabot, amiben hármunknak lenne egy-egy ziccer szerep. Na, az lenne a következő alkalom, hogy madarat lehetne velem fogatni.

Megígértettem velük, hogy a közös ebédekből hagyományt csinálunk. Egy biztos, nem én fogok főzni!

Galambos ErzsiCsonka Andrásszínészblog