Ez Csonka András blogja hétfőnként a Life.hu-n.

Szia, anyu! Emlékszel, amikor az agyadra mentem némely siófoki nyári napokon? Amikor úgy kellett elővakarni engem az ötszáz méterre lévő utcából, mert mint egy béna kis kukkoló paparazzo, ott ólálkodtam a Kővirág villa körül a kempingbicajommal, amikor megtudtam, hogy az aktuálisan a szabadtéri színpadon fellépő popsztár megérkezett? Valahogy mindig ott laktak a menők. A neotonosok, az R-Go, az Első emelet, az Omega... Na jó, a paparazzo jelzőt felejtsd el, mert akkor ugyebár nem voltak mobiltelefonok, amivel úgy csinálhattam volna, mint aki éppen sms-ezik, közben pedig fotóztam volna. 

Forrás: Csonka András

Szóval béna kis rajongó voltam. 

Na meg egy gyáva barom, mert arra már nem volt merszem, hogy megzavarjam a napozás vagy traccsolás közben a sztárokat. Egy nyomorult kis autogramot sem kértem. Még jó, hogy apám a színészkollegáitól hozott haza nekem néha, különben tőlük sem lenne. A rajongás – meg egy kis zavar – szerintem soha nem szűnik meg, ha azokkal találkozol, akiknek kamaszként csápoltál, mint az őrült. 

Forrás: Csonka András

Nos, volt lehetőségem bőven felidézni ezeket a pillanatokat, mivel a minap egy partin csak kapkodtam a fejemet, és ahova néztem, zenész nagyágyúk hemzsegtek körülöttem. A Sláger FM és a Sláger TV közös szülinapi partiján tényleg ott volt a krém, műfaji korlátok nélkül. Bencze Attila hívó szavára felvonult a zenésztársadalom színe-java. Ha akartam, csöves rockerként nosztalgiázhattam Deák Bill Gyula, Horváth Attila, Varga Miklós oldalán, hogy aztán néhány méterrel arrébb drága Szandimmal röhögjük szét az agyunkat megint, ahogy felidézzük a ’98-as Hotel Menthol őrjítő sikerszériájában a pillanatot, amikor is megfenyegettem, hogy most már átdugom a nyelvem a csókjelenetnél a szájába, mire visszafenyegetett, hogy akkor meg ő azt szépen leharapja. 

Forrás: Csonka András

Pár lépést tettem csak, és máris belebotlottam az én drága szomszédomba innen, az első kerület Krisztinavárosból, Benkő Laciba, aki ráadásul még ugyanabba a gimibe is járt, ahova később én, a Petőfibe. Vele utoljára a közértben találkoztam. 

Forrás: Csonka András

Gondoltam volna kamaszként, hogy a legendás Omega zenészével egyszer arról értekezem, hogy milyen tejfölt szeretünk? Persze volt táncika is a bulin, és megfáradt lábaimat egy kiváló asztaltársasághoz huppanva pihentettem, ahol az asztal körül a mulatós zene igazi nagyágyúi kvaterkáztak, Bódi Guszti és Kis Grófo. Mindenki őrült módon fényképezkedett persze, kell az emlék a Facebookra, tudod... 

Forrás: Csonka András

Az egyik képet nézegetve arra gondoltam, hogy körülöttem tizenvalahány millió eladott lemez áll, ami ma már egy fiatalnak felfoghatatlan. Na de az R-Go, a Neoton, a Rapülők, Szandi összesen legalább annyit eladott, ha nem többet. Csináltam egy élő bejelentkezést a hivatalos Facebook-oldalamon, ahol szépen letámadtam mindenkit, akit értem, és hagyták, az a szerencse... Persze azért éjfél körül hazarajongtam magam, mert másnap próba, ahol már nem elég az élménybeszámoló.