Müller Péter: "Igen, a lelked gyökerei az égben vannak!"

Ezt a néhány szép sort Ady Endre írta. Azt mondtam a két héttel ezelőtti útravalóban, hogy "az ember gyökerei nem lent a földben, hanem fönt, az égben vannak. Az igazi gyökered nem az apukád, az anyukád, nem a családod, amelyben születtél... A gyökered a jövődben van... az égben."

Sokan felháborodtak. "Hogyan?! Hát nem az apám, az anyám? Nem a nagyanyám, a dédanyám? Nem a családom az én igazi gyökerem?"

Bizony, kedves barátaim, az ember test és lélek. A testünk anyagi gyökerei valóban a szüleinkben, a családunkban, őseink végtelen genetikus múltjában van. De a Lelket nem az apukánk és anyukánk adja. Az a magas világból ered és örök. Minden ember fenség!

Ezt akkor éltem át, amikor 1956-ban átestem egy halálélményen. Kiléptem a testemből - s mégis voltam. Nem mint az anyukám fia. Nem is úgy, mint a szerelmesem társa - hanem mint önmagam, aki sajnálkozás nélkül lépett ki vérző testéből, otthagyva az utca kövén minden genetikus, családi és ősi múltjával együtt. Voltam. Én voltam! De nem tartoztam már ahhoz a földi sorstörténethez, amelynek mélységes földi gyökerei voltak.

Fent volt a gyökerem! A fényben - ahová igyekeztem. A lelkünk - bár a születésekor magára ölti a testi emlékezet számtalan örökségét -, de ő maga magasról jött. És ha otthagyja földi testét, egy holtat hagy maga után, s ő megy tovább. A testet és a testi gyökereket a Lélek élteti. Aki föntről való. Én ezt megtapasztaltam.

Ehhez a tapasztaláshoz nem kell meghalni - elég, ha egy bensőséges pillanatodban ráébredsz. És akkor, minden végtelen szereteten túl, melyet szüleiddel kapcsolatban érzel, nem leszel többé érzelemfüggő. Szabad leszel. Következő könyvemben sok szó esik majd erről. Örüljetek a nyárnak, ha néha viharos is!