Müller Péter: "Szeretni akkor tanulsz meg igazán..."

Addig nem. Olvashatsz róla, megtanulhatod, megismerheted, vitázhatsz róla, és fejben már tudod, olyan részletesen és tökéletesen tudod, hogy álmodból fölkelthetnek, elmondod… mégsem tudod igazán!

Más valamit elolvasni, megtanulni, megérteni, megismerni… és más tudni. Amit tudsz, az már a tied. Annyira a tiéd, hogy nem is fontos, hogy kitől kaptad, olvastad-e, vagy tanultad, mert úgy vált a véreddé, és úgy lett a sajátod, mintha mindig is a tiéd lett volna – mintha mindig is tudtad volna. Így tanultál meg járni, beszélni, írni, biciklizni, és így ismersz meg minden nagy és fontos dolgot az életben - hogy végül megvalósítod.

Az elmélet és a valóság közötti szakadékot akkor tapasztalod, amikor négy éven át szorgalmasan tanulsz angolul, és végre találkozol egy négyéves kisgyerekkel, aki angol. Nála nem volt szakadék, csak sok természetes kis akadály, amelyeket könnyen vett.

Szeretni is akkor tanulsz meg igazán, ha már valóban, egész testeddel-lelkeddel szeretsz. Nem becsülöm le, ha fejben már nagyon jól és szépen tudsz hegedülni - de attól még nem vagy hegedűművész.