Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló – 299. rész.
Ha szerelmes vagyok beléd, mindig hiányzol! Látlak – és hiányzol. Megcsókollak, és csók közben is hiányzol!
Fogom a kezed – és hiányzol. Ölellek, egy pillanatig enyém vagy – s utána újra csak hiányzol. A szerelem olyan mélyen akarja az egységet egy másik emberrel, hogy azt megvalósítani, itt a Földön lehetetlenség. Olyan mélyen akarlak, hogy mindig hiányzol.
Hiába alszom veled, hiába foglak a karommal, hiába kulcsollak át a lábammal, hogy meg ne szökj tőlem álmodban - csak a testedet fogom. A lelked máshol jár.
Van ebben az érzésben valami örök elérhetetlenség. Valami olyan sóvárgás, mely igazán kielégülni sohasem tud. Átélni, amit igazán szeretnék, hogy az „enyém vagy", teljesen sohasem tudom. Az érzékeket ki lehet elégíteni, testünk a másik testével időlegesen jól lakik, de a lelkünk, ha szerelmes, tovább vágyódik, mert érzi, hogy nem kapta meg a másikat. „Jó volt veled!” – mondod. Múlt időben beszélsz. De mi van most? Újra a hiány.