Marton Adrienn a Valentin-napról

Az amerikaiak már a 19. század óta ünneplik a Valentin-napot, ám országszerte ismertté csak a 20. század környékén vált, beleértve az iskolákat is. Nem gondolnánk, de az Államokban a gyerekek – és ezáltal az oktatási intézmények is – fontos eseményként tartják számon a szerelmesek ünnepét. Minden gyerek egy speciális dobozt készít, és az osztály minden tanulója egy kis kártyát helyez el a másik dobozában. Megannyi pozitív üzenet, kedveskedés, csoki és cukorka kerül a dobozkákba, sőt a tanáraikat is meglepik valami szívet melengető ajándékkal.

Aztán az ajándékozás a családdal folytatódik, ugyanis náluk ez a nap a szeretetük kifejezésének ünnepe is. Finom vacsorával, bonbonokkal, kedves kártyákkal lepik meg a szeretteiket. Ilyenkor a boltok piros és rózsaszín dekorációban pompáznak, szinte mindegyik bolt, étterem készül valamilyen Valentin-napi meglepetéssel, extrával. Hatalmas iparággá fejlődött ez az ünnep, és meg is adják a módját annak, hogy boldoggá tegyék a barátaikat, családjukat vagy éppen a szerelmüket.

Akiknek van párjuk, talán még komolyabban veszik ezt a napot. Sokan már az előző hónapokban kitalálják, mivel lepik meg a másikat, ilyenkor a népszerű vendéglátóhelyekre már érdemes jó előre helyet foglalni, mert az egész ország Valentin-napi lázban ég.

Elképesztő ez a szám, de tekintve, hogy Amerikában éltünk pár évet, és közvetlen közelről láttam a februári dömpinget, nem is annyira meglepő számomra. A legtöbb eljegyzés is ezen a napon történik ott, hiszen fontos számukra, hogy a szerelmesek napján az elköteleződésüket is megmutassák a szívük választottjának.

Itthon ezzel szemben még „gyerekcipőben" jár a Valentin-napi ünneplés, de lássuk be, egyre inkább teret hódít, amivel nincs is semmi baj. Nálunk inkább csak a párok ünneplik, de szerintem ez egy jó ürügy arra, hogy meglepjük a másikat. Hazánkban a legtöbben virágcsokorral nyűgözik le a párjukat, de a meghitt vacsora és a kreatív közös program is előkelő helyen áll a statisztikák szerint.

Edvinnel mi nagyon megszerettük ezt az ünnepet, mikor az Államokban éltünk, így ezt a hagyományt hazahoztuk. Általában valami apró kedvességgel lepjük meg a másikat. Én ilyenkor mindig valami különleges ételt készítek, leginkább desszertet, amiből persze a fiúk is szívesen falatoznak.

25 g pisztácia

2 evőkanál szőlőmagolaj

270 g kókuszreszelék

50 g kakaópor

140 g kókusztej

fél teáskanál őrölt fahéj

1 darab tojásfehérje

1 csipet só

1 darab vaníliarúd kikapart belseje

170 g méz

95 g étcsokoládé (minimum 80%-os kakaótartalommal)

magozott meggy, igény szerint

1. Előmelegítjük a sütőt 160 fokra. Ez idő alatt egy tálban összekeverjük a reszelt kókuszt, a kakaóport, a mézet, a kókusztejet, a fahéjat és a vaníliarúd kikapart belsejét.

2. A pisztáciát és a szőlőmagolajat összekeverjük egy konyhai robotgéppel, addig, amíg a pisztácia szinte krémes állagú nem lesz.

3. Az így kapott masszát hozzáadjuk a kókuszos összetevőkhöz.

4. Egy kézi habverővel felverjük a tojásfehérjét, addig, amíg habot nem kapunk belőle, majd hozzáadjuk a sót, és még tovább mixeljük 1-2 percig.

5. Óvatosan beleforgatjuk az így kapott habot a tállal teli hozzávalókhoz.

6. Kanállal vagy kézzel apró golyókat formálunk a masszából. Igény szerint magozott meggyet teszünk a belsejébe.

7. Sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük az így kapott golyókat, amit 30 percre a sütőbe teszünk. Félidőben átfordítjuk a tepsit. Tálalás előtt 1 órán át még pihentetjük a süteményt.

8. Végül az étcsokoládét megolvasztjuk, és a lehűlt golyók 1/3-át belemártjuk a folyékony masszába.

Megjegyzés

Az étcsokoládét odaégés nélkül úgy olvasztjuk meg, hogy egy tál gőzölgő víz felett egy hőálló edénybe beletesszük a csokoládét, és folytonos kavargatás mellett lassan elolvad.