Buddhista családban nevelkedett, roma, sváb és lengyel felmenőkkel rendelkező homoszexuális vagyok, a férjem pedig egy tunéziai és lengyel származású zsidó, és mindketten kabbalatanulók vagyunk.


Tisztelem a világ összes vallását, és Jézus tanításait rendkívül fontosnak tartom, de nem vagyok megkeresztelve, és nem járok templomba - hacsak nem nyűgöz le épitészetileg. Éppen ezért számomra is meglepő volt, amikor a napokban azt hallottam egy politikai vita során: "az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz". Szándékosan nem fogok sem pártokról, sem politikai vezetőkről írni, mert még véletlenül sem akarom, hogy bárki azt higgye: politizálni próbálok. Épp ellenkezőleg...

Óriási szerencsém van, amiért soha nem tartottam magam elsősorban európainak, mert ha "vadhazafi" lennék, most nagyon el lennék keseredve. Embernek született léleknek tartom magam, aki karmikus okoknál fogva éppen Magyarországra, Európába született. Ez a "csomagom" része, ezzel jöttem a Földre, de én sokkal mélyebb értelemben kapcsolódom a szülőföldemen élő emberekhez, mint a "magyarság" szintjén. És bár szívfájdító látni, hogy a környezetünkben meginog minden értéknek vélt bálvány, amiben hittünk, sosem szabad elfelejtenünk, hogy még a legnagyobb gazdasági válság is csupán "vihar a biliben". Az igazi "szabadságharc" ugyanis a szívünkben zajlik, határok nem léteznek, és semmi olyat nem vehetnek el tőlünk mások, ami igazán fontos nekünk. Munkahelyek, otthonok, fejek is hullhatnak köröttünk, mindig tartsuk észben: ami most történik, az nem más, mint az univerzum nyomása, az értékek átrendeződése. Ha mi magunktól nem változunk meg, és nem gondoljuk át az értékítéletünket, kapni fogunk még pár nagy pofont. Alkalmazkodunk kell az új rendszerhez, ha boldogok akarunk lenni: az önzetlen szeretet, a feltétel nélküli elfogadás, a saját komfortzónánk lerombolása a kollektív tudat és az egyén felemelkedésének érdekében, a nem-reaktív viselkedés állandó gyakorlása és az egoista természetünk megváltoztatása azok a "törvények", amelyek érintenek minket. Az összes többi egy Gazdálkodj okosan!-játszma. Komolyan azon fogunk pörögni egész életünkben, hogy ki írja egy kitalált társasjáték szabálykönyvét? Köszönöm, de én inkább az "élet játékát" választom.


Persze tudom, hogy mindenkinek hitelei vannak, és taníttatni kell a gyereket, és lakbért kell fizetni, és bevásárolni, de mielőtt számonkérjük a saját igényeinket a politikusainkon, érdemes átgondolnunk, miért mérjük az életkörülményeinket egy olyan sztenderdhez, ami évszázadok óta működésképtelen: háborúk, vallási viták és a bolygónk kisemmizése az ára annak, hogy úgynevezett "kényelmes, civilizált" életet tudunk élni a saját kis lakásunkban, a saját kis pénzünkből, a szomszédunk meg felakasztja magát az adósságai miatt, a gettó közepén egy kissrác hasbaszúr egy másikat, mert neki bizony iPhone kell, anélkül nem teljes az élete, ha pedig átugrunk egy másik földrészre, láthatjuk, hogy a szegénység és a gazdagság is mennyire relatív. Tanulnunk kell - ez kétségtelen. De ha nem engedhetjük meg magunknak az egyetemet, tanulhatunk könyvekből. Ha túl drága a könyv, lehet könyvtárba menni. Dolgoznunk kell - ez is vitathatatlan. De ha nincs munkahely, akkor is gondoskodhatunk beteg gyerekekről, hajléktalanokról, összeszedhetjük a szemetet a parkban... az univerzum mindent érzékel, érez, lát, mindennek meglesz a foganatja. Ennünk is kell minden bizonnyal, de ez nem azt jelenti, hogy minden héten tele kell tömnünk a hűtőt a hipermarketból. Még egy lakótelepi lakás erkélyén is lehet krumplit, répát, paradicsomot ültetni, és ha megfelelően éljük az életünket, mindig lesz valaki, aki szívesen vendégül lát minket, hiszen mi is szívesen megvendégeltük őt, amikor szüksége volt rá, a karma törvénye pedig működik.

Thinkstock


Ha soha nem helyezzük a bizodalmunkat a valódi értékbe, annak soha nem lesz esélye felülkerekedni a hamis értéken. Olyan ez, mint a televíziózásban az "igény kiszolgálása". Azért nem megy színházi közvetítés főműsoridőben, mert "a nézőknek a valóságshow-ra van igényük". A politikusok időtlen idők óta ugyanezt használják ki: rászoktunk az ócska, felszínes, értéktelen harácsolásra, és azt várjuk el a kormányunktól, hogy mindig megteremtse a lehetőséget arra, hogy minél önzőbb életet élhessünk, több pénzünk, nagyobb házunk, menőbb telefonunk lehessen. A politika pedig mindig vissza fog élni azzal, hogy mi csupa olyasmire vágyunk, aminek nincs valós értéke, mert ha nem így tenne, nem lenne szükség a parlamentre. Ez pedig alapvetően megváltoztatná az egész emberiség sorsát. A kormánynak megvannak a maga feladatai, de az egyén boldogságszintjének növelése nem tartozik közéjük. Mindenki a maga boldogságának a kovácsa, és előbb-utóbb mindenki rájön majd, hogy tartós megelégedettség csak a "rendszeren" kívül létezik. Persze ezek nagyon "új" koncepciók nekünk, magyaroknak - még akkor is, ha az effajta spirituális gondolkodás gyökerei egyidősek magával a világgal. Ám egy olyan nemzet vagyunk, amely török-osztrák-orosz uralom alatt élt évszázadokon át, és azon szocializálódott, hogy vagy elkötelezi magát egy vezér mellett, hogy legyen kenyér, vagy úgy tesz, mintha tudná, hogyan kell kenyér-fát ültetni. Most itt az ideje, hogy megtanuljuk mi magunk, hogyan készül a boldogság kenyere. A recept: hibáztatás helyett felelősségvállalás, és félelem helyett szeretet. A "hatalom" addig fogja nyomni a népet, amíg végül mindenki megérti, hogy sem a bankok, sem a tankok nem jelentenek megoldást a helyzetünkre. A hatalom, amellyel kormányozhatod a saját, személyes "lélek-országodat" csak és kizárólag a te kezedben van.

Köszönöm azoknak, akik elolvasták az írásomat, és ígérem, én is nyitott szívvel olvasok majd bele a hozzászólásokba. Reagálni azonban ezúttal nem fogok, mert még véletlenül sem szeretnék belecsúszni a győzködés vagy a vitatkozás medrébe. Ha bizonygatni kezdeném bárkivel szemben az igazamat, máris egoszintre lépnék, ami ellenkezne mindennel, amit fent leírtam. Még azzal is többet érek, többet adok a világnak, hogy megvakarom a kutyám füle tövét, mint ha belemennék valamiféle torz önigazolásba. Ha írni szeretnél nekem, megteheted a www.steinerkristof.com honlap "kapcsolat" rovatára kattintva. 


Steiner Kristóf: Hiszti-zsetonnal egy menet szenvedésrehttp://www.life.hu/sztarszerzok/20120109-steiner-kristof-hisztizsetonnal-egy-menet-szenvedesre.html Steiner Kristóf: Barátok és bizonyossághttp://www.life.hu/sztarszerzok/20120105-steiner-kristof-baratok-es-bizonyossag.html Steiner Kristóf: A csodatétel tudományahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20111212-steiner-kristof-a-csodatetel-tudomanya.html Steiner Kristóf: A fiú, aki elbűvölte Madonnáthttp://www.life.hu/sztarszerzok/20111208-steiner-kristof-a-fiu-aki-elbuvolte-madonnat.html Steiner Kristóf: Rajtad áll vagy bukikhttp://www.life.hu/sztarszerzok/20111128-steiner-kristof-rajtad-all-vagy-bukik.html