Nem állítom, hogy nem volt bennem kétely - vajon tudunk-e egy nyelvet beszélni? Aztán újra beigazolódni éreztem, hogy ha az előítéleteinket képesek vagyunk kizárni, akkor egészen más képet lelünk a fecsegő felszín alatt. 

Mai beszélgetőtársam Aurelio - a VV6 győztese, a Belevaló műsorvezetője - késik.

Itt az ideje, hogy megtanulj pontosnak lenni. A média megköveteli.

Az ember élete változik. Most azt az időszakot élem, hogy a szőrtelen hülyegyerekből férfi legyek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy pontos legyek, mint a svájci óra. Mint az apám, aki precíz, rendmániás, kulturált és intelligens. Ő sose késik. De hát én vagyok a család fekete báránya. Van két féltesóm apám oldaláról, sikeres emberek, Svájcban élnek, ehhez képest én hat év alatt tettem le az érettségit…

Forrás: Margitay Klára/Life.hu

Fekete bárány - sztorinak jó, de megélni nem éppen...

Utólag fogtam fel, hogy bár tényleg menőnek hangzik, egyáltalán nem jó annak lenni. Már sajnálom, hogy a sportot meg az iskolát nem vettem komolyan. Azt hiszem, lehetett volna belőlem az, amire vágytam. Profi focista, aki kergeti a labdát a tévében. De a másik álmom valóra vált, hiszen minden mozdulatomat figyelik...

Ezt szeretted volna? Mióta?

Amióta az eszemet tudom arra vágytam, hogy ahol megjelenek, tudják, hogy én vagyok Caversaccio Aurelio Onorato, és összesúgjanak a hátam mögött. Sőt, három évvel ezelőtt azon gondolkoztam, honnan szerezzek annyi pénzt, hogy bekamerázzam az egész házat, és folyamatosan visszanézhessem az életemet. Mindig szerettem volna kívülről látni magam. Vonz ez az élet. A celebség.

"Munka, tanulás és műveltség nélkül, pusztán látszásból" - mondják sokan. Sok indulatot váltasz ki.

Megértem a híres színészeket, sportolókat, akik ki vannak akadva, hogy egy lapon említik őket például velem - egy valóságshow-hőssel... De egyrészt nem tehetek erről, másrészt meg úgy gondolom, hogy mindenkiben meg kell látni a jót. Szerintem nem véletlen, hogy én nyertem meg a ValóVilág 6-ot, és lettem második a Celeb vagyok, ments ki innen!-ben, mert amellett, hogy nem vagyok egy normális gyerek, mégis szerethető karakter vagyok. Persze az emberek többsége nincs megbékélve azzal, hogy itt van ez a nemi szervét pörgető idióta.

Hát ez az! Tényleg, hogy lehetsz ennyire gátlástalan?

Engem arra tanított az apám, hogy sose szégyelljem, amim van. Ő persze nem erre gondolt, de én komolyan vettem...

...most kamuzol, szerintem.

Nem! Én ilyen vagyok. Mondok egy régi példát. Ötödikben kötelező olvasmány volt a Légy jó mindhalálig. Elmentem a könyvtárba és kivettem a Légió mindhalálig-ot. Az osztályfőnök az órán azzal kezdte: Aurél, te biztosan nem olvastad el! Mire mondtam, dehogynem, akartam is kérdezni, hogy minden könyvben azt írják-e, hogy baszd meg, és hogy elvágtam a torkát? Csak nézett rám, hogy én mit olvastam... Mire önelégülten és felháborodva kitúrtam a táskámból a könyvet, az osztály pedig szakadt a röhögéstől. Légy jó helyett légió… Hát, ilyen vagyok én. Ezt lehet szeretni vagy nem szeretni, de ez van.

Fotó: Margitay Klára/Life.hu

Aha. Próbálom ezt a képet összeegyeztetni egy műsorvezető imidzsével...

Nem vagyok se Istenes Bence, se Sebestyén Balázs, de az emberek szeretik, amit csinálok. Szórakoztatja őket. Nem én mondom ezt magamról, hanem ezt jelzik vissza a fejesek az RTL-ben. Tőlem nem azt várják, hogy beüljek és azt mondjam: "Kedves nézőink...", hanem, hogy saját magam legyek. Engem lehet fikázni, osztani különböző internetes portálokon, hogy mennyire övön aluli vagyok...

...bánt?

Megmondom őszintén - tök leszarom. Magamról tudom, hogy amikor régen fikáztam a ValóVilágot, mélyen magamban tisztában voltam vele, hogy bármelyik pillanatban cseréltem volna bárkivel, hogy benne lehessek a tévében.

Akkor most lubickolsz. Legalábbis ezt látom a szemedben.

Imádom! Én már a ValóVilág castingján megmondtam, hogy az életem egy film. Olyan kemény dolgokon mentem keresztül, amiket ha elmesélek, akkor azt gondolják, na jó, milyen mozit látott? Nem akarok belemenni, de az, hogy az anyám prostituált volt, hogy az apám egy nálam 50 évvel idősebb ember, aki milliárdos volt Svájcban, aztán mindent elveszített, és úgy kerültünk mi ide... Ezeket felfogni és átélni nem egyszerű. Ahogy azt sem, hogy édesapámat elhagyta az anyám, most velem együtt él egy olyan országban, aminek a nyelvét sem beszéli. Sok minden történt, amire nem vagyok büszke, de nem bánok semmit, mert ezek mind kellettek ahhoz, hogy ilyen legyek. Az a karakter, akit beválogattak egy valóságshow-ba. Nincs olyan könyv, ami mindezt elmesélné, hacsak én nem írom meg. A történet nem ott kezdődik, hogy bekerültem a villába.

Fotó: Margitay Klára/Life.hu

"Végre van életem!" - ez volt a villában az első mondatod, amikor nyertél. Mire gondoltál? Az anyagiakra?

Legfőképpen arra, mert bármennyire szégyen, de nekem 23 évesen milliós tartozásaim voltak. Most már hál' istennek rend van, de a mai napig meglep, amikor leülök a tartozásfüzetem elé, és azt látom, hogy már nincsenek benne nevek! Amiatt is adósodtam el, mert bármennyire nem volt pénzem, én mindig márkás ruhákban jártam, mert számítottak a külsőségek. Tudom, hogy szomorú, de régen a semmire vertem magam. Jó kategóriát adtak nekem a VV-ben - szájhős -, én tényleg az voltam!

Apáddal laksz. És az édesanyáddal most mi van? Külföldön él?

Igen. Figyelj, én tisztelem, mert egy anyám van. Azt nem válogathatjuk meg, hogy kik a szüleink, de sosem fogom elfelejteni mindazt, amibe belerángatott. Kiskoromban nagyon anyás voltam, de aztán ahogy alakult az élet - rossz ezt kimondani, de - nem nagyon érdekel, hogy mi van vele. Nehéz. Ezért mondom, hogy az emberek ugyan mit tudnak rólam? "Itt van ez a hülyegyerek, akinek eddig is ki volt nyalva a segge, most meg alá tettek egy zsák pénzt, munkát, hogy még több legyen!" Ez szép, meg jól hangzik, de egyáltalán nincs így. A pénz fontos, de kitörölhetem vele a seggem, ha apám lassan 75 éves. Az éveket nem lehet megvenni, érted? Ki fogja nekem azt megfizetni, hogy ha egyszer már nem lesz velem? Hogyan lehet azt kezelni, hogy itt dolgozom Pesten, és nem tudok vele lenni, ő pedig egyedül ül egy hatalmas házban? Nagyon aggódom érte. Nem sokszor mondhatta apám, hogy büszke rám, de idén kétszer is... Egyszer, amikor megnyertem a valóságshow-t, aztán meg amikor elmehettem Dél-Afrikába. Hozzá is tette, hogy ez egészen más kategória, mert olyan emberekkel voltam, akik már valamit letettek az asztalra. Erdei Zsolt egy ikon, Gáspár Laci platinalemezes énekes, még most is kiráz a hideg...

Fotó: Margitay Klára/Life.hu

Hát, eléggé megváltozott körülötted minden. Vajon te is? Nehéz így két lábbal a földön maradni.

A mai napig, ha bemegyek az RTL-be, én puszilkodom a biztonsági őrökkel. Ha elmegyek fellépni és a szervező nem akarja megengedni, hogy együtt bulizzak az emberekkel, azt mondom, hogy álljunk meg, hát ki vagyok én, hogy ne menjek le közéjük? Ugyanolyan vagyok, mint ők! Hálás vagyok, hiszen nekik köszönhetem azt, hogy eljuthattam ide. 10 éves gyerektől az 50 éves emberig megállítanak, hogy "vérem"... Használják a szövegeimet! Egy brand akarok lenni, és azt akarom, hogy az emberek figyeljenek rám. A mai napig néha rám jön és elkezdek üvöltözni, hogy NEM HISZEM EL, HOGY EZ VAN! De tényleg! Szó szerint: lett életem, nem ülök otthon, hogy honnan kéne pénzt kotorni, mit kéne eladni... Mondhatom, hogy "Ember, van Pesten egy lakásom! Menjünk valahova? Itt az autóm!" Most is itt ülök és interjút adok, és az embereket érdekli, hogy mi van velem. Áh, tényleg van, hogy a sírás kerülget, mert annyira hihetetlen. És mindig is ezt akartam.

Nincs benned kétely? Hogy kevés vagy hozzá...

Nem, mert nem olyan visszajelzéseket kapok. Persze, itt van egy hülyegyerek, aki hat év alatt tett le egy érettségit, van egy vagyonvédelmi szakmája, ül a milliókon - de hát ez van, gyerekek! Én hiszek a sorsban, Istenben, hiszem, hogy olyan ember, aki mástól sajnálja, nem lesz sikeres. Úgyhogy üzenem az irigykedőknek, hogy sosem fognak egyről a kettőre jutni. Én tipikusan az az ember vagyok, aki pozitívan nézi a dolgokat. Ahogy a saját életem sok rosszában is látom, ezek kellettek ahhoz, hogy ilyen érzékeny és szeretetéhes legyek. Bármilyen furcsa, de alázatos és tisztelettudó is tudok lenni. Nem tettem semmi olyat, amik miatt ne érhettem volna el azt, ami idén sikerült.

/1412/Aurel2014121015372

Azt gondolod, hogy ez járt neked? Valahogy úgy érzem.

Ezért is megkövezhet bárki, de igen, úgy gondolom, hogy nekem ez jár. Négy éve nem volt karácsonyom. Akkor hagyta el anyám az apámat. Tavaly is sírva ültem a fa alatt. Nincs az a pénz, ami ezt elfeledtetné. Hát, most elhatároztam, hogy olyan lesz, amilyen még soha! Nem azért, mert tudok ajándékot venni, hanem mert úgy tudunk majd leülni, hogy boldogok vagyunk. Eddig az apámnak minden gondja mellett volt egy huszonéves fia, aki otthon x-boxozott, nem csinált semmit, se pénze, se munkája nem volt, és el kellett tartania. Ehhez képest most mindent megadhatok neki. Ha kell, az összes pénzem elköltöm rá, csak boldog legyen! Amit tőle kaptam, azt sose tudom igazán viszonozni. Karácsonykor leülünk majd és beszélgetünk, és nem az lesz, hogy a bajaim miatt inkább berúgok vagy bedrogozok. Ezért is akarom megírni a könyvet az életemről, hogy a fiataloknak elmondjam, az alkohol és a kábítószer nem segít. Jobb tiszta fejjel átélni a dolgokat. Figyelj, volt már olyan, hogy megfogadtam, kiugrok a vonat elé, hiszen mennyivel egyszerűbb lenne apámnak is, és mindenkinek, ha nem élnék! Ahhoz képest most mi van? Én hiszek a számokban is, bármennyire furcsa, hogy ezt én mondom, felmentéssel matekból. Apámnak a 14 a szerencseszáma. Én tudtam, hogy 2014 az ő éve lesz, és az enyém is. A villából is üzentem neki: "2014 das wird dein Jahr!" Az utolsó két hétben mindig úgy feküdtem le, hogy amikor becsuktam a szemem, azt ismételgettem magamban: "Megnyered a ValóVilág 6-ot!" Hiszek a vonzás erejében. Ha nem mondtam el ezerszer, akkor egyszer sem. És tessék! Nekem akkora önbizalmat ad, hogy szeretnek az emberek! Áh, komolyan mondom, nem hiszem el, hogy most meg dolgozni megyek. Még sosem mondtam ki, hogy "dolgozok". Soha! Kiderült végre, hogy lehet velem valamit kezdeni, és ez minden pénznél többet ér. Megcsináltam!