Ha elképzelek egy sikeres üzletasszonyt, mindig egy Carrie Bradshaw-szerű alak jelenik meg a szemeim előtt, aki egy forgalmas utcán telefonál, másik kezében pedig egy óriási pohár kávét szorongat. Persze ez a kép kicsit régimódi. Ma ez a nő már headseten beszélne – ha beszélne egyáltalán, és nem a telefonját nyomkodva irányítaná a vállalatát – és könnyen lehet, hogy mást is tartana kényes egyensúllyal a kezében: egy pohár levest, egy kézműves hamburgert vagy egy isteni fánkot.

Sokszor kerülök abba a helyzetbe, hogy egyszerre három helyen kellene lennem, és már reggel tudom, hogy minden félórásnak mondott gyors találkozó másfél órás lesz. De bármennyire is sűrű egy nap, egy dologról nem vagyok hajlandó lemondani: a rendes táplálkozásról. 

Volt, hogy ezt nem igazán vettem komolyan, és inkább kihagytam egy-egy étkezést a nagy rohanásban, megvárva az estét. Ez pedig kisebb bűntett a szervezet számára – nemcsak a diétát teszi tönkre, de aludni sem tudunk jól, arról nem is beszélve, hogy a bioritmusunk is felborul. 

Forrás: Thinkstock

De akkor hol a megoldás?

Régen, amikor "utcakajáról" beszéltek az emberek, rögtön a piaci kolbász jutott eszembe, és hogy őszinte legyek,

nem igazán tudtam magam elképzelni a söröző, jó kedélyű emberek között egy pultnál, amint elegáns ruhában éppen kenyércsücsköt mártogatok mustárba 

vagy bogarakat eszek Thaiföld hangulatos utcáin...

A streetfood az a fogalom, ami megmentette a bioritmusomat, és gasztronómiai szempontból is rengeteget tanított nekem. Nemcsak sokszínű, de kiemelkedően minőségi is, ami számomra alapvetően fontos, hiszen nem mindegy, mit eszek. 

Forrás: Thinkstock

Ha akarok enni egy burgert, a streetfoodos éttermek egymással versenyeznek abban, hogy ki milyen minőségű húsból készíti a húspogácsát, vagy milyen pékségben sütteti meg korán reggel a bucikat.

Ha csak egy szelet pizzára vágyom, tudok olyan helyre menni, ahol eredeti olasz recept szerint gyúrják a tésztát, és még a sajtot is Itáliából importálják. A streetfood persze tud komolyabb műfaj is lenni – például tészta vagy leves, amikkel különösen jó élményeim vannak.

Megnyugtató a tudat, hogy Budapesten sem csak a spagettire kell már gondolni, ha az ember egy gyors dobozos tésztára adja a fejét, de a leveseknél sem csak a gulyással kell számolni. Miért ne ehetne az ember inkább egy kis lyoni csirkelevest tejszínnel és tökmaggal? Lehet, hogy egy előkelő étteremben is ezt választanám.

Így az étkezés már nem is a kapkodós kalóriabevitelről szól – sokkal inkább egy mini gasztronómiai utazás, ami boldoggá teszi az embert.

Forrás: Facebook/Timea Vajna

És mi lehet a legjobb kezdése egy megbeszélésnek, ha nem egy óriási mosoly?

Mi lehet a legjobb a tárgyalás után, ha nem egy kis édesség? Persze idő továbbra sincs elég, egy cukrászdába beülni pedig bizony a minőségi időtöltés része. A streetfood már erre is kínál megoldást. Most, hogy lezajlott Budapesten a nagy burgerforradalom, elérkezett a fánkok ideje. Nem is az akármilyen fánkoké. Ezerfajta feltét, tészta, íz... Ráadásul nemcsak a gasztronómiai kreativitás a kiemelkedő, hanem az üzleti is, ami bennem még nagyobb tiszteletet és rajongást szül. Egy spontán fánkozás egy rossz napot is jobbá tud tenni. Ha pedig egy funky fánkot áruló autó egy ekkora városban pont ott van, ahol mi, akkor ezt muszáj égi jelnek tekinteni, nem?

Az a plusz öt perc megéri a futópadon...

Persze azért sose a streetfood legyen a napunk fő étkezése. De egy jól megalapozott, finom, kiadós reggeli után bőven tökéletes megoldás lehet estig. A lényeg, hogy sose hagyjunk ki egy étkezést sem. És sose feledd: a szervezeted csak a legjobbat érdemli, bármilyen műfajról is legyen szó!