Miért köszön vissza újra és újra a gyerekkori otthonod enteriőrje a saját lakásodban?

A lakberendezés nem mindig a Pinteresten kezdődik, hanem van hogy már a bölcsődénél. A Citylife cikke szerint pszichológusok szerint az otthonunkhoz fűződő viszony mélyen belénk ivódott mintákból táplálkozik. Ezek sokszor észrevétlenül, a tudatalattinkban hatnak a döntéseinkre, amikor új lakásba költözünk, vagy épp „végre saját ízlésünkre” szabjuk az enteriőrt. Aztán jön a felismerés: basszus, ez pont olyan, mint anyámnál. Erről is szól a grandmillennial stílus.

Grandmilennal: családi minták a kanapépárnán

Az otthon nemcsak lakóhely, hanem identitás. Ahogy berendezzük, az gyakran a régi és az új énünk párbeszéde. A „felnőtt én” modern kanapét akar, a „gyerek én” viszont ragaszkodik a régimódi fotelhez, amiben anya olvasott esténként. Ez a belső vita gyakran észrevétlenül formálja a dizájnt, de  grandmillennial stílus pont arról szól, hogy lehet komromisszumot kötni. 

Berendezett konfliktusok

Sokszor nem is a stílus a fontos, hanem az, hogy kihez tartozunk. A hagyományos tárgyak megtartása lehet kapocs a családhoz – vagy épp teher, amit ideje letenni. A pszichológusok szerint ez nem „lakberendezési hiba”, hanem identitásmunka. 

Terápia a textileken túl

Az imagináció, meseterápia vagy épp a mindfulness is segíthet feltárni, miért olyan fontos az a régi szőnyeg vagy kanapé. Lehet, hogy pont ezekben a tárgyakban lakik a lelki biztonság, esetleg az összetartozás érzése – vagy épp egy el nem gyászolt múlt.

Grandmillennial: nosztalgia újrafazonírozva

Nem véletlen, hogy a „nagymamastílus” újra divat. A grandmillennial trend a klasszikus enteriőrt vegyíti modern formákkal – mintha valaki terápiás ülésre küldte volna a nagyi nappaliját. Ez nem visszalépés, hanem a régi érzések integrációja modern köntösben.