Tudod, mi volt Diana hercegé esküvői ruhájának derekába varrva? – Titkok az ikonikus öltözetről


1981. július 29-én Károly herceg és Diana hercegné kimondták a boldogító igent. Az esemény a brit királyi család egyik legemlékezetesebb pillanata lett, hiszen a világ minden táján követték a nézők: több mint 750 millió ember figyelte a közvetítést 74 országból. Az esküvőt szigorú titkolózás övezte, még Diana ruhájáról sem árultak el semmit a nagy napig. Amikor azonban a menyasszony végigvonult a templom folyosóján, minden szem rászegeződött. A ruhája máig a divattörténelem egyik legemlékezetesebb és legféltettebb alkotásának számít.

Diana hercegné ikonikus esküvői ruhája selyemtaftból készült, ami a hagyományoktól eltérően nem hófehér, hanem elefántcsontszínben pompázott. A ’80-as évek stílusát tükröző ruha igazán látványosra sikeredett: fodros nyakkivágás, redős mandzsetták, puffos ujjak, testhezálló felsőrész, hatalmas szoknya, csipkerészletek és tízezer gyöngyházfényű flitter tette különlegessé. A ruhához tartozott egy lenyűgöző, 7,6 méter hosszú uszály is. Az esküvői ruha elkészítése igazi családi együttműködés eredménye: Elizabeth Emanuel és férje, David Emanuel tervezték, míg Elizabeth édesanyja, Brahna Betty Weiner a hímzésben segített.
A tervezők teljes alkotói szabadságot kaptak, a Buckingham-palota semmilyen előírást nem adott Diana ruhájával kapcsolatban. Már az elején tudták, hogy olyan időtálló darabot kell készíteniük, amely méltó a Szent Pál-székesegyház hatalmas teréhez, és amelyet Diana igazán szeretni fog. Elizabeth elmondta, hogy amikor a hercegnő meglátogatta őket, különösen tetszettek neki a fodros, romantikus ötletek, így a cél egy igazi mesebeli hercegnős ruha megalkotása lett. A tervezők inspirációként régi könyveket és történelmi fotókat néztek át, köztük Viktória királynő esküvői ruháját is, és számos vázlatot készítettek. A végső forma azonban egy próbaruhából született, amelynek szűk derékrésze és puffos ujjai különösen jól álltak Dianának. Ebből a stílusból indultak ki, hogy megalkossanak egy olyan egyedi darabot, amelyet lehetetlen lett volna lemásolni.

A 7,6 méter hosszú uszály a királyi esküvői ruhák történetében a leghosszabbnak számít. „Mindig is szerettem volna, ha a menyasszonyi ruhához uszály tartozik. Erről beszélgettünk Dianával is, és közben nevettünk. Azt mondtuk: legyen hosszabb, mint bárki másé” – mesélte Emanuel az InStyle magazinnak a 2024-es „Styling Princess Diana” kiállításon.
A hatalmas uszály azonban nemcsak látványos volt, hanem nehézkes is. Össze kellett hajtani, mint egy lepedőt, hogy beférjen a kocsiba. Amikor Diana megérkezett a katedrálishoz, a tervezőknek és a koszorúslányoknak kellett kisimítaniuk a hosszú anyagot.
Diana fátyla még ennél is impozánsabb volt. A látványos kiegészítőhöz 140 méter tüllt használtak fel, a fejdíszt pedig Peggy Umpleby, egy hímzőműhely munkatársa készítette, aki tízezer apró gyönggyel díszítette kézzel. A fátyol és a fejdísz varázslatos ragyogást adott Emanuel ruhájának, és igazi mesebeli megjelenést kölcsönzött Dianának.

Diana walesi hercegné nemcsak azt kérte az Emanuels házaspártól, hogy megtervezzék a ruháját, hanem azt is, hogy mindezt teljesen titokban tegyék. A tervezők komolyan vették a kérést, és mindent megtettek, hogy a ruhát senki se láthassa a nagy nap előtt. Két biztonsági őr minden éjjel felügyelte a műhelyt, a ruhát pedig fémszekrénybe zárták. Az ablakokat elsötétítették, sőt még a kidobott anyagokat is szándékosan keverték, hogy megtévesszék a kíváncsi riportereket. Még egy titkos kódnevet is használtak: „Deborah Cornwall”-ként emlegették a hercegnőt, hogy senki ne jöjjön rá, kiről van szó.

A tervezőpáros mindössze 90 napot kapott a ruha elkészítésére. Amikor a munkát elkezdték, Diana dereka 66 centiméter volt, ám az idő múlásával 58 centire csökkent. „Folyton halogattuk a szövet kivágását, mert Diana egyre csak fogyott, így folyamatosan igazítanunk kellett a ruhát” – mesélte Elizabeth. Végül az esküvő reggelén a hercegnét szó szerint bele kellett varrni a ruhájába, hogy az tökéletesen passzoljon rá.
Diana az esküvője napján minden viktoriánus hagyományt betartott. A „valami régi” egy négyzet alakú csipke, amely egykor Mária királynő tulajdonában állt. A többi csipkét Nottinghamben készítették, hogy minél jobban hasonlítson az eredetire. A „valami új” maga a menyasszonyi ruha volt, a „valami kölcsön” pedig a Spencer-tiarát jelentette, egy családi örökséget, amelyet csillag alakú gyémántok díszítettek, és eredetileg Diana nagyanyja, Lady Cynthia Hamilton viselte. A „valami kék” egy apró kék szalag volt, amelyet Elizabeth a ruha derekába vart, valamint egy 18 karátos arany patkó, amelynek az volt a célja, hogy szerencsét hozzon a hercegnőnek.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.