Miért hegyes a női cipők orra? – Válaszok a történelemből

Bár időről időre felbukkannak a lekerekített orrú fazonok, a női cipők világában továbbra is a hegyes orr számít az uralkodó formának. A jelenség azonban jóval több, mint a divattervezők pillanatnyi hóbortja: ha a felszín alá nézünk, mélyen gyökerező kulturális és pszichológiai okokat találunk. Ennek jártunk most utána, hogy kiderítsük, mi rejlik a hegyes orrú cipők imádata mögött.

A női cipők pszichológiája: kecses járás és társadalmi hovatartozás

Noha az emberi lábfej anatómiája miatt ortopédiai szempontból az elől szélesedő cipő lenne az ideális, már az etruszkok lakta Itáliától egészen Pakisztánig viseltek a nők hegyes orrú lábbeliket, amelyeknek leghírhedtebb példányai a kínai lótuszcipők voltak, amelyeket a lábelkötésen átesett nők viseltek.

Ősidők óta belénk kódolt ösztön ez, hisz régen a közösségből való kiközösítés egyet jelentett a halállal. A félelem a modern ember agyában is megmaradt, új köntösbe csomagolva. Ha azt tapasztaljuk, hogy mindenki körömcipőben tipeg, mi sem váltunk dacból bumszli lábbelire. Az már csak mellékes, hogy a  a jelenleg uralkodó szépségideálnak megfelelve, a hegyes orr kisebbnek, kecsesebbnek mutatja a női lábfejet.

Amellett sem szabad elmenni, hogy az öltözködés, az általunk viselt ruha aktuális pszichés állapotunkat, önmagunkról alakított képünket is befolyásolja. Ezt a pszichológia csak „enclothed cognition”, lefordítva nagyjából öltözködési kogníció néven emlegeti. Mivel egy magas sarkú cipő hegyes orrcsúccsal kecsességet, eleganciát, valamint határozottságot sugall, a nők szívesen választják, amikor fontos eseményre igyekeznek.

Csőrös cipők egykor és ma 

Azonban van itt még két komoly tényező, amely miatt a női cipők nagy része hegyes orrban végződik: a státusz és gazdagság, amelynek gyökerei a középkori férfi divatban keresendők. A 14-15. századi nemes urak között elterjedt csőrös cipők, amelyek kraków vagy poulaine néven híresültek el, a gazdagság szimbólumai voltak.

Az olykor 30 cm-t is elérő gigászi cipőorrban a járás, testmozgás igencsak körülményes volt. Ezt a luxust csak az igazán vagyonosok engedhették meg maguknak. Ez a kényelmetlen lábbeli hamarosan a női divatban is utat tört magának, IV. Eduárd angol király törvényben rögzítette, hogy közember cipőorra milyen hosszú lehet, ezzel is megkülönböztetve őket a nemesektől.

Ugyan a hegyes orrú női cipők modern változatai kényelmesebbek, a közlekedés, testmozgás továbbra is körülményes bennük, így a kecses lábbeli jelentésének gyökere továbbra is ugyanaz maradt, mint a középkorban.