Gyermekkorunk leggyűlöltebb téli ruhadarabjai, amelyek láttán ma is tikkel a szemünk
2025.11.11.
„Így már nem fogsz fázni” – mondták büszkén anyáink, miután betuszkolták fejünket a piros-fehér csősapkába és megigazgatták rajtunk a három számmal nagyobb csúnyakék anorákot. A mi szemünkbe is könnyek szöktek ilyenkor, na, nem a meghatottságtól. Téged milyen emlékek fűznek az az alábbi retró téli ruhadarabokhoz?
Jó szándékú szüleink annak idején mindent bevetettek, hogy megóvjanak minket a hidegtől és a megfázástól. Csakhogy az általuk kedvelt, ma már retrónak számító téli ruhadarabok a mi emlékezetünkben nem cuki és meleg kiegészítőkként, hanem kínzóeszközökként élnek. Vigyázat, felkavaró tartalom következik!
Forrás: Shutterstock
A traumát okozó téli ruhadarabok első helyezettje: kabátba varrt kesztyű
Ez volt a bemelegítő kínzás, másnéven a nyolcvanas évek divatfókuszú kalodája. A logika szinte hibátlan volt: a kesztyűk soha nem veszhetnek el, a gyereknek mindig meleg marad a keze. Nem elég, hogy nem lehetett tőle rendesen belebújni a kabátba, még a megalázó tényre is emlékeztetett minket (és mindenki mást is): folyton elhagyjuk a kesztyűinket. A jobb fej anyukák gumizsinór két végére varrták fel a kesztyűket, majd ezt a nevetséges „szerkezetet” bújtatták a kabátunkba.
Forrás: Shutterstock
Noha az apukák megpróbálkoztak egy erőtlen „hagyjad már azt a szerencsétlen gyereket!” felszólítással, a kevésbé jó fej anyukákat ez egyáltalán nem hatotta meg: ők a kabát ujjába varrták a kesztyűinket.
Míg a szünetekben a normális gyerekek önfeledten játszadoztak ötujjas kesztyűikben, mi egyujjas kesztyűinkkel szerencsétlenkedve próbáltunk golyóra emlékeztető tárgyat formálni a hóból.
Csősapka
Sapka kerek lyukkal − ez az a kiegészítő, amelynek feltalálóját nagyon sokan szeretnénk megtalálni...A csősapka vagy űrhajós sapka bár meleg volt, rendszeres viselése ellehetetlenítette a társas kapcsolatokat, idővel pedig tartós melankóliához vezetett. A legnagyobb megdöbbenésünkre ez a ciki cucc ma is kapható.
Forrás: archív
Az O-alakú lyuk tökéletesen illeszkedett a fejünkre, ebből következett, hogy ezt is képtelenség volt elveszíteni. Akkor sem csúszott le, ha szánkóztunk, vagy ha viharos szél tombolt. De legalább beleizzadt a fejünk. A frizurát (azt is anyánk készítette, és az egyenesen vágott frufru volt a specialitása) éppúgy ellehetetlenítette, mint a normális gyerekekkel való kapcsolatteremtést.
Anorák
A jó kis műszálas anorák! Akárcsak a csősapkába, az anorákba is könnyen és gyorsan bele lehetett izzadni. Kék, piros, és ciklámen színekben lehetett kapni, derekánál gumis volt, szára pedig bő, vagyis egy normál testalkatú gyereken is sátrasnak és löttyedtnek hatott, pont mint egy zsák krumpli, amit a padlóra hajítottak.
Forrás: Shutterstock
Fogjuk fel úgy, hogy szüleink valóban jót akartak nekünk, és hogy a fent említett téli ruhadarabokért egyedül a frusztrált tervezők a hibásak. Ami biztos: akik a nyolcvanas években ilyeneket kényszerültek viselni, aligha fognak hasonló szetteket és kiegészítőket saját gyermekeikre kényszeríteni.
