Zseb-történelem: a nők évszázadokon átívelő küzdelme a zsebekért


Ismerős az érzés, amikor majdnem örömödben sírsz, mert végre rátaláltál a tökéletes nadrágra – és még zsebe is van? Hosszú út vezetett addig, hogy a nők ruháit is ellássák zsebekkel. Nézzük, hogyan alakult a divat és a női zsebek története az évszázadok során egészen napjainkig!

A női zsebek kérdése első pillantásra apróságnak tűnhet, valójában azonban sokkal többről van szó, mint puszta divatról. Miközben a férfi nadrágokban természetes, hogy több, mély zseb kap helyet, amelyekbe kényelmesen elfér minden nélkülözhetetlen apróság, addig a női ruhákon ezek gyakran csak látványelemként jelennek meg. A legtöbb esetben annyira kicsik, hogy még egy telefon is alig fér el bennük, és a legkisebb mozdulatnál kiesik.
Nem csoda, hogy a nők szinte diadalittasan reagálnak, amikor egy nadrág végre valóban zsebes. De miért alakult így? Miért kellett ennyi idő ahhoz, hogy a női ruhákon is megjelenjenek a hasznos zsebek? Az alábbiakban utánajárunk, hogyan formálta a divat és a társadalom változása ezt az apró, mégis sokatmondó részletet.
Frusztrációnk tárgyának története évszázadokra nyúlik vissza, lássuk hát, hogyan változtatta meg ez az apró szövetdarab a nők életét!
Egy 2020-as YouGov felmérés szerint az Egyesült Királyságban minden tízből negyedik nő visszatett egy olyan ruhadarabot, amin nem volt zseb.
Ám régen nem lehetett ennyit válogatni, hiszen meglehetősen kötött volt a megengedett viselet az aktuális divatnak köszönhetően. A BBC oldalán Caroline Stevenson, a Londoni Művészeti Egyetem Kulturális és Történelmi Tanulmányok programigazgatója így beszélt a zsebekről:
A zsebek a férfi és női öltözködés szimbolikus és nagyon vitatott részévé váltak.
A női zsebek hosszú ideig nem játszottak jelentős szerepet a divatban. A 16–17. században a nők rejtett, zsebhez hasonló tárolókat használtak: kis erszényeket vagy szütyőket kötöttek a derekukra, a szoknya alá. Ezekből azonban nehézkesen tudták elővenni a holmijaikat, még akkor is, ha a szoknyák oldalán nyílást hagytak a könnyebb hozzáférés érdekében.
Ezekben a szoknya alatti erszényekben az apró, mindennapi használati tárgyaik fértek el, például kulcsok, zsebkendők, egy kis pénz, varrókészlet, óra, parfüm.
Ez valamelyest önállóságot biztosított a nők számára, miközben a férfiak már ekkoriban valódi, használható zsebekkel rendelkező ruhákat viseltek. A zsebek hiánya azonban nem csupán a praktikumot érintette: politikai és társadalmi jelentősége is volt. A 17. századi Franciaországban például a nők zseb nélküli ruháival igyekeztek megakadályozni, hogy forradalmi dokumentumokat vagy üzeneteket rejtsenek el, ezzel korlátozva politikai részvételüket.

A 19. században a divat átalakulásával a nők egyre testhezállóbb ruhákat viseltek, ami szinte teljesen eltüntette a zsebeket. Ennek következtében az értéktárgyaikat sem tudták magukkal vinni, ami fokozta sebezhetőségüket, és erősebb függőségi viszonyt alakított ki a férfiakkal és a szolgákkal.
Ekkoriban kezdtek el a nők kisebb táskákat hordani, ami azonban még inkább korlátozta a mozgásukat, hiszen így a kezüket sem tudták szabadon használni.
A 20. század a női zsebek szempontjából meglehetősen szélsőséges korszak volt. Bár korábban is problémát jelentett a hiányuk, a szüfrazsettek voltak az elsők, akik nyíltan ki mertek állni a használható zsebekért, és fel merték hívni a figyelmet erre a hiányosságra.
A szüfrazsettek jogokat és zsebeket követeltek a nőknek
– mondja Stevenson. A korabeli szatirikus rajzok gyakran gúnyolták a szüfrazsetteket, akik férfiak módjára próbálták zsebre tenni a kezüket. Ezzel párhuzamosan vált nyilvánvalóvá, hogy a zseb a nők függetlenségének és szabadságvágyának szimbolikus jelképe.

Claire McCardell amerikai divattervező szívén viselte a problémát és „felszabadította” a nőket. Saját márkát hozott létre, és olyan ruhadarabokat tervezett, amelyek a valódi nők mindennapi életéhez igazodtak – ráadásul használható zsebekkel.
McCardell alapvető meggyőződése volt, hogy a ruháknak szépeknek, praktikusaknak és kényelmeseknek kell lenniük, és megértette, hogy a zsebek többet jelentenek, mint pusztán egy kis hely a dolgaik tárolására. A tervező képben volt a ruhák pszichológiájával és tudta, hogy az ötlet, hogy az egyik kezed a zsebedbe kerül, és hátradőlsz, irányítónak tűnik.
– mondja Elizabeth Evitts Dickinson, a divattervezőről szóló könyv írója.

Nem McCardell volt az egyetlen 20. századi tervező, aki zsebeket adott a nőknek, hiszen ott volt Coco Chanel is, aki lelkesen készítette az ilyen szabású ruhákat.
Az elegáns ruhakölteményeit hatalmas sztárok mutatták be, mint Audrey Hepburn, Marilyn Monroe és Jackie Kennedy.

A Harper’s Bazaar legendás szerkesztője, Diana Vreeland is nyíltan hangsúlyozta a női zsebek jelentőségét. Egyszer még egy teljes magazinszámot is szentelt a témának, és a háború idején pop-over ruhákat is tervezett nagy, praktikus zsebekkel, hogy a nők számára kényelmes viseletet biztosítson. Lelkesedése akkora volt, hogy figyelmeztetniük kellett: a magazin bevételének jelentős része a kézitáska-hirdetésekből származik.
A 20. század közepén, a második világháború zsebes ruhái után meghatározó szerepe volt Christian Dior divattervezőnek is, aki így nyilatkozott a kérdéskörben:
A férfiaknak zsebeik vannak, hogy dolgokat tartsanak bennünk, a nőknek pedig díszítése.
A tervező a nőies vonásokat, kecses derekat szerette volna hangsúlyozni, így nem pártolta a zsebeket. Ez a nézet azonban egyáltalán nem csökkentette az igényt a zsebek iránt.

Talán egyetérthetünk abban, hogy a luxusiparban egyáltalán nem az a fő szempont, hogy valaminek zsebe legyen, sokkal inkább a márka, a szabás, a minőség és a szépség lesz az, ami megfog egy ruhában.
A divatipar nem helyezi előtérbe a női autonómia vagy függetlenség gondolatát a tervezés során. Ám, mivel a luxusdivat profitjai zuhanóban vannak, talán végre itt az ideje, hogy meghallgassák a nagy divatcégek, hogy mire van szükségük a nőknek
− mondta Stevenson.
Úgy tűnik, hosszú út vezetett idáig, és a „zseb-egyenlőség” kérdése még mindig nem megoldott. Mégis van remény, hogy a divattervezők egyszer meghallják a női igényeket, és belátják: a zseb nem csupán opcionális kiegészítő, hanem alapvető szükséglet.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.