Csupaszon vagy természetesen? – Az intim szőrtelenítés dilemmája

Akármennyire is fontosak a személyes preferenciák, előfordulhat, hogy olyan társat sodor az utunkba az élet, akivel nem egyezik a véleményünk az intim gyantázás, szőrtelenítés kérdésében. Vannak férfiak, akik a teljes csupaszságot részesítik előnyben, míg másokat éppen a természetesebb szálak vagy az extrémebb fazonok hoznak lázba. Az intim szőrzet – és annak hiánya – nem feltétlenül vágyölő tényező, sőt, sok esetben éppen az intim élményt teszi izgalmasabbá.

Napjainkban egyre megosztóbb téma a szeméremszőrzet karbantartása, és bár még mindig a tar intim tájak számítanak divatosnak, valamiféle változás is tetten érhető. Ennek oka, hogy a 2010-es évektől kezdve egyre több híresség kezdett el nemet mondani a szeméremszőrzet eltávolítására, ezzel is szembeszállva a korhatáros filmek és trendek diktálta nyomasztó elvárásokkal, és azzal a fals üzenettel, hogy a nők csak és kizárólag csupaszon lehetnek szépek, kívánatosak. Modern világunkban a nők és férfiak, ennek nyomán pedig a párkapcsolatok eltérő módon viszonyulnak a szőr kérdéséhez. Na, de mi vezetett idáig, és egyáltalán milyen állomásai voltak a szeméremszőrzettel való foglalkozás történetének?

Hangsúlyos korszakok, változó intim szőrzet trendek 

A nők számára az intim csupaszság már évezredekkel ezelőtt is egyet jelentett a szépséggel, nem csoda, hogy sokan kamaszkoruktól kezdődően foglalkoztak a kérdéssel, főleg, hogy a szeméremszőrzetet az egyiptomi, a római és görög társadalomban is a civilizálatlansággal kapcsolták össze. A középkorban aztán változtak a szokások: ebben az időszakban, de még a reneszánsz korszakban is a természetesség számított elvártnak és tetszetősnek. Mégis voltak, akik titkos praktikákhoz folyamodtak. Mivel a terjedelmes szőr higiéniai problémák sokaságát okozta, egyes középkori nők egyszerűen levágták az intim szálakat, helyébe pedig ún. merkint, azaz szeméremparókát tettek. Ezzel is igyekeztek megfelelni a társadalmi, de elsősorban a férfiak elvárásainak. Az 1700-as évek második felében megjelent a nagyközönség számára is elérhető borotva, a valódi áttörést azonban King C. Gillette biztonsági borotvái hozták meg az 1900-as évek elején. A szőrtelenítés módszere ezután, vagyis a 20.században indult valódi fejlődésnek, amivel párhuzamosan az igények, és persze a szépségideálok is kezdtek megváltozni. Az eszközök modernizálódtak, a nőknek pedig egyre több lehetőségük és módszerük lett a testszőrtelenítésre, amin belül az intim zónák fokozatosan egyre nagyobb szerepet kaptak. A bikini 1946-os megjelenése aztán nemcsak a bikinivonal formálásának igényét, de azt is előre mozdította, hogy a nők – és persze a férfiak is – egyre többet foglalkozzanak a szebbik nem intim szőrzetével.

Szeméremszőrzet fazonok természetestől a brazil gyantáig

A 60-70-es években újra elfogadható, sőt a hippimozgalmak hatására teljesen normális lett a borzas szeméremtájék, a 80-as és 90-es évekre viszont végbement a teljes forradalom. Ebben az ápoltság és intim egészség mellett közrejátszott a popkultúra, valamint a divat- és pornóipar fejlődése is. Ezek az ágazatok egyre inkább arra ösztönözték a nőket, hogy kezdjék el formálni a fanszőrzetüket. A gondolat az erősebbik nemnek is tetszett: eleinte a különböző fazonra nyírások és kreatív mintázatok hódítottak, melyek a párkapcsolatokat és intim együttléteket is megfűszerezték. A felnőttfilmek hatásaként azonban megjelent és vonzóvá is vált a teljesen pőre szeméremdomb. Elterjedt a brazil gyanta fogalma, a tökéletes szőrtelenség trendje pedig a hétköznapi nők nagy részét is megmozgatta, miközben nemcsak a higiénia, de a kényelem is fontos szempont lett. Az intim szőrtelenítés tehát a személyes szükségletek irányába mozdult el, fontos aspektus lett, hogy mindenki a saját, illetve párkapcsolati igények mentén maga dönthessen a kérdésben. 

További cikkek az intim gyantázás témakörében: