Kiskorúak miniszoknyában az út szélén - Egyre nő a gyermekprostituáltak száma

Egy 2001-ben készült kutatás szerint az Amerikai Egyesült Államokban a nevelőintézetben élő gyerekek 30%-át használták vagy használják ki szexuálisan, ez az arány az utcán élő hajléktalan fiatalok esetében 70%. Világszerte több millió kiskorú van veszélyben, beleértve hazánkat is: a Rubicon című folyóirat már 1998-ban úgy írt a gyermekprostitúcióról, mint egy, hazánkban is egyre súlyosbodó problémáról.

Japánban nem tilos a gyermekpornográfia

A Távol-Kelet híres szexturizmusáról, és nem riadnak vissza a fiatalkorúak szexuális foglalkoztatásától sem. Kínában 2007-ben két tanárt ítéltek halálra, mivel összesen 23 kiskorú gyermeket kényszerítettek prostitúcióra - 22 kislány saját tanítványuk volt. Japánban viszont bárki szabadon nézegethet gyermekpornográfiával foglalkozó fotókat, videókat a számítógépén, mivel a hatályos japán törvények megengedik az ilyen jellegű tartalmak magánhasználatú birtoklását, csak kereskedni nem szabad velük. A Fülöp-szigeteken sem rózsás a helyzet: az UNICEF becslése szerint körülbelül hatvanezer gyereket kényszerítenek prostitúcióra, de az ENSZ gyermekkereskedelemről, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló különleges jelentése egymillió főre teszi a teljes ázsiai szexkereskedelem áldozatainak számát.

Európában jobb a helyzet, de itt is akadnak elrettentő történetek. Az 1990-es évek közepén például a német UNICEF vizsgálódása alapján derült ki, hogy a cseh-német határ közelében fekvő falvakban élnek családok, melyek prostitúcióra kényszerítik saját gyereküket - a kicsik német turistáknak ajánlgatták kényszerűségből bájaikat.

Ki a felelős?

A mai fiatalok korábban érnek, a tinik, kamaszok esetében pedig szinte természetes, hogy a koruknál idősebbnek, okosabbnak, szebbnek szeretnék mutatni magukat - az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ehhez honnan veszik a példát. A médiának e téren is hatalmas a felelőssége: ha a tévében este hétkor már alulöltözött nőket, felnőtteknek szánt reklámokat láthatnak - melyekben esetleg még intim helyzetben is mutatnak felnőtteket -, a divatlapokban pedig egyre fiatalabb, fehérneműbe öltöztetett lányok fényképeit helyezik el zavarba ejtő pózokban, nem meglepő, hogy a gyermekpornográfia virágkorát éli. Természetesen a szülők felelőssége is hatalmas: ha hagyják, hogy a gyerek szabadon szörföljön például az interneten, a kiskamasz rövid időn belül kiművelheti magát a "felnőttes" viselkedés alapszabályait illetően, ami akár veszélybe is sodorhatja.

Súlyos lelki törés hosszú távú következményekkel

Mivel mind a kiskorú prostituált, mind a futtatója, illetve a kliens is rejtőzködik, annak ellenére, hogy 2007 óta az is bűncselekménynek számít, ha valaki 14 évesnél idősebb kamasztól vesz szexuális szolgáltatást, nemigen fordul elő, hogy leleplezik a bűnösöket. A helyzetet tovább nehezíti, hogy sokszor maga a kiskorú sem érzi magát áldozatnak, hiszen gyakran saját családtagjai vagy barátai kényszerítik prostitúcióra, akikre ő nem futtatójaként tekint. És mert nem érzi magát áldozatnak, nem is kér, egyúttal nem is kap segítséget.

"A szex helye, szerepe, jelentése tizenéves korban válik a személyiség és a párkapcsolat részévé. Az ekkor kialakult minták mélyen vernek gyökeret, és az érzelmi élet tudatosságot megelőző válaszaiként átszínezik a hétköznapokat" - magyarázza Gyimesi Andrea szexuálpszichológus. "Aki ilyen korán prostituálttá válik, annak a jóvátételt hozó hercegre is sokkal kisebb az esélye. A jelentések, melyeket torzan vésnek be, először nem tudatosak, ezáltal nehezen változtathatók meg. Az érzelmi reakciók és választott nőképek az elképzelhető és megélhető szeretés formájában jelentkeznek, és a későbbi harmonikus kapcsolat kialakulásának az esélyét csökkentik."

Amennyiben a család kényszeríti prostitúcióra a gyermeket, akkor utóbbi abból a szempontból a legkiszolgáltatottabb, hogy nem választhat, szereti-e a szüleit. Ha ugyanis elutasítja ezt a szeretést, akkor önmaga szerethetőségében kell kételkednie legbelül. Ráadásul a szexhez furcsa jelentéseket társítanak: az elkövetőkkel, ha azok a szerettei, megbocsájtó a gyermeki lélek, még akkor is, ha áldozat. Mi mást tehetne? Ki mást szerethetne, és ki másról hihetné el, hogy szereti, mint a szüleiről? Talán éppen ezért a legszörnyűbbnek sokszor nem is az elkövetőt, a futtatót vagy a molesztálót tartják a gyermekek, hanem a tanúkat, akik nem segítettek nekik. A környezetben élőknek ezért ebben a helyzetben jelentős szerep jut.