Megéri együtt maradni a gyerek miatt? - Csak egy módon lehetséges!

párkapcsolat

válás

gyereknevelés

Kassai Tini

2011.08.28.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Sokan gondolják úgy, a gyereknek az a jó, ha a szülők romokban heverő kapcsolatuk dacára is együtt maradnak, őrzik a tökéletes házasság látszatát, és közösen nevelik fel az utódot vagy utódaikat. Mások szerint egyenesen bűn a gyerek miatt együtt maradni, és nagy valószínűséggel éppen a gyereket áldozzák fel képmutatásuk oltárán.

Az igazság azonban valahol középúton keresendő - szakemberek szerint ugyanis nem lehet egyértelműen eldönteni és általános véleményt mondani arról, ha egy pár bevallásuk szerint a gyerek miatt marad közös háztartásban.

Fontos a tisztánlátás

Nagyon fontos lenne minden egyes esetben tisztázni, hogy mi a valódi oka az együtt maradásnak, sokan ugyanis a gyerek érdekeire hivatkoznak ugyan, ám a háttérben egzisztenciális bizonytalanság, esetleg a magánytól való félelem húzódik.

Az is kérdés lehet, hogy ki az, aki ezt valójában szeretné? Az anya, aki valójában távozni kívánó párját a gyerek érdekeit lándzsahegyre tűzve készteti maradásra? Vagy az apa, aki könnyedén belátja, anyagilag kedvezőbb és biztonságosabb maradni a házi tűzhelynél, mint osztozni a vagyonon? Az biztos, hogy ha valaki szíve szerint menekülne, de a "gyerek miatt" maradni kényszerül, az nagy valószínűséggel akár akarja, akár nem, de rátolja a gyerekre vagy a gyerekekre a helyzet miatt keletkezett feszültségeit, dühét, tehetetlenségét. Vagyis áldozattá válik a gyerek, ahogy a kényszerpályán mozgó szülő is boldogtalannak és áldozatnak fogja érezni magát.

Akik maradtak, és akik nem

"Mi azért maradtunk együtt, mert egymással attól még jól ki tudunk jönni, nem veszekszünk a gyerek előtt - csak már nem vagyunk egy pár. Így viszont nem roppant szét a család anyagilag - ugyanis nincs mindenkinek pénze két háztartást létrehozni, amint valami félremegy -, a programok is közösek tudtak maradni. Együtt megyünk kirándulni, bevásárolni, óvodába, együtt gondozzuk a gyerekeket, nem kell külön egyeztetni, ki marad melyik gyerekkel és mikor, ha valakinek dolga van. Nem mondom, hogy tökéletes, de ha mi például elválnánk, negyedennyit sem tudnánk adni a gyerekeinknek. Még mosolygós szülőket sem, mert állandó idő- és pénzzavarban lennénk."

"Rengeteg pszichológiai könyvet olvastam már életemben, de egyik sem tanácsolja, hogy a gyerek miatt együtt maradjanak az emberek, mert utóbbi érzi, ha a szülőknek nem jó, és ezáltal ő is görcsölni fog, hibásnak fogja magát érezni. Azonkívül egyszer élünk, minek együtt maradni egy olyan emberrel, akivel semmi sem jó? Ennyire ne toljunk ki magunkkal sem!"

"Sokan azért maradnak együtt, mert azt hiszik, hogy az jó a gyereknek. Pedig szegény gyerek jobban sérül egy olyan családban, ahol azt látja, hogy a szülők folyton marják vagy nem szeretik egymást, és ez ráadásul a későbbi párkapcsolataira is hatással lesz. Vagy csak duma, hogy a gyerek miatt: társfüggők, vagy nem akarnak vagyonmegosztást, félnek attól, hogy kevesebb pénzből kell élniük, és lejjebb kell adni a színvonalat. Esetleg nincs hová menniük."

"A gyereknek szüksége van mindkét szülőjére! Az csak mese, hogy a gyereknek jobb, ha a szülei elválnak! Sokkal jobban sérül a gyerek lelkivilága, ha csak az anyával kell élnie, mintha mindkét szülőjével él. Még akkor is, ha a szülők között nincs nagy összhang. A házasságot kellene karbantartani, ha gond van, orvosolni, nem pedig azonnal válni. A válás ott megoldás, ahol állandó a veszekedés, valamelyik fél iszik, az anya vagy az apa szeretőket tart."

Acsarkodva nem lehet

Érzékeny szenzorok

Nem kell azonban szélsőséges szülői magatartás ahhoz, hogy a gyerekek érezzék, ha hamis a kép és fals hangokkal teli a közös élet. Szüleik minden szavából, a hangsúlyokból, az érintések gyakoriságából és mélységéből, még abból is, ahogy egyik szülő a másikra néz, magabiztosan olvasnak, és leszűrik tapasztalataikat. A legfájdalmasabb - és gyakori -, ha a szülők szeretet nélküli, hideg, netalán ellenséges kapcsolata láttán arra a következtetésre jut, hogy édesanyja és édesapja miatta boldogtalan... Hiszen ha ő nem lenne, akkor mindketten szabadok lennének, és tulajdonképpen az ő személye, élete és jelenléte változtatta börtönné szülei mindennapjait. Bűntudata aztán rányomja majd bélyegét magatartására és fejlődésére, és végső soron éppen az áhított cél veszik el: szülei boldogtalansága nem biztosíthat számára kiegyensúlyozott gyerekkort.

Van jó megoldás?

Gazdag Enikő pszichológus, párkapcsolati szakember véleménye szerint abban az egyetlen esetben nem lehetetlen az együtt maradás, ha az nem képmutató módon történik, ha a gyerekek tisztában vannak azzal, hogy szüleik valójában nem alkotnak egy párt. Például nem alszanak a továbbiakban együtt, és őszintén felvállalják esetlegesen alakuló kapcsolataikat, érzéseiket egy másik emberrel.

Vagyis nem hazudják el a gyerekek előtt, hogy bár továbbra is tisztelik és szeretik egymást, ez a szeretet már más, mint amit egy párkapcsolat megkíván. Akár - ha a gyerekek erre már alkalmasak - a gyerekekkel együtt újrafogalmazhatják a kapcsolatot. Definiálhatják szövetségnek is, amely arra kötettett, hogy egymást támogatva tudják harmóniában felnevelni a kicsiket. Nagyon fontos azonban, hogy ez a szövetség csak akkor működőképes és hiteles, ha a szülők mindegyike valóban így szeretné, és nem hangoztatják fennhangon, hogy mindez csakis a gyerekek érdekében történik. Miért? Mert valójában a szülő elsődleges érdeke és felelőssége, hogy a gyereke megtalálja a helyét, a nyugalmát a megváltozott helyzetben. Ez azonban nem feltétlenül akkor következik be, ha a szülők együtt maradnak. Másrészt nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a gyerekek közös felnevelése mellett számos egyéb ok is az együtt maradásra ösztönzi őket: nem tudnak külön lakást fenntartani, nehéz lenne a közös feladatokat - közös vállalkozást - megszüntetni.

Nagyon fontos szakmai tapasztalat azonban, hogy a gyerekek felnőve soha nem köszönik meg, nem lesznek hálásak azért, mert a szülők "miattuk" együtt maradtak, valamint nagy valószínűséggel a rossz párkapcsolati mintát magukkal viszik saját felnőtt életükbe, így rossz esetben nemcsak a gyerekkor lehet keserves és bűntudattal teli évek sorozata, de a felnőttkorra is rányomja bélyegét a szülők rossz döntése.