Tropára ment a modell lába

Az ismert modellek nagyon jól keresnek a divatbemutatókkal, de mi csak a csillogást látjuk. Arról keveset írnak, hogy a lányok testét hogyan viselik meg a divatbemutatók egy-egy szezonban. Íme néhány megdöbbentő tapasztalat egy sokat foglalkoztatott modelltől.

A húszéves ausztrál Chrystal Copland ebben a szezonban huszonegy bemutatón kapott munkát, ebben benne volt például a Louis Vuitton párizsi show-ja, ami önmagában fantasztikusan hangzik, a valóságban azonban cseppet sem olyan élvezetes, mint gondolnánk. A fiatal lány megosztott jó pár titkot a Women's Wear Dailyvel. Miss Copland szerint a show legrosszabb része az állandó póthajfelrakás és a tupírozás: "A hajam fele kihullott a múlt hónapban, de úgyis visszanő majd. Ezzel nem lehet mit csinálni, csak annyit, hogy tudatosítani kell magunkban, hogy mindez a munka része. Csak így lehet kibírni" - mesélte a modell. Chrystal elmondta azt is, hogy egy-egy ilyen zűrös időszakban sokszor aludni sincs idejük, mert a divatbemutatóra órákkal előbb meg kell érkezniük, így van, hogy hajnali háromtól már dolgoznak. Azt pedig egyszerűen el kell viselni, hogy legtöbbször a mosdóba sem mehetnek ki a bemutató előtt, és tűrniük kell, hogy hat-nyolc ember fogdossa őket az előkészületek alatt.

A New York-i Divathetek képeit nézegetve tudatosult csak bennünk, hogy nem érdemes irigykedni a kifutók pillangóira. Rábukkantunk egy képre, mely a Louis Vuitton bemutatón készült az egyik modell lábáról - nem cserélnénk a hölggyel semmiképp sem! A lábfej horrorisztikusan fest, kék-zöld és lila színekben pompázik, köszönhetően annak, hogy a lányra egy jóval kisebb cipőt adtak a tervezők. Hát igen, nem egyszerű egy égimeszelő és nagylábú lányra csinos cipőt keríteni - a divatmágusokat pedig vajmi keveset foglalkoztatja a lányok lábának a sorsa.

Takács Nóra nemzetközi modell, a Hogyan legyek jó nő? sorozat háziasszonyának véleménye: Habár szörnyen idegesít az, ha valaki nyafog, mégsem ítélem el ezeket a lányokat azért, mert megtették. Nyilván megkérdezték őket, hogy mik a nehézségei a modellkedésnek, ők meg válaszoltak. Ha tőlem kérdezik, hogy voltak-e rossz pillanatok, akkor én is azt mondom, hogy persze. Nem azért, mert siránkozok, hanem mert őszinte vagyok. Egyszer például megégették a fejbőrömet. Máskor meg kipotyogtak a szempilláim. Aztán ott volt az az ominózus madridi eset: egy 5 napos divatbemutató végére a cipőtől teljes mértékben eldeformálódott a lábfejem, vérzett, mindenütt fájt, tiszta kék-zöld volt. Ilyen ez. Nem mondom, hogy örültem, de azért nem dőlt össze a világ. Nyilván minden munkának megvan az árnyoldala, ez ezzel jár. Valljuk be őszintén: aki nagy lábon akar élni, annak néha kicsi cipőbe kell bújnia.