Halálos szerelem - Bonnie és Clyde története

Cikkünk szerzője Takács Nóra, a Hogyan legyek jó nő? sorozat háziasszonya Csatlakozz Nórához az iWiW-en és a Facebookon! Ha tanácsra van szükséged, írj Nórának a hogyanlegyekjono@gmail.com címre!

Bonnie Elizabeth Parker 1910. október 1-jén született egy átlagos texasi család középső gyermekeként. Eleinte jó életük volt, no, nem mintha gazdagok lettek volna. Egyszerűen, szerényen, de boldogan éltek. Négyéves korában azonban meghalt az édesapja és az anya, Emma magára maradt három gyermekével. Dallasba költöztek, ahol szegényes körülményeik ellenére is kezdett kirajzolódni Bonnie tehetsége. Szép lány volt, kifejezetten okos, igen szívós, tehetséges versíró és szónok. Hollywoodról álmodott, ahogy minden hozzá hasonló kislány. Az ő álmai azonban hamar véget értek, amikor 16 évesen férjhez ment Roy Thortonhoz. Ez volt az első hiba az életében. Volt szerelem kettejük között, ez azonban kevés a jó házassághoz. A pár folyton veszekedett, kapcsolatuk viharos volt a javából. Bonnie pincérnőként dolgozott a Marco Caféban, férje pedig többnyire törvényt szegett szabadidejében. 1929-ben 5 évre börtönbe csukták és a házasságnak ezzel lőttek is. Különköltöztek, Bonnie maradt, ahol volt, Roy meg ment a börtönbe, ugye, hivatalosan viszont, érdekes módon, sohasem váltak el. Bonnie még halála napján is viselte a jegygyűrűjét, meg azt a tetkót, amit szerelmük jeleként varratott magára.

Ahogy mondják, ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak. Változó, kinél milyen gyors ez a folyamat, Bonnie-nak alig egy évet kellett várnia. Szinte még fel sem száradtak a könnyei, máris újra szerelembe esett. Ez volt élete második, egyben utolsó és legnagyobb hibája. 1930-ban egy baráti összejövetelen találkozott Clyde Barrow-val. Clyde szintén szegény családból származott. Gyerekként állítólag szadista hajlamai voltak, amiket állatokon töltött ki. A bűnözést, a rossztevést már jóval a lánnyal való találkozás előtt megkezdte: autólopás, kisebb rablások és fosztogatás volt a fő profilja. A 21 éves fiút teljesen elbűvölte a 20 éves lány szépsége és - mi tagadás - Bonnie-nak sem volt ellenére a fiatalember. A szimpátia fokozódott a találkozások számának sűrűsödésével. Hogy egész pontosan hányadik randin közölte Clyde Bonnie-val, hogy ő igazából nem az a tipikus jófiú, azt nem tudom, egy biztos: megismerkedésük után alig egy hónappal Clyde börtönbe került a következő két évre. Furcsa módon a lányt ez nem zavarta, sőt, leveleket írt a férfinak, amiben szerelméről biztosította és kérte, hogy ne csináljon balhét, amíg bent van. Clyde napjai nehézkesen teltek a börtönben, sokszor megverték, fő ellensége egy Ed Crowder nevű elítélt volt, akit később Clyde nemes egyszerűséggel agyonvert egy vascsővel, amikor megelégelte a bántalmazást. Ezt a gyilkosságot sosem bizonyították rá, mivel rabtársa magára vállalta helyette. Ezután veszítette el Clyde pár lábujját, amiket saját maga vágott le egy baltával. Hogy miként jutott baltához odabent, rejtély. A lényeg, hogy levágta, hátha így kiszabadul. A dolog pikanétriája, hogy amúgy is kiengedték volna rövid időn belül. A férfi szabadulása után Bonnie, az anyja tiltása ellenére, elhagyta a szülői házat és csatlakozott a férfihez, vele együtt pedig a Barrow bandához. Ezzel kezdetét vette a rablóélet.

Először kisebb élelmiszerboltokat, benzinkutakat rámoltak ki, később áttértek a bankokra. Ott sem volt mindig szerencséjük, egy alkalommal például mindössze két dollárt sikerült zsákmányolniuk úgy, hogy majdnem ott haltak meg mind. Rablások tekintetében soha nem voltak valami eszesek. Bementek, aztán ahogy esett, úgy puffant, nem készítettek pontos tervet. A legtöbb, amit raboltak, maximum pár ezer dollár lehetett, amit azonnal elvertek szállodára, italra, szórakozásra. A rablásoknak akadtak emberáldozatai is, ártatlanok, akik, rosszkor voltak rossz helyen. A banda egyre jobban belejött a gyilkolásba, idővel már hat ember élete száradt a lelkükön. Hogy mi tetszett Bonnie-nak ebben az életformában, fel nem foghatom. Jóeszű lány volt, nem bolondíthatta meg annyira a szerelem, hogy a fél államot végigrabolja és gyilkolja kedvese kedvéért. Feltételezem, időközben megtetszett neki is a dolog, előbújt belőle a kegyetlen gengszter. Folyamatos menekülésben volt a banda, hol itt raboltak, hol ott. Egyszer elkapták Bonnie-t is autólopásért, de akinek mindenre elszánt barátai vannak, ugye, az nem sok időt tölt rácsok mögött. A banda folyamatosan mozgott, nehéz volt elkapni őket, vagy egyáltalán követni, merre tartanak éppen.

Egy kis kőházban húzták meg magukat Joplin határában: Bonnie, Clyde, Clyde bátyja, annak felesége, valamint pár tag. Miután itt is végigrabolták a fél környéket és féktelenül dorbézoltak minden este, a szomszédság apránként kezdett rájönni, kikkel is van dolguk. Értesítették a rendőröket, akik rajtaütöttek a bűnözőkön. Amerikai akciófilmekből tudhatjuk, hogy ilyen esetekben elég egyetlen szuperzsaru, aki simán leszerel egy csapat fegyveres banditát. Ők sem vonultak ki nagy erőkkel. Valamiért úgy gondolták, hogy elég öt emberüket küldeni a helyszínre, akik közül nem mindenki tért haza este a családjához. A rajtaütésből természetesen fegyveres harc lett, több rendőrt lelőttek a bandatagok, akik persze mind egy szálig elmenekültek. A lényeg viszont mind hátramaradt, a nagy kapkodásban csak a kutyájukat menekítették ki a házból. Otthagyták rengeteg fegyverüket, a fontos papírokat, iratokat és több tekercs filmet. Így maradt ránk az azóta hírhedtté vált kép, amin Bonnie az autónak támaszkodva vagányul szivarozik, miközben pisztolyt tart a kezében. Ezek a képek aztán bejárták az egész országot. Egy csapásra ők lettek Amerika első számú körözött bűnözői.

Az élet ezzel sem állt meg, szerintem még élvezték is a hírnevet. Ugyanúgy fosztogattak és gyilkoltak tovább a hajtóvadászat ellenére is, ahogy előtte. Pár hónappal később 1933. június 10-én a banda autóbalesetet szenvedett, amiben Bonnie lába súlyosan megégett. Egy környéken lakó farmer segített nekik eljutni a legközelebbi fogadóba, ahol eleinte szeretettel fogadták őket, segítettek a sebesültnek. Nyilván fogalmuk sem volt róla, kikkel állnak szemben. Később viszont egyre gyanúsabbak lettek az idegenek. Furcsán viselkedtek, különösen öltözködtek, gyanús volt minden mozzanatuk. Pár nappal később aztán végre értesítették a rendőrséget a lassacskán megvilágosodott helyiek. Hiába, a bandának ismét sikerült meglépnie a kiérkező rendőrök elől. Az utánuk küldött golyózápor azonban halántékon találta Buckot, Clyde bátyját. Feleségét, Blanche-t pedig elfogták és 10 év börtönre ítélték.

Már csak Bonnie, Clyde és W.D. Jones nevű bandatag maradt hátra. A megfogyatkozott csapatnak új emberekre volt szüksége, így 1934 januárjában kockázatos kalandra adták a fejüket: kiszabadítottak négy foglyot Clyde régi börtönéből, hogy ezzel bővítsék a létszámot. A rajtaütés során megöltek egy őrt, ami még jobban felbőszítette az amúgy sem nyugodt kedélyeket. A kiszabadított négy fogoly közül három azonnal csatlakozott a Barrow bagázshoz, akik így újult erővel vágtak neki a fosztogatásnak. Szerencsétlenségükre az új tagok között volt Henry Methven, aki végül Bonnie és Clyde halálát hozta. Henry apja ugyanis tőrbe csalta a bandát Gibslandnél, fia szabadulásáért cserébe. No igen, ezért nem szabad megbízni az új fiúkban.

1934. május 23-án elrejtőzött rendőrök várták a bandát Gibsland határában. Nem kellett sokáig ücsörögniük, hamarosan feltűnt Ford kocsijában a gengszterpáros. Clyde vezetett, Bonnie szendvicset eszegetett mellette. Mit sem sejtve megálltak, hogy üdvözöljék Henry édesapját. Ez volt az utolsó pillanatuk együtt élve. A rendőrök azonnal tüzet nyitottak, és szó szerint szitává lőtték a kocsit. Menekülésre esély sem volt. Clyde-ot azonnal eltalálta egy golyó, szinte leszakadt a feje, mire Bonnie sikítani kezdett. Őt közvetlen közelről Frank Hamer texasi rendőrfőnök lőtte agyon, pár pillanattal később. Így ért véget a kétéves szerelmes ámokfutás. Külön temették el őket két dallasi temetőben, messze egymástól. Rengeteg ember, mondhatni rajongó kísérte a fiatalokat, sőt volt olyan is, aki pénzt adományozott a két gengszter családjának.

Furcsa a világ, különös, min botránkozunk meg, és min nem. Bonnie és Clyde körül már működésük idején is hatalmas kultusz alakult ki, mondhatni, ünnepelt gyilkosok voltak. Haláluk hírére azonnal előkerültek a szuvenírvadászok, hogy ezt-azt összegyűjtsenek. Egy levágott ujjat Clyde kezéről, egy véres ruhát Bonnie testéről, egy hajtincset, egy darabkát a szétlyuggatott autóból. Kultuszuk haláluk után sem szűnt meg, megannyi könyv és film készült az életükről, amik valamiért sokkal rózsaszínűbbnek állították be a történetüket a valóságnál. Ne feledjük, ők rablók voltak, embereket öltek, bár egyes feltételezések szerint Bonnie egyszer sem fogott fegyvert a kezébe és a róla készült fényképet is csak azért csinálták, hogy fenntartsák a kemény gengszter imázst. Hogy mi igaz ebből és mi nem, utólag nehéz kideríteni. Egy biztos, hajlunk arra, hogy kedvesebbnek lássuk ezt a fiatal párt annál, mint amilyenek voltak. A szerelem romantikussá és lággyá teszi még a legbrutálisabb gyilkosságot és gaztettet is.

* a cikk a wikipédia oldaláról tartalmaz idézeteket