Sikertörténet: "Szülés után újra nőies és újra egészséges akartam lenni" - 10 kilót fogyott Krisztin

Krisztina szülés utána egy belevaló, extra feladatokkal kényeztető, pörgős életet cserélt le az anyaságra. Addig a pozitív stressz volt az, ami formában tartotta, a szülések után azonban meg kellett küzdenie a plusz kilókkal. Nemcsak a szépség miatt, az anya felelőssége az, ami arra készteti, őrizze meg, amíg csak lehet az egészséges formáját.

"Lánykoromban 52-53 kg volt a versenysúlyom. Ez a mintegy 161 cm-emhez mérve ideális volt, és egészen a terhességemig nem is volt gondom a súlyommal, igazából soha nem kellett diétáznom - az igen stresszes és sok munka egyszerűen nem engedte, hogy elhízzak. Ráadásul mindig sportoltam is, nem versenyszerűen ugyan, de aktívan. Kézilabdáztam, tornáztam, aerobikoztam. Azt nem állítom, hogy egészségesen étkeztem, de az valahogy huszonévesen nem is tűnt annyira fontosnak.

Az első terhességemnél 20 kg-ot szedtem fel, amiből a szülés után 10 kg fent is maradt. Nem tartozom azok közé, akiről a szoptatás alatt leolvadnak a kilók, 10 hónappal a pici születése után még mindig 63 kg voltam. Ekkor még nem kellett nagy haditerv, elkezdtem aktívabban sportolni, kevesebbet enni, ez már önmagában is segített, aztán egy sajnálatos esemény hatására nagyon rövid idő alatt eltűnt a plusz súly. Ismét csinosnak éreztem magam, és mert a férjem is így látta, igen gyorsan ismét terhes lettem. Újabb szülés, újabb plusz 10 kiló.

Hónapokkal a szülés után még mindig a terhesnadrágjaimat hordtam, és szégyelltem magam fürdőruhában. Nem éreztem jól magam a bőrömben. Ez az állapot kezdett tarthatatlanná válni. Újra NŐ akartam lenni. De most nem ment olyan könnyen. Én is idősebb lettem és kicsit el is tunyultam talán. Pedig a párom is támogatta a törekvéseimet, mert kimondva vagy kimondatlanul, de ő is szerette volna visszakapni azt, akit feleségül vett.

Azt tudtam, hogy céltudatosan és információkkal alaposan felvértezve lehet csak sikeres a fogyás. Nézelődni kezdtem tehát az interneten, valóban érdekelt, hogy milyen módszerek léteznek, és vajon nekem mi lenne a legjobb. Olyanra volt szükségem, amit kicsi baba mellett, otthon is be tudok tartani, el tudok végezni.

Ahogy olvasgattam, azt láttam, hogy nagyon sok diéta van, sok bonyolult, sok időigényes és sok igen költséges. Sajnos azt láttam, hogy az egészséges életmód drága mulatság... El is keseredtem. Végül körülbelül fél évvel a második szülés után kaptam egy nagy lökést: a szervezetem egy betegséggel mutatta meg, hogy nem jó neki az állapot, amiben vagyok. Valójában ekkor született meg a döntés. Mert megijedtem. Hiszen ha 'csak' 10 kiló pluszra ennyire rosszul reagál a testem, akkor mi lesz, ha tovább romlik a helyzet? Van két kicsi gyerekem, már nem csak magamért vagyok felelős. Szóval, a hiúság, a tetszeni akarás kevés volt a zsír leolvasztásához: a gyerekekért érzett felelősség kellett a valódi döntéshez.

Sok mindent kipróbáltam, és a próbák során néha az ösztöneimre, néha a józan eszemre hallgattam, de az biztos, hogy inkább sok-sok módszert próbáltam ötvözni és nem kötöttem ki egy mellett sem. Nem diétázni akartam, hanem életmódot váltani. Az első pont a sport volt. Mivel akkor éppen tombolt a tél, maradt a futógép a konditeremben. Azt nagyon szerettem, nemcsak a mozgás miatt, de jó volt a társaság is.

Hetente 3-szor 3 km futással kezdtem. Futás közben speciális fogyinadrágot használtam, ami segített a kényes helyek (comb, popsi) formába hozásában. Használtam cellulitiszkrémet is, és fogyás után bevetettem magam az infraszaunába, ahol méregtelenítettem a szervezetemet és kihasználtam, hogy akad 30 percem relaxálásra. Az étkezésből kiiktattam a cukrot, cukros ételeket. Nagyon figyeltem, hogy mit és mikor eszem. Volt olyan ovis buli, ahol egyáltalán nem ettem se a pogácsából, se a kókuszgolyóból, és igazából nagyon büszke voltam magamra.

Nagyon sok folyadékot fogyasztottam, akár 3-4 liter vizet is naponta. Amikor azt éreztem, hogy éhes vagyok, gyorsan ittam valamit. Kenyérnél előnyben részesítettem a teljes kiőrlésű, és/vagy barna kenyeret, amit sokszor én magam sütöttem. Este hat után pedig nem ettem semmit. Mindez nagyon sokat segített: az első 3 kg villámgyorsan eltűnt. Két hét múlva már csak 59 kg voltam, de aztán lelassult a folyamat. Szerintem sokan ekkor ijednek meg, mert valahogy megtorpan a folyamat, vagy annyira lelassul, hogy eltűnik a lelkesedés. Én ezt nem akartam, és tovább futottam, izzadtam, sütöttem a kenyeret. És nem a mérleg, hanem az öltözködés motivált, hogy végre belefértem a régi ruháimba. Persze az eredeti látvány még nem tért vissza, maradt egy kis poci, de ez már csak finomítást igényel. A nagyján már túl vagyok.

Ami a legjobb az egészben, hogy közben a férjem is kedvet kapott minderre: sportolni kezdett ő is, és nyitni kezdett az egészséges táplálkozás irányába, annyira, hogy még engem is leköröz: tulajdonképpen felháborodva néz rám, ha netalán fehér kenyeret veszek. Nálunk ő szokta a nagy bevásárlásokat intézni és azt vettem észre, egész más szemel nézi a polcokat. Például a kislányunk szülinapi bulijára is teljes kiőrlésű rágcsát hozott. Szóval a párom is megfertőződött. Most már nagyon tudatosan mindketten arra törekszünk, hogy a kicsiket is ebbe az irányba tereljük. Talán akkor ők nem is kerülnek soha abba a helyzetbe, hogy harcolni kelljen az egészségért és a szépségért. Azt hiszem, ebben van a legnagyobb felelősségem."

Elindult az Ez zsír! fogyókúrás- és életmódprogramunk! REGISZTRÁLNI SZERETNÉK! Csatlakozz hozzánk iWiW-en és Facebookon!

Amikor leszáll az éj... akkor indul a LifeNight! Kíváncsiak vagytok, milyen az, amikor egy kicsit bujábbak, perverzebbek és szabadszájúbbak vagyunk, a pasik pedig végre elárulják, hogy hogyan szeretik? Akkor gyere, ismerd meg a titkos énünket! Ezekkel a témákkal várunk téged ma este 10 után a Life.hu-n!