Rúdtáncbajnok lett a csinos jogászlány

A 27 éves Petra három éve találkozott először ezzel a mozgásformával, és annak ellenére beleszeretett, hogy különösebben sosem volt oda a sportért. "Teljesen véletlenül csöppentem bele egy szülinapi partin előadott rúdtáncórába, ahol lenyűgözött a táncosnő tréner profizmusa, az óra edzésjellege, a másnapi izomláz... Később megvettem az első bérletemet is a rúdtáncórákra, azóta pedig el sem tudom képzelni az életemet a heti négy edzés nélkül. Semmiféle sportelőéletem nem volt, egészen a rúdtáncig a rendszeres testmozgásra sem tudtam rávenni magam. Volt olyan konditerembérletem, ami 2 alkalomra szólt, mégis használat nélkül járt le.

A rúdtánc azért vált egyből izgalmassá, mert óráról órára lehetett fejlődni, mindig volt valami apró sikerélmény: új elemek, vagy a régiek egyre szebb kivitelezése. Természetesen a profi táncos trénerek mozdulatai mindig óriási motivációs erővel bírtak, a pörgés-forgás pedig igazi játékká teszi az egészet. Függőséggé válik, mert mindig akad egy következő apró cél. Az csak a bónusz, hogy mennyire szépen és észrevétlenül formálja a testet."

Hála a rendszeres gyakorlásnak, Petra még a hátfájásától is elbúcsúzhatott, nem is beszélve a sikerélmények és a versenyzés okozta örömről. "Ennek a mozgásformának köszönhetem, hogy a gyerekkorom óta problémát jelentő gerincferdülésem mellett mára egyáltalán nem fáj a hátam. Mostanra pedig teljesen az életem alapvető részévé vált a rúdtánc - boldoggá, kiegyensúlyozottabbá, magabiztosabbá tesz. 2011-ben elindultam az első bajnokságon, 2013-ban pedig negyedik helyezést értem el az Amatőr Bajnokság haladó kategóriájában, illetve a közönség kedvence díjat is megkaptam a szavazatok alapján, ami óriási boldogság volt. Ez a siker adta a bátorságot ahhoz, hogy benevezzek életem első profi, országos versenyére. Nem hagyott nyugodni a gondolat, nem szerettem volna a közönség soraiban azon gondolkozni, hogy 'mi lett volna, ha?', így beneveztem. Heti 6 edzéssel készültem a versenyre.

Nagyon nehéz volt összeegyeztetni a felkészülést a munkával, ráadásul az utolsó héten ráestem a kezemre, és begyulladt a mandulám is. Az október 12-i versenyen mégis 3. helyezést értem el, amiről álmodni sem mertem! Emellett a Legjobb Rudas Trükkök különdíját is megkaptam, ami azt hiszem, a legtöbb rudas álma! A különdíjjal hatalmas lehetőséget nyertem: egy 3 hetes szerződést ajánlottak fel, amely szerint egy franciaországi turné gálaelőadásain léphetek fel. A versenyt követő éjszaka alig aludtam a boldogságtól!"

Mindezek ellenére Petra sokáig titkolta kollégái előtt, mivel is foglalkozik: tartott az előítéletektől. Családja és barátai viszont mindenben támogatják, Petra pedig bízik abban, hogy a kritikusok is rádöbbennek, komoly sportról van szó. "A közigazgatásban dolgozom, a kollégáim közül kevesen tudnak arról, mit sportolok. Már az egyetemi évfolyamtársaim részéről is értek negatív kritikák. Úgy gondolom, egy részük bővebb ismeretek hiányában, a többiek viszont rosszindulatból fakadóan gondolkodnak így. Az a tapasztalatom, hogy negatív kritikát azok fogalmaznak meg, akik nem ismerik jobban ezt a sportágat, illetve azok, akiknek 'nincs jobb dolguk', minthogy egy picit gonoszkodjanak. Most, hogy részt vehettem egy országos versenyen, ahol ilyen eredményt értem el, bízom abban, hogy a sportágat kevésbé ismerők körében is tisztán látszik a mögötte álló sportteljesítmény. A családom, barátaim viszont nagyon büszkék rám. Azt hiszem, korábban nem gondolták, hogy bármilyen sportban ilyen kitartó leszek. Mindannyian segítettek, amiben tudtak, pedig állandóan kimerülten értem haza, félig mindig a versenyen járt az eszem, izgultam - ezért nagyon hálás vagyok nekik. A nagyszüleim és a szüleim is mindig minden újdonságra kíváncsiak, amit tanulok. A szüleim ugyan fenntartásokkal érkeztek az első versenyre, de látták, ahogy alakulnak az izmok, és hogy valóban sportról van szó, azóta minden versenyen ott vannak. Az anyukám varrta minden fellépőruhámat és a mostani versenyre az estélyi ruhát is."