Müller Péter: "Mi a baj a bejglivel?"

A bejgli olyan, mint a szép nő: nem szabad megöregednie. Ez minden süteményre igaz, de a bejglire főképp, ugyanis a többi süteményt, tortát, krémest nem szoktuk őrizni, de a bejglit igen. Karácsony után még hetek múlva is rágcsálnunk kell az elszáradt, elfonnyadt vén bejgliszeleteket.

Nagy csapás ez, mert a tésztája elveszti puhaságát, tölteléke a nedvességét, s mi mégis kénytelenek vagyunk eszegetni a szebb napokat látott süteményt.

A bejgli nagyon finom frissen - valaha a dióst, ma már a mákost szeretem, főleg, ha sok mazsola van benne -, de hamar elhervad, elveszti nőiségét. Ilyenkor már nem szabadna kínálni s enni belőle, mert olyan szegény, mint az elmúlt szerelem.

Amikor meglátom, azt kérdem magamtól:
- Mit ettem én valaha ezen?

Erdélyi Mónika adventi tippje december 19-re:

Dobjuk fel a kávénkat!
"Télen nemcsak forró teával melegíthetjük fel magunkat, de a kávénknak is ünnepi aromát kölcsönözhetünk a következő különleges recepttel: reszeljük le egy narancs héját és facsarjuk ki a levét. Három evőkanál barna cukorból készítsünk karamellt, majd öntsük fel a narancslével és dobjunk bele pár darab szegfűszeget. A keveréket főzzük pár percig, amíg a karamell visszaolvad, majd adjunk hozzá 3 dl erős feketekávét és 3 cl narancslikőrt. Töltsük poharakba, a tetejét díszítsük csokoládéforgáccsal vagy reszelt narancshéjjal."