Baukó Éva: "Rossz volt látni az emberek arcán az utálatot"

Kicsit aggódtam, hogy késni fogsz… Nem tudom, miért, de azt hittem, szétszórt vagy. Máris bocsánat!

Nem volt ez mindig így. Én pontossá váltam. Sőt, ma már általában 10 perccel hamarabb érek oda mindenhová. Régen nemcsak hogy nem voltam pontos, hanem sokszor ki is kapcsoltam a telefonomat, nem mentem el találkozókra - annyira megbízhatatlan voltam.

Mióta változtál meg?

19 hónapja. Amikor úgy döntöttem, hogy az alkoholt kizárom az életemből. Elég sokat változtam azóta. Nyilván a vehemenciám megmaradt, de teljesen másképp látom a dolgokat. Már tudom, hogy mi fontos és mi nem.

A vehemencia honnan ered? Az a kiscsaj voltál, aki már a suliban is legyalogolta a többieket?

Kitűnő tanuló voltam sokáig, de a magatartásjegyemért mindig könyörögnöm kellett. A fiúkkal jöttem ki jobban, a lányokkal általában konfliktusaim voltak. Nagyhangú voltam, de ez azért is lehet, mert nagyon hangos családban nőttem fel. Mindent azonnal kimondtunk, és én annyira megszoktam ezt a zajos életet, hogy amikor kiskoromban átmentem a barátaimhoz, nagyon furcsálltam, hogy másoknál milyen csend van. Én folyamatosan pörögtem.

A ValóVilág 4-ben és tavaly, a Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorban is a "hangos" Évát láttuk. Pár hónapja már műsort vezetsz, ami egészen más szerep. Szerinted mit gondolnak rólad általában az emberek?

Mindig is megosztó voltam, de amit a dzsungelben képviseltem, az túl sok lett. A nézők közül akkor sokan bántottak, rengeteg negatív kommentet kaptam. Nehezen kezeltem, nem gondoltam, hogy annyira fájni fog. Rossz volt látni az emberek arcán az utálatot. De ahogy telnek a hetek, szerencsére már ez is változik, hiszen műsorvezetőként nem úgy viselkedem. Alapvetően én egy vicces, életvidám, akaratos lány vagyok, akinek vannak hisztirohamai, de ahogy múlik az idő, érzem, amint lassan lecsillapodom. Már nem akarok mindenáron győzni.

Mit gondolsz, hogy lehet azon a benyomáson változtatni, ami az évek alatt kialakult rólad?

Nem tudom. Tisztában vagyok vele, hogy úgy vagyok eladható termék, egy csomag, amilyennek az emberek megismertek. A "nagyszájú, nagyhangú, negatív csaj". Ha túlságosan visszavennék, akkor a karakterem veszne el. Épp az, amit megjegyeztek az emberek. De egy dolog, hogy hogyan viselkedtem a valóságshow-kban, és egész más, amit a Belevalóban mutatok magamból. Ott konszolidáltabb, visszafogottabb viselkedést tanúsítok, és már ezt képviselem otthon is. Boldog lennék, ha azt látnák, hogy szórakoztató, vicces, kicsit pikírt vagyok, de nem egy őrjöngő, kiabáló idegbeteg. És képzeld, mostanában kapok olyan kommenteket, hogy "Évi, ha így viselkedtél volna a dzsungelben, mint amilyen műsorvezető vagy, akkor szerettelek volna". Ez tök jó érzés, mert ezek szerint látják már, hogy van normálisabb énem is.

Anno nem tudhattad, mit jelent, hogy milliók látnak, megítélnek. Amikor 2010-ben a ValóVilág 4-be jelentkeztél, mit gondoltál? Mit képzeltél?

Ha most kerülnék be, minden más lenne. Amikor jelentkeztem, nem tudtam róla, hogy komoly pánikbetegségem volt. Azért fogyasztottam annyi alkoholt, mert oldotta a szorongásomat. De ezzel nem voltam tisztában. Nem tudtam, mi miért van. Nem értették a viselkedésemet, talán én magam sem értettem. Pedig amikor bementem, azt szerettem volna, hogy kitűnjek, és majd a médiában érvényesüljek. Mindannyian erre vágytunk. Ma már persze tudom, hogy ez nem megy csak úgy... Ahhoz nagyon sokat kell tanulni.

Ugródeszkának tekintettétek a műsort?

Igen. A VV 4-et rengetegen nézték, amikor kijöttünk, azzal szembesültünk, hogy szinte mindenhol felismernek minket. Sokunkkal elszaladt a ló. Velem is. Nagyképűek lettünk, dorbézoltunk, haknizgattunk, és azt hittük, a pénz, amit keresünk, sosem fogy el. Aztán persze nem így lett. Tényleg igaz, hogy a könnyen jött pénz könnyen megy el. Elvertem, amit kerestem, lassan csúsztam lefelé, egyre többet ittam, a párkapcsolatom is tönkrement. Nem nullára kerültem, hanem mínuszba. Minden tekintetben.

Valamit nem értek. Hova lett a kitűnő tanuló gimis lány? Mi történt vele? Hiányzik nekem egy puzzle-darab.

17 éves koromig voltam rendben. A gimi utolsó évét már végiglógtam, elkezdtem fiúzni, bulizni, belekerültem egy rossz, drogos társaságba, és be sem fejeztem a középiskolát. 21 évesen szereztem meg az érettségit, akkor ültem vissza az iskolapadba. Feljöttem Budapestre, mert ez volt az álmom, felvételiztem a Corvinus Egyetemre, fel is vettek, tele voltam célokkal... aztán megint megbolondultam, elkezdtem szórakozni járni, a hév megint rossz irányba vitt. Apuék már nem tudtak támogatni, hoszteszként nagyon kevés pénzt kerestem, és akkor jött a ValóVilág. Van bennem egy kettősség, amit még ma sem értek. A pszichiáteremtől is kérdeztem, miért van az, hogy valami nagyon érdekel, aztán pedig egyszer csak feladom, és rossz irányba fordulok. Nem szeretném, hogy megint megtörténjen.

Sok víz folyt le a Dunán úgy, hogy te voltál a problémás csaj.

Nem szégyellem a múltamat. Azt tanultam meg és tanulom is, hogy nagyon mélyről is lehet építkezni. Mindazt, ami történt, el kell tenni. Igen, ez volt, de többet ilyet nem akarok. Saját magam nehezítettem meg az életemet, de most már csak feljebb és feljebb megyek. Lett új célom. A televíziózásban szeretnék dolgozni, mint műsorvezető vagy szerkesztő. Erre vágyom, és bizonyítani is akarok.

Mi vonz a televíziózásban?

Nem csak a szereplés. Nyilván szeretem azt is, hiszen sokáig éltem a kamerák kereszttüzében, de az egész tetszik. Jól érzem magam, pozitív energiát ad, szeretek a tévések között forogni, a szerkesztők, műsorvezetők és a celebek között, és én nem akarok mást csinálni. Képtelen lennék egy irodában papírmunkát végezni napi 8 órában. Tudom, hogy alkalmatlan vagyok rá, és nem is végezném jól.

Szeretnél kiválni a tömegből?

Igen. A horoszkópom Vízöntő. Nagyon hiszek ebben - a Vízöntő mindig különc, és ezt magamon is érzem.

Szereted ezt az Évát?

Azt, aki most vagyok - igen. Ki vagyok békülve önmagammal, a családommal is rendeződött a viszonyom, nem veszekszem, nem vagyok indulatos. Mondom is mindenkinek, hogy meg lehet csinálni. Igenis lehet változtatni. Tudok úgy szórakozni és jól érezni magam, hogy nem piálok, és olyan furcsa, hogy már nem is tudok sokáig kimaradni és végignézni, ahogy mások leisszák magukat. Már undorodom ettől. Tudok úgy örülni, ahogy régen, szebb az arcom, a bőröm, mosolygok, nincs pánikrohamom - kell ennél több?

Egy ideje nagyon véded a magánéletedet ahhoz képest, hogy régen minden a címlapokon volt. Olvastam egy kapcsolatodról, ami másfél évig tartott, de aztán nem oly régen azt is, hogy a párod "kidobott".

Igen, annak vége. Nem akarok nagyon beszélni róla. Az utolsó félévben megváltozott valami. Megroppant a bizalom. Voltak olyanok is, akik kívülről ártottak nekünk. Biztos az is benne van, hogy az életem kifordult a sarkából. Elkezdtem magam építeni, elindultam a saját utamon. Nem tudom, de nem is akarok ezen rágódni. Arra kell koncentrálnom, ami előttem áll. Úgy látszik, a sors azt akarja, hogy teljesen tiszta lapot nyissak.

És a szívedet is nyitod újra?

Most eléggé zárkózottan élek. Tudod, azzal is szembesülnöm kellett, hogy ismert emberként nem könnyű eldönteni - valaki a VV Évát szeretné skalpnak, vagy a Baukó Évára kíváncsi. Én arra az emberre várok, aki engem lát, megért, akivel sokat lehet nevetni és elfogad mindazzal együtt, aki vagyok és aki lenni szeretnék. De nem akarok ezen görcsölni, most jó, hogy beletemetkezhetek a munkába. Végre pénzt keresek, nem kell függnöm senkitől, tudok segíteni anyuéknak, nem vagyok kiszolgáltatva. Jó ez így, le is kopogom! Most gyűjtögetek, azt szeretném, ha majd lenne egy saját kis otthonom...

Mekkorát változott minden! Ha belegondolok, mi lett volna, ha két éve futunk össze!

Hát, szerintem lehet, hogy el sem jöttem volna, már bocs! De olyan állapotban voltam...

És két év múlva?

Hát, akkor remélem, hogy velem lesz már a gyerekem is. Szeretnék 33 éves koromig szülni. Azt látom, hogy lehet karriert csinálni úgy is, ha valaki anyuka. Tulajdonképpen csupa olyan dologra vágyom, amire minden normális ember. Biztonságra, családra... Soha többet nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, amiben lejáratom magam. Persze az egyediségemet nem akarom elveszíteni. Azt szeretném, ha az emberek számára a humorommal, a stílusommal és a jófejségemmel tűnnék fel. Ugye, sikerülni fog? Sikerülnie kell.