Szinglijóga - jógázz, hogy közelebb kerüljön a szerelem!

Az ember alapvetően társas lény, azaz kapcsolatai vannak, és jórészt a kapcsolatain keresztül tanul, tapasztal, és szerzi be örömeit és fájdalmait egyaránt. Az egyedüli magányos lény az univerzumban a Teremtő, de ő is gyakran emberi formát ölt, és különböző kedvteléseit nem egyedül, hanem társaival együtt követi el. Ez Indiában - ahonnan a jóga is ered - például Krisna és Ardzsuna, Síva és Párvati vagy Ráma és Hanumán. A szent írások ezen kapcsolatok hierarchiáját is megadják: a legmagasabb szintű a férfi-nő párkapcsolatnak megfelelő kedvtelés, az ún. madhurja-bhava, vagyis az isteni szerelem.

A fenti, szent írásokban meghatározott viszonylatok kicsiben, a mi emberi kapcsolatainkban is visszatükröződnek. Nekünk is vannak barátaink, gyerekeink, de a legfontosabb, kiegészítő felünk a párunk, és valóban jóval több a depressziós, életörömét vesztett ember az egyedülállók között. A család az egy férfi és egy nő, illetve lehet két nő vagy két férfi, a nemeknek semmi jelentősége, az egymáshoz való szeretetteli kötődés a lényeg.

Amit viszont fontos leszögezni, hogy a család: szolgálat. A gyerekek: jövevények, fontos jövevények a családban, de ahogy jöttek, mennek is, néhány év után el kell őket engednünk, és ami marad, AZ az eredeti pár. Ezért ez a legfontosabb kapcsolat az összes között.

Azért, mert elfelejtettük a legfontosabbat: hogy a párkapcsolat szolgálatot jelent, és nem kizárólagos örömforrást. Ha az aranyásó talál egy jó lelőhelyet, kiaknázza, és utána keres egy következőt. Egy szántóvető ellenben felszántja és beveti a földjét, utána arat, de aratás után megint vetnie kell. Szolgálja a földet, szokták mondani, és a föld is szolgálja őt. Ez a jó párkapcsolat definíciója. A mai párkapcsolatok gyakran inkább az aranyásó példáját követik, kiaknázzák az értékeket, azután továbbállnak. Hát igen, így nehéz hosszú távra tervezni, sokan úgy gondolják, nem is éri meg, és inkább maradnak szinglik, azaz egyedülállók.

Gyakran a fő akadálya annak, hogy megnyíljunk, hogy be vagyunk zárkózva, de erről magunk sem tudunk! A bezárkózás nem azt jelenti, hogy nincsenek vágyaink, vagy nincs arra irányuló vágyunk, hogy legyen egy partnerünk.

A képesség esetünkben azt jelentené, hogy valakinek van önismerete, tudja, hogy mit szeretne, és hajlandó ezért tenni is, időt és energiát belefektetni, azaz "feladni" magából valamennyit. A "valamennyi" azért fontos itt, mert spirituális szinten az énfeladás teljessé válik, a hétköznapi emberi kapcsolatok felfoghatók edzésnek, az erre való fokozatos felkészülésnek. A hétköznapi szinten az embernek még a kapcsolaton belül is megmarad, és meg is kell, hogy maradjon egy külön intimszférája, így mindig van lehetősége kicsit megpihenni, töltődni, visszavonulni. Ennek a kulcsa a szélsőségek kerülésében található, vagyis: a túl közel és a túl távol közötti egyensúly megtalálásában. Nagyszerűen példázzák ezt kozmikus léptékben a bolygók: a Föld elszakíthatatlan, életre szóló kapcsolatban van a Nappal, néha kicsit közel kerül hozzá, néha eltávolodik, de sohasem túl közel vagy túlontúl messzire, mert mindkettő végzetes lenne.

Ennek hátterében általában a bizonytalanság áll, azaz a nem megfelelő önismeret. Vagy a másik véglet: amikor a két fél nem tud elég közel kerülni egymáshoz, egyik vagy a másik fél nem képes megnyílni és közel engedni a másikat.

Talán ezért, öntudatlanul is érzik a szingli jógázók, hogy a jógagyakorlás segítségükre lehet a fejlődésben, és így egy működőképes kapcsolat kialakításában, ezért vannak olyan magas arányban jelen a jógaórákon. Tagadhatatlan a jóga személyiségformáló ereje, önismeretre nevelő hatása.

Szóval gyakorlásra fel, a többi jön magától!