Ha megbomlott a belső egyensúlyod: avagy így lendülj át a holtponton

A fáradtság – amely általában a nap végén jelentkezik – mindenki számára ismerős érzés. Ám annak ellenére, hogy mindennapos dolog, meglehetősen összetett jelenségről van szó. A sportéletben a fáradáson az izmok kimerülését értjük, azaz a fizikai teljesítményünk romlását. Emellett beszélünk szellemi fáradtságról is, ami hosszan tartó szellemi munka, erős koncentrálás következtében alakul ki, és sokszor a testi fáradtság érzésével párosul; ez szintén teljesítményromlással jár. Pontosan emiatt javasolt időnként némi testmozgás a munkahelyen, hiszen a test átmozgatása során szellemi frissességünk is visszatér, ennek következtében a munka sokkal jobban megy majd.

A fáradtság érzése egyfajta figyelmeztetés, védelmi jelzés a szervezet részéről: mind pszichésen, mind fizikálisan óv minket a kimerüléstől. Vagyis a fáradtság alapvetően nem az ellenségünk, hanem a barátunk. Az izomfáradás során érzékeljük, hogy nem tudjuk folytatni az eddigi szinten az adott mozgást, és az intenzitás is csökken. Sokan azt gondolják, hogy a fáradtságnak csak egy fajtája létezik, és ha nem ezt érzik egy testmozgás után, akkor úgy vélik, nem volt jó a mozgásprogram. Csakhogy természetes módon egészen másféle kimerültséggel párosul egy kardioprogram következtében fellépő fáradtság, illetve az, amit egy súlyzós edzés alatt és után érzünk!

A fáradtság kialakulása egy folyamat végkifejlete. Ha a testet inger éri, adott esetben egy edzésterhelés, akkor ez felborítja a belső egyensúlyt, a homeosztázist. Ez ellen a szervezet tenni fog: beindít különböző ellenállásokat, vagyis mozgósítja az energiatartalékokat, megpróbálja átvészelni a „krízist". Viszont további terhelés hatására ezen raktárak kiürülnek, és ekkor bekövetkezik a kimerülés, a fáradás. A fáradás mutatja a szervezet védekező mechanizmusának működésbe lépését, márpedig ennek jelzéseire figyelni kell, hiszen a túlzott megterhelés akár végkimerülést is okozhat. Ezért megerőltető fizikai tevékenység után mindig fontos pihenni. A fáradás tüneteinek jelentkezését természetesen későbbre tolhatjuk az állóképességünk javításával.

Ahhoz, hogy megelőzzük a teljes kimerülés jelenségét, időben fel kell ismernünk a fáradtság fokozatait. A kisebb intenzitású edzés hatására létrejövő csekély fáradásnak apróbb jelei figyelhetők meg: az arcon, a nyakon, a végtagokon enyhe pír, közepes izzadás. A mozgásban, a figyelem összpontosításában, a koordinációban nem alakul ki zavar. A testmozgást végző vidám, hangulata, közérzete normális, élvezi a mozgást. Optimális terhelés estén a fenti testi tünetek már fokozódnak, aminek eredménye az erős elfáradás. Jelei: erős pirosodás, fokozott izzadás a derékvonal felett. A mozgásban, figyelemben már pontatlanságok, hibák figyelhetők meg. A testmozgást végző hangulata, közérzete ugyanakkor még elfogadható, de már „visszafogottabb”.

A túlzott edzés hatására, amikor nagyon erős fáradtság alakul ki, a tüneteket semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Fontos az is, hogy ezt a stádiumot a lehető leghamarabb pihenés kövesse. Ami a testi jeleket illeti, nagyon erős pirosodással vagy sápadtsággal jár, az egész test intenzíven izzad, emellett folyamatos koordinációs zavarok, helytelen mozgások figyelhetők meg. A teljesítmény lecsökken, a testmozgást végzőnek rossz a kedve; már nem látja értelmét az edzésnek, legszívesebben abbahagyná. Ilyen esetben a terhelés jelentős csökkentésére van szükség, illetve többnapos pihenés ajánlott. A vitaminok, sótabletták segíthetnek, valamint egy alapos masszázs is kedvező hatással bír, gyorsabb regenerációt eredményez.

A holtpont a szervezet „átmeneti válsága”. Azt az érzést kelti bennünk, hogy nem tudjuk folytatni, képtelenek vagyunk tovább végezni az adott tevékenységet, de ha nem hallgatunk a csábításra, visszatér az erőnk, munkaképességünk. A holtpontot ne keverjük össze a valódi fáradtsággal. Kezdetben talán hasonló a két érzés, de mégsem azonosak! Jellemző módon a testmozgás kezdeti szakaszában lépnek fel a tünetek, a végtagok elnehezülését, a szív felgyorsult dobogását érezzük. Ha ekkor nem adjuk fel, és átesünk a holtponton, a megkönnyebbülés érzése lesz úrrá rajtunk. Ezt a jelenséget hívják „second wind”-nek, vagyis második szélnek.

Ahhoz, hogy a holtponton túljussunk, és élvezhessük az utána következő pozitív hatásokat, nemcsak fizikális kitartásra, de akaraterőre, pozitív gondolkodásra is szükség van. Nem adhatunk fel mindent, ami egy kicsit fáj, vagy nehézkes! Már csak azért sem, mert 15-20 perc után a szervezet megkezdi az endorfin, azaz a boldogsághormon termelését, amely a fájdalomcsillapítóhoz hasonló hatású, így a hangulatunkat is kedvezően befolyásolja.