Az elviselhetetlen Facebook-ismerősök 6 alaptípusa

A lány, aki szinte csak magáról posztol képeket... Totál egyformákat... Folyamatosan. Szelfi reggel a fürdőszoba tükréből, szelfi a kocsiban ülve, szelfi a munkahelyen. Csücsörítés; távolba bámulás, mintha nem is tudná, hogy éppen saját magát fényképezi; vagy éppen az a bizonyos ujjszopi szelfi.

Oké, a szelfiőrült lányok általában tényleg nagyon dekoratívak, de akkor is. Miért? Miért kell folyamatosan önmagukat fényképezniük? Ennyire szükségük van az önigazolásra? Vagy egyszerűen csak szerelmesek a saját tükörképükbe? Kiknek szólnak ezek az egyenszelfik? Tényleg nekünk, a szerencsétlen ismerősöknek? Mert akkor, köszönöm szépen, én bőven megelégednék mondjuk heti egy makulátlan önarcképpel is.

Az ismerős, aki imád a Facebookon sejtelmes üzeneteket küldeni egy bizonyos személynek. Na már most, ezt nem úgy teszi, ahogy mondjuk egy kevésbé extrovertált ember tenné, tehát nem privát üzenetben írogat az illetőnek, hanem nyilvános, homályos állapotfrissítések formájában. Nem írja le, hogy kinek szól, és hogy pontosan mi a problémája, csak célozgat. Valójában persze mindenki tudja, hogy az illető éppen válófélben van a férjétől, tehát a szomorú, vagy éppen haragos ködösítések neki szólnak, de valamiért nem akarja/meri szemtől szemben megmondani üzenetei címzettjének. Inkább megosztja ködös sérelmeit mind a 600 ismerősével...

A 21. században senki nem maradhat ki a közösségi média adta élményekből, így hát az elmúlt években az idősebb korosztály is szépen lassan megjelent a Facebookon. Igazából teljesen érthető, hogy egy 70 éves ember nincs tisztában a virtuális élet minden írott és íratlan szabályával, ennek viszont az az eredménye, hogy a jelenlétük a közösségi médiában furcsának, már-már komikusnak hat.

Ott van például Józsi bácsi, aki minden kommentje után elköszön, és a nevét is odabiggyeszti: "Sok boldogságot kívánok születésnapod alkalmából. Üdvözlettel a Szabó család". Ismerős, ugye? A vicces helyzetek mellett sokszor azonban bosszúságot is okozhatnak, amikor telespamelik az üzenőfalat kamu oldalak szenzációhajhász álcikkeivel, vagy éppen amikor pornós vírust szabadítanak rá az ismerőseikre. Természetesen nem lehet őket ezért hibáztatni, hiszen egy egészen más világban nőttek fel.

Sportolni jó, sportolni kell. Van, aki futni szeret jobban, mások inkább edzőterembe járnak gyúrni, no meg szelfizni. Hiszen, ha nem szelfizel sportolás közben, olyan, mintha ott sem lettél volna.

Marika például valamiért csak akkor érzi eredményesnek a 8 km-es futását, ha minden alkalommal minden ismerősét értesíti róla, Pisti pedig minden barátjával tudatni szeretné, hogy mikor hány kilóval tud fekvenyomni. Ezúton is gratulálunk, kedves Marika és Pisti, de néha koncentráljatok kicsit a sportra is, ne csak a menőzésre.

Az örök kérdés: miért posztolnak az emberek az időjárásról? De komolyan? Mert, oké, tényleg tök jó, hogy télen esik a hó, nyáron süt a nap, de miért kell, hogy az ember teljes üzenőfala erről szóljon? Esik a hó Budapesten, esik a hó Gyöngyösön, sőt még Mezőkovácsházán is. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy kétpercenként megosztja a nagy hírt egy újabb ember. Megnyugtatok minden ismerősömet: van ablakom. Ki tudok rajta nézni, és le tudom vonni a következtetést a látottakból.

Vannak ismerősök, akik mellé nagyon szívesen leülne az ember, és elmagyarázná a Google lényegét és működését. Ezek az ismerősök a kínzó kérdéseiket valamilyen oknál fogva nem a keresőbe írják be, ahol pillanatok alatt megtalálnák rá a választ, hanem személyes posztok formájában teszik fel a Facebookon. "Tud valaki egy jó amerikai palacsinta receptet?" "Nem tudja valaki, ki nyerte meg az Oscart?" Kedves Sherlock Holmes, ezekre a kérdésekre tökéletes választ tud neked adni a keresőóriás, használd bátran!

A legszörnyűbb egyébként, hogy ezekre a bugyuta kérdésekre sok esetben aztán válaszokat is kapnak, így aztán holnap is és holnapután is újabb és újabb kínzó kérdéseket fognak feltenni.