Nyílt levél egy anyától, aki megelégelte a cseléd szerepét

2016.09.06.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Még a 21. században is vannak, akik úgy gondolják, hogy kizárólag a nők, az édesanyák feladata a háztartás vezetése és a család összetartása. Ez ellen a sztereotípia ellen is szeretne szólni most egy olvasónk, aki megelégelte, hogy a családja magától értetődőnek veszi, hogy ő mindent elvégez helyettük.

Levél egy anyától, aki megelégelte a cselédszerepet

Éveken át én voltam az egyetlen a családban, aki összeszedte a széthagyott zoknikat, kidobta a felesleges reklámújságokat, kihordta a koszos poharakat a konyhába, megkereste az eltűnt tornacipőket, kihalászta a párnák alól a távirányítókat, lekapcsolta a lámpákat, beindította a mosogatógépet, bevitte az iskolába az otthon felejtett házi feladatokat, és kicserélte a WC-papírt.

De most hétvégén elegem lett ebből.

Mindenki nagyon jól szórakozott azon, ahogy a kutya egy dinnyehéjjal játszott. Nyaldosta, magával cipelte, leejtette, szimatolta, újra megkóstolta. Ti mindannyian néztétek, fényképeket készítettek, majd egy idő után, ahogy a kutya, úgy ti is ráuntatok a dologra. Én ott maradtam az ebéd romjaival, de a nevetésetek hangja melegséggel töltötte el a szívemet. Egészen addig, amíg a szőnyeg közepén meg nem pillantottam a szétcsócsált dinnyehéjat egy kupac kutyaszőrbe burkolva. Nektek is látnotok kellett ezt, és mégis mindannyian ott hagytátok.

Tényleg egyikőtökben sem merült fel, hogy fel kellene venni és kidobni?

Én fizetem be a számlákat, intézem a bevásárlást, tartom rendben a kertet, hordom állatorvoshoz a kutyát, főzök, mosok, megtervezem a nyaralást, a lista végtelen. A háztartás végül is olyan, mint egy vállalkozás, és én jól vezetem.

Üzennél valakinek? Üzenj a Life.hu-n keresztül!

Régóta nyomja már a szívedet egy feldolgozatlan sérelem? Név nélkül, mégis őszintén le szeretnéd írni gondolataidat egy családi, munkahelyi problémával kapcsolatban? Írd meg nekünk az info@life.hu e-mail-címre, és öntsd ki a szíved a Life.hu segítségével!

Engem nem zavar, ha ki kell tisztítani a kutya fülét, ki kell üríteni a macskaalmot, le kell vágni a madár körmét. Szívesen teszem, mert ezeknek az állatoknak szükségük van ránk, mi döntöttünk úgy, hogy a gazdáik leszünk.

De ti nem a háziállataim vagytok!

Lehet, hogy én idéztem elő ezt a helyzetet, és ez a szerep azért ragadt rám, mert kisgyerekként én vigyáztam rátok, én babusgattalak titeket egész nap, de nézzetek magatokra! Az élettársam karrierje egyre ível felfelé, és ti, a gyerekeim már tinik és fiatal felnőttek vagyok saját célokkal, tervekkel. És én jobban szeretlek titeket, mint bárkit a világon, de valami félrecsúszott.

Már nem partnernek, csupán egy asszisztensnek érzem magam a családban, aki már nem a család szíve, inkább a gondviselője.

Persze ti most tiltakoztok, hogy ez nem igaz, ti szerettek engem és tiszteltek, hiszen én egy csodálatos anya vagyok.

És tényleg az vagyok, de itt most egy családról van szó, egy olyan egységről, ahol a tagok kölcsönösen támogatják egymást. Nem akarok kiszállni a családból, hanem azt kérem, hogy ti is szálljatok be. Nem szeretnék többé a főszakács és a mosogatólány lenni. Továbbra is főzök, ha éppen van hozzá kedvem, vagy van rá időm, de szeretném a saját életemet is élni.

A pizzarendelés még mindig egy opció marad. De ezentúl rendelje meg valaki más.

Szeretettel: Anya.