A bulibáró és a "Magdi anyus" – Íme, az öt legirritálóbb szomszédtípus

Megtörtént események alapján, szigorúan szubjektív lista.

Nem szeretnék rigolyás idegbetegnek tűnni, ezért azt előre leszögezem, hogy természetesen mindenkinek lehetnek olyan elintéznivalói az otthonában (fúrás-faragás, porszívózás, mosás), amiket – a munka miatt – van, hogy nem a legkellemesebb időben tud elvégezni. Ez szerintem teljesen érthető, volt már rá példa, hogy én is SOS kezdtem porszívózásba este fél 8-kor, közben magamban azon izgultam, hogy szomszédaim bosszúból ne gyújtsák rám a lakást. Most nem is erről van szó, itt most a notórius ügyködőkről beszélünk.

Arról, aki minden másnap – de tényleg – reggel fél 6 és 6 között intézi a nagymosást, arról, aki emellett rendszeresen és hosszasan fúr-farag valamit – de mit??? –, arról, akitől folytonosan furcsa, megmagyarázhatatlan zajok szűrődnek le. Reggelente fél 6-kor a mosógép ugrálását hallgatva gyakran elgondolkozom az életemről, és persze kedves Mosó Masa szomszédom életéről. Egyszerűen nem tudom elképzelni, miért akkor, miért minden másnap, és egyáltalán mi a francot moshat ilyet serényen.

Ismerőseim gyakran meséltek rémtörténeteket idős szomszédokról, akik maximális hangerőn üvöltetve nézik a Barátok közt aktuális epizódját, ám egészen addig, amíg én nem találkoztam ilyen delikvenssel, nem éreztem át ennek a problémának a súlyát. Nagyjából egy évig éltem egy társasházban, ahol a kedves földszinten lakó néni valószínűleg imádott a tévére elaludni.

Ez az első hallásra teljesen ártalmatlan szokása a nyári hónapokban volt igazán tetten érhető, mikor bukóra nyitott ablakkal aludtam, és hajnali háromkor egyszer csak idegen emberi hangokra ébredtem. Három emelettel feljebb is tisztán hallottam, hogy milyen sorozat ismétlése van éppen adásban. El nem tudom képzelni, mit élhettek át a tévés néni közvetlen szomszédai.

Be kell vallanom, egyetemista koromban én is laktam bulibáróval, de amíg az ember maga is része a rendszernek, tényleg nem tudja elképzelni, milyen zavaró is lehet, ha a szomszédokat rendszeresen arra kényszerítjük, hogy a mi éppen aktuális kedvenc dj-nk legújabb szettjét hallgassák éjfél és hajnali két óra között. Akkoriban még mi voltunk felháborodva, hogy minden péntek este (na jó, néha csütörtökön és szombaton is) két váratlan vendég csöngetett be a buli legnagyobb forgatagában: a szomszédok természetesen rendszeresen kihívták ránk a rendőrséget.

Nos, éppen a sötét múltam miatt próbálok relatíve megértően viszonyulni a particsászár szomszédaimhoz, és a rendőrhívogatás helyett csak magamban küldöm el őket hetente melegebb éghajlatra.

Ő az a bizonyos „Magdi anyus”. Aki mindig ott van, mindig minden lát és hall, és természetesen mindenbe beleüti az orrát. Meggyőződésem, hogy ha egyszer kipécézett magának, akkor gyakorlatilag onnantól kezdve arra teszi fel az életét, hogy megtalálja benned azokat a hibákat (vélt, kitalált hibákat), amikbe azután rendszeresen beleköthet. Nekem eddig egyszer volt dolgom „Magdi anyussal”, akinek sajnos könnyű volt rajtam fogást találnia. Bringával jártam munkába, amit aztán mindennap felcipeltem a lakásba a biztonság kedvéért. Nos, amint ezt a néni kineszelte, szentül hitte (és bizonygatta is), hogy a körülbelül 42-es lábnyomokkal tarkított, valaha fehér falat természetesen én tettem tönkre a biciklimmel.

Miután pedig tudomást szerzett arról, hogy még macskám is van, valódi közellenséggé váltam. Elkezdte terjeszteni a házban, hogy bizony az én macskám (akit lakásban tartok) ássa fel és piszkítja össze az ő virágágyásait, ráadásul még azt is kinyomozta, hogy a kiürült macskakonzerveket nem mosom ki, mielőtt a kukába dobom. Őrület. Hogy a „Magdi anyusokkal” szemben mi a legjobb megoldás? Nem tudom, én szerencsére egy költözéssel megszabadultam tőle.

Ahogy fentebb írtam, nem az egyszeri fúró-faragóval, egyszeri bulibáróval vagy egyszeri hangos tévézővel van probléma. Azon az elven vagyok, hogy élni és élni hagyni, ha valaki egy közösségben él, akkor bizony egy jó adag rugalmasságra van szüksége embertársai szokásainak valamilyen szintű elfogadásához. Ez azonban nem megy mindenkinek.

Este 9-kor véletlenül leejtesz egy kulcscsomót? Biztos lehetsz benne, hogy ő hallja, és meg is jegyzi. Nemcsak hogy megjegyzi magának, de bizony kibírhatatlanságodat közhírré is teszi. A 21. században egy valamire való társasháznak már van online fóruma, ahol a lakók 0–24-ben megbeszélhetik a ügyes-bajos dolgaikat. Nos, ha azt veszed észre, hogy van egy bizonyos lakó, aki nagyjából naponta ad hangot, nem éppen kulturált stílusban, az éppen aktuális sérelmeinek, mindig más, számára „elviselhetetlen” szomszéddal szemben, akkor kezdhetsz gyanakodni, hogy ő az a bizonyos rigolyás. Neki soha semmi nem lesz jó, mindenbe bele fog kötni, és alpári stílusában mindenkit le fog osztani, aki csak megzavarja az életét.

Támogatott tartalom