Itt a megoldás az oktatási rendszer problémáira?

Egy ideális világban a gyerekek vidáman, tudásszomjtól égve érkeznek meg reggel az iskolába, semmi másra nem koncentrálnak, mint hogy minél többet tanuljanak a friss és motivált tanároktól, akik következetesen számon kérve az anyagot repítik őket egyre magasabbra a tudományok várában. Ez persze elég viccesen hangzik, hisz mindannyian ültünk már az iskolapadban, és tudjuk, hogy a legkevésbé sem így működik.

Nem is feltétlenül hibáztathatók emiatt, hiszen a kamaszkor alapvetően sem egyszerű. A tanárok között vannak, akik egy szélmalomharcnak érzik a mindennapi munkájukat, és teljesen érthető: nehéz motiváltnak maradni egy csoport elkalandozó figyelmű gyerek mellett. A fegyelmezés óriási energiákat von el, és a burn out szindróma bizony nem ritka ezen a pályán sem.

A legtöbb tanári szobában folyamatosak a beszélgetések a problémákról, mégis olyan ez, mint egy óriási kör, bezárul, és kezdődik az egész elölről. Ebből a megszokott rendszerből akart kilépni egy békés megyei általános iskola, melynek igazgatónője, Závogyán Judit a tanári karral közösen körülbelül másfél éve belekezdett a megoldásközpontú coachingba.

„Ők voltak az elsők Magyarországon, akik nagyban, szisztematikusan bevitték az iskola falai közé a brief coaching technikát, és belevágtak a kollégánk, Göntér Mónika által vezetett kísérletbe” – meséli Hankovszky Katalin, a megoldásfókuszú coachingot oktató a Solutionsurfers vezetője.

„Ennek lényege, hogy abból indulunk ki, amit az ügyfelek el szeretnének érni, és méltatunk, elismerünk mindent, ami kicsit is már ebbe az irányba megy. Így a szakembernek magát a problémát nem is feltétlenül kell ismernie ahhoz, hogy segítsen a megoldás felé vezető úton. Nagyszénáson a coach először a tanári karral foglalkozott, így a közöttük lévő viszonyok, a teammunka felfrissült, és már az együtt dolgozás, a közösen meghatározott célok pozitív megerősítésével tudtak aztán a diákok felé fordulni.”

A megoldásfókuszú módszert Insoo Kim Berg amerikai családterapeuta és kollégái teremtették meg, aki egy olyan támogató rendszert akart létrehozni, amelyben gyors és kézzelfogható eredmény érhető el. Az ötletet egyrészt a kényszer szülte, hiszen olyan családokkal dolgozott, amelyek a szociális rendszer szélén helyezkedtek el. A nevelőotthonok és hajléktalanszállók lakóitól, a drog- és alkoholfüggő szülőktől nehezen lett volna elvárható, hogy egy hosszabb terápia állandó részesei legyenek.

Berg aztán később észrevette, hogy ez a módszer kiválóan alkalmazható az oktatásban, ahol egy-egy osztályon belül különböző kvalitású, családi hátterű gyerekeknek kell közösen dolgozniuk, és ahelyett, hogy a tanárok a hiányosságaikkal és hibáikkal szembesítenék őket, mennyivel célravezetőbb, ha megerősítést kapnak azokra a tulajdonságaikra vonatkozóan, amelyekben jók.

A pszichoterapeuta először egy amerikai iskola problémás osztályával kezdett el dolgozni. A tanárok fegyelmezési módszerében az egyetlen fegyver az volt, hogy napjában többször is szembesítették a tanulókat azzal, hogy mit nem csinálnak jól. Hosszasan taglalták, hogy megint nem készült el a házi, megint rossz volt a feladatmegoldás, megint mással foglalkoztak, mint az órai anyag. Berg azzal ült be az órára, hogy elmondta: azt fogja megfigyelni, amit jól csinálnak a diákok. Csendben jegyzetelve figyelte a tanórát, majd a végén felolvasta az ő észrevételeit a diákoknak.

Volt egy szituáció például, melyben feldöntött valaki egy pohár vizet, és a terapeuta ahelyett, hogy a figyelmetlenségre koncentrált volna, inkább azt emelte ki, hogy a diákok milyen jók voltak a közös munkában, hogy együtt takarítsák el a véletlen baleset nyomait. Berg munkáját egy holland iskolában videóra is vették, és azt lehetett látni, hogy a gyerekek egyrészt meglepődnek azokon az apró pozitív mozzanatokon, amiket észrevett, másrészt pedig elégedetten ültek, egyesek még ki is húzták magukat a dicséretet hallatán.

„A pozitív pletyka már Magyarországon is kedvelt coachingeszköz, és fantasztikus hatása van a csoportra. A Berg által coacholt gyerekek példája is mutatja, hogy a »hegyi beszéd« helyett sokkal többet ér, ha észrevesszük a jót, és megerősítjük a diákokat ebben. Kinek ne esne jól jó dolgokat hallgatni önmagáról?! Mekkora önbizalmat ad, amikor a jelenlétünk egy szituációban pozitív előjelet kap! A munkafolyamatban a következő lépés az úgynevezett skálázás volt” – meséli Hankovszky Katalin.

A tanár ilyenkor arra kéri a gyerekeket, hogy egy tízes skálán mondják meg, hol állnak, mondjuk a jó órai munka tekintetében, összességében, csoportszinten. A pedagógus ilyenkor nem nyilvánít véleményt, nem osztályoz, hanem a gyerekek kezébe adja a döntést. Hiszen ők maguk a csoport, annak minden tagját, működését ők maguk ismerik a legjobban.

„Szinte borítékolni lehet, hogy nem a maximális pontszámot mondják a diákok, hiszen általában érzik, hogy tudnák ezt sokkal jobban is csinálni, és ismerik az elvárásokat. Ilyenkor a következő kérdés, hogy mi minden vezetett ahhoz, hogy nem alacsonyabb ez az érték. Később azon is lehet dolgozni, hogy magasabb pontszámot tudjanak adni. Ehhez részletezik az egyes skálaértékeket, például hogyan nézne ki a viselkedésük eggyel magasabb értéken, ki mit csinálna (másként). És ilyenkor indul el a kreatív munka, a diákok csak sziporkáznak az ötletekben. A tanár nem azt hangsúlyozza, hogy szerinte mit kellene tenni, hagyja, hogy a megoldás belülről, magától az osztálytól érkezzen. Ő maximum csak megerősíti a gyerekeket abban, hogy jó úton járnak” – avat be a módszer részleteibe a SolutionSurfers magyarországi vezetője.

A nagyszénási sikeres coaching óta már több más hazai iskolában is bevezették a módszert, most éppen egy budapesti szakközépiskolában is kísérleteznek brief coachinggal. Itt a Bergéhez hasonló dokumentumfilm is készül majd, hogy azok számára is sokkal érthetőbb legyen a szisztéma, akik csak ismerkednek a coaching fogalmával.

Hankovszky Katalin szerint egyébként a brief coaching jelenléte az iskolákban egy teljesen új szemléletű oktatás megerősítését tudja elősegíteni.

„Tudjuk, hogy nem mindenhol ideálisak a feltételek, és vannak olyan osztályok, ahol sok a »problémás« gyerek, de a jó hír az, hogy a megoldásfókuszú szemléletmód új perspektívákat nyit meg. Ezt egy hosszú távú befektetésnek mondanám, ami leginkább akkor térül majd meg, amikor ez a generáció felnő.

Akik eljönnek hozzánk a módszerről tanulni, sokszor kérdezik meg tőlem, hogy ők maguk otthon, szülőként is tudják-e majd alkalmazni ezt a módszert. A válasz pedig természetesen egy hatalmas igen. Azt gondolom ugyanis, hogy a megoldásfókuszú coaching megismerésével egy új szemléletet is tanul az ember, és automatikusan formálódik maga is. Nem mindenki lesz a szó szoros értelmében vett coach azok közül, akik nálunk tanulnak. Vannak, akik a munkahelyükön fogják alkalmazni, és mondjuk abban segít nekik, hogy vezetőként a leghatékonyabban irányítsák a csoporton belül néha egymásnak feszülő legjobb szándékokat. Mások HR-szakemberként, trénerként alkalmazzák a tanultakat, de ismerek olyan sürgősségi betegellátásban dolgozó orvost is, aki szerint a brief coaching a leghatékonyabb módszer egy ügyeleti éjszaka alatt” – meséli Katalin.

A brief coachingban egyébként talán az legmeglepőbb, hogy a coach úgy dolgozik, hogy nem feltétlenül ismeri, de semmiképp nem elemzi a problémát, és éppen ezért annak feltételezett okát sem. Nem próbálja megállapítani, hogy az iskolában figyelemhiányos gyerek vajon miért az, hogy a sürgősségire beosztott ügyeletes orvos miért ideges, sem azt, hogy miért elégedetlen önmagával az első ránézésre sikeres cégvezető. Csak azt tudja, hogy mindannyian a tőlük telhető legjobbat teszik, és ez éppen elég arra, hogy valami elinduljon a vágyott cél felé.