Kék Bálna - A mítosz és a valóság

Az öngyilkosság témáját semmiféleképpen nem szabad elbagatellizálni, most sem ez a cél. A statisztikák szerint Magyarországon évente átlagosan 2500 ember zárja le átmeneti problémáját egy végleges megoldással. Ez azt jelenti, hogy kis hazánk a népességszámhoz viszonyítva még mindig az évente legtöbb öngyilkosságot regisztráló tíz ország között van a világon. A WHO adatai szerint a világon minden negyvenedik másodpercben, hazánkban pedig négyóránként lesz öngyilkos valaki, ráadásul pedig minden általános iskolai osztályba jut legalább két olyan tanuló, akit a közelmúltban foglalkoztatott a halál utáni vágy gondolata.

A probléma tehát súlyos, amivel igenis kell foglalkozni, csak nem feltétlenül azon a módon, ahogy azt az elmúlt hetekben a bulvármédia tette. Az internet és a közösségi oldalak demonizálása helyett jobb lenne azon elgondolkodni, miért is jut el oda egy gyerek, hogy egyáltalán megforduljon a fejében az öngyilkosság gondolata.

A Kék Bálna történetének eredetét néhány napja a Buzzfeed két újságírója próbálta feltárni, akik a témával foglalkozó legtöbb újságíróval szemben végre utánamentek a neten terjedő rémhírek forrásainak.

A pánik még 2015 novemberében kezdődött, amikor Oroszországban vírusként kezdett el terjedni egy fotó, amit egy Rina Paljenkova nevű orosz tinilány posztolt magáról öngyilkossága előtt az orosz Facebooknak is nevezett Vkontaktéra. A képhez csak annyit írt: "Viszlát", ezután pedig egy vonat elé vetette magát.

A tragikus eset után, 2016 májusában a Novaja Gazeta nevű orosz lap egy komoly és részletes írást közölt "Halálcsoportok" címen. A cikkben a lány halálát összefüggésbe hozták különböző netes közösségekkel, valamint összeszedték azokat az ijesztő információkat, amelyek aztán nemzetközileg is terjedni kezdtek.

Ők állították azt először, hogy Oroszországban hat hónapon belül 130 tini öngyilkossága köthető össze egy Kék Bálna nevű neten terjedő játékkal, és hogy az egész őrület azon a bizonyos Vk orosz közösségi oldalon kezdődött. Szerintük az öngyilkosságot elkövető fiatalok olyan exkluzív, zárt netes csoportoknak voltak a tagjai, ahol az adminok különféle kihívásokra utasították őket, melyek végül öngyilkossághoz vezettek. A „Kék Bálna", vagy az „Ébressz fel 4:20-kor" is egy-egy ilyen öngyilkos játéknak az elnevezése.

A meglehetősen sokkoló cikk megjelenése után azonban egy másik orosz lap próbálta árnyalni a felvázolt ijesztő helyzetet. A Meduza újságírói rámutattak arra, hogy a Novaja Gazeta oknyomozónak tűnő cikkében megjelenő adatok több helyen is sántítanak.

és arra sem tudtak érdemben válaszolni, hogy miért nem szólaltatták meg az említett exkluzív csoportok vezetőit. Az ügy azzal végződött, hogy kirúgták a "Halálcsoportok" című cikk újságíróját, és a Novaja Gazeta egyik főszerkesztő-helyettesét.

Hiába kapott azonban a "Halálcsoportok" című cikk jogos kritikákat és cáfolatot, az internet beindult és a Kék Bálna sztori egyre csak terjedni kezdett. A hirtelen jött hírnévre a Kék Bálna csoportok adminjai pedig még rá is játszottak. Elkezdtek különféle sejtelmes, értelmetlen üzeneteket posztolni a közösségi oldalra, hogy csoportjaik még exkluzívabbnak, még misztikusabbnak tűnjenek, és hogy még több tininek felkeltsék a figyelmét.

A témával foglalkozó következő, nagyszabású cikk szintén 2016-ban jelent meg a Lenta nevű orosz újságban. Ők egyrészt megismételték a Novaja Gazeta azon állítását, hogy 2015 óta léteznek öngyilkosközösségek a Vk-n, a korábban említett 130 áldozatról azonban már nem írtak. A Lenta viszont végre csoportadminokat is megszólaltatott. Voltak, akik azt állították, hogy ezekkel a közösségekkel próbálták elérni a segítségre szoruló kamaszokat, másokat pedig bevallottan csupán a pénzszerzés motiválta a csoportok létrehozásában. Ezekben a közösségekben ugyanis reklámok is megjelenhettek, ezek az adminok pedig pénzért bármit hajlandóak voltak kiposztolni.

A cikkre reflektálva aztán a Vk felhasználói is beindultak. Saját teóriákat kezdtek gyártani és megosztani a Kék Bálna csoportokról, volt például, aki posztolta az állítólagos áldozatok listáját is. Ezekkel a halállistákkal csak az volt a probléma, hogy a kommentelők között nem egy "áldozat" is jelezte, hogy ő bizony életben van.

A Lenta cikke után néhány hónappal az orosz rendőrség őrizetbe vette a cikkben megszólaló egyik csoportadmint, bizonyos Filip Budejkint, aki azt nyilatkozta, hogy a közösséggel csak a tiniknek akart segíteni. A férfit azzal gyanúsították, hogy 15 fiatalt vett rá az öngyilkosságra. Budejkin még jelenleg is előzetes letartóztatásban van, a nyomozás továbbra is folyik, elfogása után azonban, úgy tűnt, csillapodnak a kedélyek, és elcsitul a Kék Bálna keltette pánik.

Idén februárban aztán ismét felkapta a témát az orosz és most már a nemzetközi média is. Az újraéledő érdeklődés hatására márciusban már az orosz rendőrség próbálta cáfolni a Kék Bálnával kapcsolatos pletykákat, ám azok megállíthatatlanul terjedni kezdtek.

A Facebookon például különféle hoaxok jelentek meg, amikben állítólagos tanárok figyelmeztetik a szülőket, hogy ne engedjék ki a szabadba a gyerekeket, mert a bálnaközösségek tömeges öngyilkosságot szerveznek. A rendőrség ezeket a leveleket is álhíreknek minősítette.

A nyugati lapok és a hazai médiumok nagy többsége jellemzően a Novaja Gazeta tavaly májusi cikkére alapozták szenzációhajhász írásaikat, mit sem törődve azzal, hogy az abban állítottakra a mai napig nincsenek bizonyítékok.

Néhány hete egy - nem éppen a tényszerűségéről ismert - magyar bulvárlap már hazai áldozatokat is vizionált, ám a rendőrség a múlt héten megállította a további rémhírkeltést egy közleménnyel, amelyben cáfolták, hogy akár egyetlen eset is történt volna Magyarországon, vagy bármilyen gyanús tevékenységet észleltek volna.

Jelenleg tehát itt tart az ügy. Az egész ország retteg a Kék Bálnától, egymás után születnek a vészjósló cikkek, de valójában bizonyítékok nélkül senki nem tud semmit. Az elképesztő médiahiszti pedig sajnos akár kontraproduktív is lehet: nemcsak indokolatlan félelmet ébreszt az olvasókban, de elősegítheti a hasonló esetek megtörténtét.

Ahogy cikkünk elején is leszögeztük, maga a téma nagyon is komoly, és igenis kell vele foglalkozni. Hangsúlynak azonban nem a pánikon, hanem a megelőzésen kellene lennie. Majsai László pszichopedagógussal, a Life.hu szakértőjével egy korábbi cikkünkben beszélgettünk a fiatalkori öngyilkosságok megelőzhetőségének és felismerésének lehetőségeiről és fontosságáról.