Túlzott intimitás a családban; a gyermek pszichés fejlődésének zavarát okozhatja

Dózsa-Vépy Renáta

2017.05.23.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Egy felnőtt a túlzott intimitást képes hárítani, adott számára a lehetőség, hogy kilépjen belőle, ha már nem érzi magát komfortosan, de egy kisgyermek, pláne a szüleivel szemben, még közel sem olyan érdekérvényesítő. Így szépen, apránként sérülhet az önbizalma, az autonómiája, a társas közegekben nem elfogadható magatartásformákat vehet fel. Stresszessé, depresszióssá, szorongóvá válhat, később pedig, akár a normál intim kapcsolatok – mint például az ölelés – is gondot okozhatnak neki, de az se ritka, hogy épp az ellenkezője történik; túl bizalmaskodóvá válik.

A nemzetközi vizsgálatok alapján kimondható, hogy átlagosan a gyermekek 5-25%-a gyermekpszichiátriai betegséggel küzd. A szorongási zavarok a leggyakoribbak, akár a 30%-ot is elérhetik.

A nemzetközi vizsgálatok alapján kimondható, hogy átlagosan a gyermekek 5-25%-a gyermekpszichiátriai betegséggel küzd Forrás: Thinkstock

A gyermek- és serdülőkorban jelentkező pszichés zavarok egy része felnőttkorra átalakul, más formában jelentkezik vagy megszűnik. Ám nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen zavarok a gyermek személyiségfejlődését kedvezőtlenül alakítják.

Fontos tehát, hogy a szülő elkerülje az olyan magatartásformákat és a gyermekre ható negatív események túlzott ráterhelését, melyek a pszichés fejlődést - főként kisgyermekkorban - kártékonyan befolyásolhatják.

A pszichés fejlődési zavarok kiváltó okai

„Az egészség olyan állapot, melyet az anatómiai integritás, a teljesítményre való képesség, a személyes értékek, a családi munka- és közösségi szerep, a fizikai, biológiai és társadalmi stresszel való megküzdés képessége, a jólét érzése, a betegség és a korai halál rizikóitól való mentesség jellemez"

A magyar nyelv ezt gyönyörűen láttatja; egész-ség, vagyis a test-lélek-külvilág egységének harmóniája. Ha a gyermek énképében, saját testével szembeni önrendelkezésében sérül kisgyermekkorban, úgy távol kerül az egészségtől.

Túl intim kapcsolat a családban

Az első számú szocializációs közeg a család. A tagjai egymás felé magasfokú intimitással fordulnak, ez természetes és nélkülözhetetlen a megfelelő pszichés fejlődéshez. A családon belüli túlzott intimitás azonban komoly károkat okozhat.

A családon belüli túlzott intimitás komoly károkat okozhat Forrás: Thinkstock

„Az intimitás a latin „intimus" szóból ered, aminek a jelentése: (leg)belső. Magába foglalja a teljesen őszinte, kölcsönös bizalmon alapuló önfeltárást és a biztonság igényét, valamint az önmegvalósítás szükségletét" – Győri Szilvia, a Life.hu szakértője

De mit is értünk ezalatt? A legsúlyosabb értelemszerűen a gyermekkel szembeni szexuális vagy érzelmi visszaélés, de most azokkal az esetekkel fogunk foglalkozni, melyek egy egészséges, társadalmilag elfogadott normák szerint működő családban történhetnek meg. Az ilyen ártatlannak tűnő – akár generációkon át öröklődött minták alapján végbemenő –, folyamatosan visszatérő kázusok leggyakoribb példái;

a gyermek autonómiájának megsértése – Ez éppúgy vonatkozhat a testi, mint a lelki függetlenségének megsértésére. Gondolj olyan esetekre, amikor a szülő folyton puszilgatja, ölelgeti, fürdeti a gyermeket, aki ezt nem szeretné. Az elején még ellökheti magától a folyton, többnyire indokolatlan helyzetekben simogató kezet, de egy idő után „feladja" a küzdelmet és hagyja.
meztelenkedés – nem mindegy persze, hogy mennyi idős a gyermek, és az azonos vagy ellenkező nemű szülőt látja-e meztelenül, ahogy az se mellékes, hogy ez mennyire rendszeres, és milyen formában van jelen a család életében. Nem kell rejtegetnie magát a szülőnek egy pár éves elől például öltözködés közben, ám az, amikor a családban a felnőttek folyton pucéran jönnek-mennek a lakásban, meztelenül alszanak, összebújva a gyerekkel vagy egy 2-3 évessel apa-anya együtt fürdik, esetleg a gyermek megfogja, játszik apa kukacával, anya mellbimbóját piszkálgatja, nos, ez káros is lehet.

Nem mindegy, a meztelenkedés mennyire rendszeres, és milyen formában van jelen a család életében Forrás: Thinkstock

partnerként való kezelés – Itt nem a gyermeknevelés alá-, fölé-, mellérendelt viszonyának kérdését értjük. Azok az esetek tartoznak ide, amikor a szülő olyan dolgokat és úgy beszéli meg a gyermekével, mintha a partnere lenne – lakhatási-, megélhetési- és munkahelyi gondok, párkapcsolati krízisek... stb. Túl nagy terhet jelent ez – még egy tinédzser számára is, nemhogy egy kisgyermeknek -, amely szükségtelen stresszfaktor a kicsi életében.

A Life.hu szakértője, Győri Szilvia szexuálpszichológus és tanácsadó szakpszichológus a témával kapcsolatosan elmondta, hogy természetesen az intimitásnak is vannak fokozatai és határai, sőt a határok átléphetőek, amit mi, felnőttek sem mindig kontrollálunk megfelelően. A gyerekek pedig sokszor kiszolgáltatottak intimitás tekintetében a környezetüknek.

A szakértő szerint

"Számos esetben keresnek meg olyan felnőttek, akiknek az okoz problémát, hogy gyermekként sokat meztelenkedő szülőkkel kellett együtt élniük. Különösen igaz ez, ha ellenkező nemű szülőről beszélünk. Ha egy kislány abban nő fel, hogy apja ruha nélkül jár-kel a lakásban, kisiskolásként, serdülőként már komoly problémákat, gátlásokat, visszatetszést okozhat benne. Ha pedig nevelőszülőről van szó, az végképp ártalmas. Ugyanúgy meg kell találni az egyensúlyt abban is, hogy például egy apa milyen életkorig fürödhet együtt a lányával, vagy egy anya a kisfiával.
Az is megkeseríti egy gyerek életét, ha a szülő sűrűn váltogatja partnereit, és mindegyiket rendre haza is hordja. Átjáróház lesz a közös, biztonságot adó otthonból, a gyerekben kialakuló párkapcsolati kép is sérülhet, megbomlik a szülőbe vetett bizalom, féltékenység, félelem, elhanyagoltság érzését keltheti.
Vannak szülők, akik gyerekükkel beszélik meg magánéleti problémáikat, a másik szülő hűtlenségét, pótszülő-keresési stratégiáikat, tulajdonképpen úgy kezelik gyereküket, mint egy barátot, barátnőt vagy épp tanácsadót. Fontos, hogy gyerekünket partnerként kezeljük, de ez nem az a terület, ami rá tartozna, ne nyomasszuk hát ilyesmivel."

Szilvia elmondta még, hogy gyermekünk magánélete sem tartozik maximálisan ránk, problémáit is leginkább akkor próbáljuk megoldani, ha segítségül hív bennünket. Nyilvánvalóan fontos, hogy tudjunk beszélni intim témákról, de az, hogy egy apa örömlányt fizet huszonéves fiának, csak azért, mert úgy érzi, a gyereke kifut az időből, egyáltalán nem helyénvaló. Sem az, hogy gyermekünket akarata ellenére a maszturbálási szokásairól, szexuális élményeiről faggatjuk, ne adj' isten azon viccelődünk, gúnyolódunk.