A nemi erőszak igazából a férfi jogának érvényesítése - van, aki így véli!

Egész egyszerűen a szexet a vízhez hasonlítja a hozzászóló, a csapot pedig csak egy férfi és egy nő, együttesen tudja kinyitni. Álláspontja szerint a nők tovább bírják víz nélkül, amit arra használnak, hogy a férfiaknak „pitizniük” kelljen érte. Ezek után pedig egyik nő se lepődjön meg, ha egy nagyon szomjas férfi erőszakkal kényszeríti a csaphoz.

Az egész példa ott dől meg, hogy a szexet, az életben maradáshoz nélkülözhetetlennek, egyfajta alanyi jognak tekinti a hozzászóló. Ezek alapján elmondható, hogy szerinte a férfiaknak jogukban áll elvenni azt, amire nekik szükségük van, akár kényszerítéssel is, azaz legitimálja a nemi erőszakot.

Majd, mikor már megkeményedett a teste és a lelke, visszatér, de játszmába kezd, úgy tesz, mint akit nem érdekel a lédús barack, látszólag elnyomta magában a szomjúságát. Nos, ekkor a nő kezd el epekedni utána...

Karinthy női szereplői mind a férfiakból, rajtuk élősködve élnek, de ennek a férfiak önszántukból rendelik alá magukat. Ez a fajta, önmagát felsőbbrendűnek tartó női kép, még gyerekkorában alakult ki benne. Karinthy egész életében ambivalens kapcsolatban állt a női nemmel. Látszik tehát, hogy egy irodalmi művet kiragadni a maga korából és az író életének ismerete nélkül, majd ideológiává formálni, igen veszélyes.

"Leegyszerűsítve: a férfi és a női szexuális szükséglet mértéke aszimmetrikus (...) A nőnek tulajdonképpen az az óriási hatalma, hogy tovább bírja szex nélkül."

Ezt a kijelentését a hozzászóló angol tudósok kutatásaira alapozza? A Maslow-piramis legalsó szintjén áll a szex (is), mint alapvető fiziológiai szükséglet, de ez minden emberre vonatkozik, nincs külön férfi és női piramis. A szex remek stresszlevezető, boldogsághormonokat szabadít fel, így mindkét nem számára ugyanolyan fontos! – és ekkor még a két ember közti kapcsolat erősítéséről nem is beszéltünk. Az, hogy időszakos hiányát ki hogyan kezeli, szintén nem nemiség, csupán személyiség függő.

Akkor, amikor a nőknek nem volt meg a társadalmilag elfogadott szexuális szabadsága, az esetek nagy részében a szex csupán egy szükséges rosszt jelentett számukra, amit teljesítettek, ha férjüknek épp kedve szottyan hozzá. Sőt, volt idő, amikor azt a nőt, aki élvezte a szexet, bizony megbélyegezték; nimfománnak, erkölcstelennek tartották. De ezek a tudatlanságból és évezredek beidegződéseiből hátra maradt idők elmúltak!

"És most játsszunk el egy kicsit a gondolattal: mi lenne, ha a szex tényleg egy csap lenne? Egy olyan, amiből csak ketten lehet inni. Ha egyedül mész oda, nem jön belőle víz. Micsoda hatalma lenne ekkor annak, aki tovább bírja víz nélkül, igaz? Ott állna, és azt mondaná: "nélkülem nem ihatsz, márpedig én csak akkor megyek oda, ha sírva könyörögsz."

Tehát a nők a szexet, csupán a férfiak pórázon vezetésére használják? Ugyan már! A nők igen kis százaléka tartozik a femme fatale típusba, azon női ragadozók közé, akik lényegében megvárják, míg a férfi a lábaik elé veti magát. Sőt, kevés kiábrándítóbb dolog van annál, mint amikor egy férfi sírva könyörög - melynek előfeltétele, hogy kiszemeltje szemében érdektelenné váljon, onnan pedig nincs tovább.

Nem állítom, hogy nincsenek nők, akik egy párkapcsolaton belül nem játszmáznak, és időnként nem „büntetik" párjukat szex megvonással. Nyilván van ilyen, de egy harmonikus kapcsolatban, nem akkor szeretkezik két ember, ha a férfi már sírva könyörög érte.

"Most már tényleg nincs is más hátra, mint törvényeket hozni, hogy ki mehet a csaphoz, és ki nem, és hogy ott hogyan kell viselkedni. Ezt majd a nők megbeszélik, kitalálják hozzá a koreográfiát, hogyan kell meghajolni, kezet csókolni, virágot hozni, mielőtt egy kortyot is ihatsz."

Nos igen, a nők, akikben van önbecsülés, bizony elvárják, hogy a férfi udvaroljon, kedveskedjen, kimutassa, hogy fontos számára, és igen, maximum ezután fekszik le vele. Vagy netán az első füttyre ugrani kellene?

"Ideje lenne felismerni a szexualitás fontosságát. Nem játék. Lehet, hogy nem tudományos tényeken alapul, amit mondok, de szerintem a nemi erőszak sokszor nem más, mint szomjúság: ha valaki nagyon inni akar, és nagyon nem hajlandó cserébe pitizni, akkor megfog egy nőt, és odatuszkolja a csaphoz: most pedig iszunk."

A hozzászóló nézete szerint igazából az erőszaktevő az áldozat, és tettét csupán a szomjhalálhoz hasonló totális kétségbeesés vezérli, melynek okai azok a galád nők, akik nem akartak vele lefeküdni, mivel az erőszaktevő igazi férfi, aki nem „pitizik" a szexért.

"A nem az nem! = Mi vagyunk a csapnál, és ha mi nem akarjuk, te nem iszol!"

A nem, az valóban nem, pont.

"Oké, tegyük fel, hogy a nőnek akarata ellenére inni borzasztóan megalázó. És tekintsünk el tőle, hogy hányan szeretik benne pontosan ezt."

„Tegyük fel"? Ergo az, ha valakit akarata ellenére kényszerítenek, annak megítélése tulajdonképpen csak nézőpont kérdése? Tehát van olyan kényszerítés, ami nem megalázó? A mazochizmust pedig – ha jól értem a második mondatban erre utal –, illik nem összekeverni egy erőszakkal kikényszerített aktussal.

Az erőszaktevők esetében 3 fő csoportot különböztet meg a szakirodalom, tettük motivációjára fókuszálva;

• szexuális kielégülés
• mások megalázása, rajtuk való uralkodás
• a kettő együttesen érvényesül

Az ilyen ember nem képes a normális kommunikációra azzal a nemmel, amely szexuálisan izgatja őt. Ebből következik, hogy a nemi aktust erőszakkal éri el és/vagy prostituáltakhoz jár.

Nagy százalékban gyerekkorában hasonló mintát látott; a család férfi tagja/ tagjai csak durvaság és totális dominancia révén voltak képesek érvényesülni.

Tehát nem minden férfi lesz erőszaktevő, csak azért mert régóta nem feküdt le senkivel. Ha úgy vesszük, a hozzászóló által megfogalmazott gondolatok abszolút beleillenek egy erőszaktevőjébe. Csak remélni tudjuk, hogy csupán egy rossz példa áldozatává vált kommentelővel van dolgunk, nem pedig egy valóban a fenti nézeteket valló férfivel.