Kemény melók - Interjú egy mentőtiszttel

A mentőszolgálat munkájával kapcsolatban, a köztudatban rengeteg téves információ kering. Sokan, csupán a kórházi sorozatokból és a rémhírekből építenek fel képet a mentőkről, de ez természetesen igen pontatlan.

Glasz Richárd mentőtiszttel, a Rákospalotai mentőállomás vezetőjével beszélgettünk, aki 23 éve dolgozik a mentőszolgálatnál, és több mint 10 éve tanítja az új generációt. Mesélt nekünk magáról a mentő szakmáról, a velük kapcsolatos tévhitekről, és természetesen bepillantást engedett abba a világba, melyben nap, mint nap életeket mentenek.

Life: Hogyan lesz valakiből mentős?

Glasz Richárd: Ez egy gyerekkori álom volt, mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni. Egészségügyi szakközépiskolába mentem, utána mentőápoló képesítést szereztem és ezt követően a főiskolán elvégeztem a mentőtiszti szakot.

L.: Amikor a mentőre gondolunk, a szirénázó mentőautó képe villan be, de a gyakorlatban, milyen egységekből épül fel a mentőszolgálat, kik látják el a betegeket?

G.R.: A mentési rendelet 17 mentőegységet különböztet meg. A mi mentőállomásunkon esetkocsi és mentőgépkocsi van. Az emeltszintű ellátást az esetkocsi végzi, ennek háromfős a személyzete; mentőgépkocsi-vezető, mentőápoló és a mentőegység vezetője, a mentőtiszt. A mentőgépkocsik kétfősek; mentőgépkocsi-vezető és mentőápoló.

A mentőszolgálat középtávú terve, hogy a gépkocsivezetők is mind szakképzett mentőápolók legyenek. Már most is sokuk elvégezte ezt a képzést, és természetesen mindenben segítik, támogatják a betegellátást.

L.: Milyen egy mentőtiszt munkanapja?

G.R.: Amikor szolgálatba állunk, természetesen leváltjuk az előző személyzetet, ellenőrizzük a kocsi felszerelését és várjuk a riasztásokat. A mi mentőállomásunk elég forgalmas, így még éjjel is sok esethez kell kimennünk. A fennmaradó időt pihenéssel, étkezéssel, eljárásrend gyakorlással, vagy olyan szakmai dolgok felfrissítésével töltjük, amit ritkábban használunk.

L.: Milyen nehézségekkel szembesül egy mentődolgozó a munkája során?

G.R.: A betegellátás első lépése mindig az adott helyszín biztosítása. Ide tartozik például egy kutya elzárása, de a szén-monoxid szint ellenőrzése is – ez főként az őszi, téli időszakban gyakori -, van az autónkban CO érzékelő, és ha az jelez, akkor például be sem mehetünk az épületbe.

Felmérjük a helyszínt, és ha úgy ítéljük meg, hogy a beteg megközelítése biztonságos, akkor természetesen ellátjuk, vagy szükség esetén kimentjük a veszélyzónából. De előfordulnak olyan esetek, amikor a mentés megkezdése előtt, az arra szakosodott szerveknek kell biztosítani a helyszínt. Ilyen például egy lángba borult autó, ismeretlen eredetű vegyszer szivárgása; ekkor a tűzoltóság, rendőrség, katasztrófavédelem emberei segítik a munkánkat.

Többször előfordult már, hogy megfenyegettek minket. Ezek mind késleltetetik a betegellátást. Ilyenkor, ha a rendőrség már ott van, ők hatékonyan be tudnak avatkozni, más esetben félrehúzódunk és megvárjuk őket.

Mi mindig próbáljuk a beteg számára az optimális megoldást biztosítani, ez a legtöbb esetben a kórházba szállítást jelenti, hiszen a helyszínen a diagnosztikai parkunk korlátozott, és nem is feladatunk a mélydiagnosztikai problémák vizsgálata.

L.: Van, amikor maga a beteg teszi lehetetlenné az ellátását?

G.R.: A betegnek bármikor jogában áll elutasítani a kezelést, és ezt gyakran meg is teszi. Ilyenkor írásbeli nyilatkozatot tesz, ezt tanúkkal aláíratjuk, természetesen az egészet dokumentáljuk. Tehát erre van lehetőség, de nem ajánlott út.

Az önrendelkezési körből azonban kikerülnek például a cselekvőképtelen emberek, vagy azok, akik valamilyen tudatmódosító szert fogyasztottak. Ilyenkor a mentősnek fel kell mérnie, hogy mit használt a beteg. Nyilván van az a fajta tudati beszűkülés - sok esetben alkohol, kábítószer, egyebek miatt -, aminél rendőri segítséget veszünk igénybe, hogy a beteget el tudjuk látni.

L.: Mi történik pontosan, amikor felhívjuk a 104-es telefonszámot? Miként jut el hozzánk a mentő?

G.R.: A mentésirányító kollegák fogadják a hívást, ők részletesen kikérdezik a telefonálót; pontos cím, mik a körülmények, pontosan mit tapasztal magán, vagy azon, akinek a mentőt kéri. A „rosszullét" például tipikusan az az ok, ami nem megfogható, nem lehet vele mit kezdeni. Ebben az esetben a kollega alaposan körüljárja a telefonálóval a tapasztaltakat, hogy részletes képet kapjon a beteg állapotát illetően. Természetesen a kiküldött mentőegység jellegét illetően is fontos a lehető legpontosabb meghatározás a beteg állapotát illetően.

Az elvárás és egyben a célunk az, hogy a lehető legkorábban érjen ki a segítség. Azért dolgozunk, hogy a sürgős ellátást igénylő esetekben a lehető leggyorsabban, akár percek alatt a helyszínre megérkezzen a megfelelő mentőegység.

A mentésirányító kollegák pontosan látják, hogy a megadott címhez legközelebbi mentőállomások közül, melyiken van szabad, az esetnek megfelelő mentőegység, és mi ez alapján kapjuk meg a riasztást, amitől számítva nappal 1 perc, éjjel 2 perc alatt kell megkezdenünk a kivonulást.

A mentésvezető már a mentőben megkezdi a mentésirányítótól kapott információk alapján az esetre való felkészülést, a feladatok kiosztását.

L.: Az eddig elmondottak alapján érezhető, hogy ez a munkakör mind fizikailag, mind szellemileg, mind érzelmileg igen megterhelő. Mennyire fenyegeti a mentőket a kiégés, van-e lehetőségük a ventilálásra?

G.R.: Egyrészt ez nagyon szerethető munka, másrészről viszont valóban nagyon megterhelő. Az Országos Mentőszolgálatnak van egy kifejezetten erre specializálódott csoportja, mely pszichológusokból, pszichiáterekből áll. Hozzájuk bármilyen krízishelyzetben fordulhatunk.

Vannak olyan szituációk - mint például gyermek sikertelen újraélesztése, kollega balesete, súlyos sérült, mentőtámadás – amiről, ha az állomásvezető tudomást szerez, akkor azt azonnal továbbítja.

L.: A betegeket a „tragédia” pillanatában stabilizálja ugyan a mentő, de utána átadja a kórházi személyzetnek. Az emberek nem is emlékeznek az őket kórházba szállítók nevére, az orvoséra ellenben annál inkább, pedig állapota javulásáért a mentőszolgálat dolgozói legalább annyira felelősek. Mennyire hálás ez a szakma?

G.R.: Itt nincs nagyon babéraratási szándék. Más módszereket, más gyógyszereket használunk, mint a kórházi orvosok. Mások az eljárásrendjeink is. A mi célunk az állapotstabilizálás, erre vagyunk kiképezve.

Glasz Richárdtól megtudtuk, hogy a mentőszolgálat munkája folyamatos fejlődésben van. Nemzetközi kutatásokat is figyelembe vesznek, ezen eredmények alapján pedig javítják a betegellátást;