Peller Mariann az elengedésről, megélésről

Amikor megfogalmazódott bennem az Utazás a Lelked körül című műsor gondolata, tele voltam kételyekkel. Elég leszek én ahhoz, hogy létre tudjak hozni egy saját ötleten alapuló műsort? Látod, jövő időt használtam akkoriban, mert úgy éreztem, hogy akkor, ott nem voltam elég. És itt mutatkozik meg a hétköznapi bátorság: hogy a legnagyobb félelmeink és kishitűségünk ellenére veszünk egy nagy levegőt, és lesz, ami lesz felkiáltással, nekivágunk az ismeretlennek. Természetesen végigvettem az összes lehetőséget – a bukásra.

Mert mégis, mi történt volna, ha nem sikerül? Ha nem tetszik meg valamelyik csatornának az ötlet, vagy tetszik, de az embereknek nem kelti fel az érdeklődését? A válaszok pedig: semmi, SEMMI, a világon! Íme, még egy közhely: minden csoda három napig tart – édesanyám mondogatta nekem, a nehezebb időkben. A tapasztalataim is azt mutatták, bárhonnan bocsátottak el, vagy bármelyik csatorna szűnt is meg, amikor végre úgy éreztem, a helyemen vagyok, sőt, bármelyik gyengén teljesítő műsorban dolgoztam is, a kudarc csak abban a pillanatban fáj. Aztán telik az idő, és szép lassan elengedi az ember a gyomorgörcsöt és a nyomasztó érzést, hogy megbukott.

Van, aki benne ragad a kudarc kátrányába, de ha képes vagy a benned élő Isteni szikrára hallgatni, akkor legbelül kell lennie egy halvány sejtelemnek, egy belső bizonyosságnak, hogy egyszer, valami sikerülni fog! Ez nem azt jelenti, hogy nem sírja az ember tele a párnáját, és nem borul a családtagjai vállára zokogva, mert úgy érzi, neki soha, semmi nem fog összejönni, arra ítéltetett, hogy örökös kudarc legyen a sorsa.

Hogyan jöhetsz rá arra, hogy mi a te szíved vágya? Nekem segít, ha behunyom a szemem, és arra figyelek egy fél percig, hogy az adott témával, tervvel vagy dologgal kapcsolatban, milyen érzésem támad. Az érzéseink, a megérzéseink nem hazudnak, ha épp nem vagyunk túlpörgetett, feszült idegállapotban. A műsor felvételei során, a vendégeim mind egytől-egyig azt mondták, hogy most már hallgatnak a megérzéseikre, mert amikor korábban előfordult, hogy nem hallgattak rájuk, többször pórul jártak.

Ha tudod, hogy mi a szíved vágya, meg kell tervezni a lépéseket, hogy hogyan fogod valóra váltani azt. A tervezgetés jó, mert még nem jár semmiféle elköteleződéssel vagy felelősséggel. Ilyenkor még minden olyan bíztató, én ezt a fázist rendszerint nagyon élvezem, mert még minden öröm, siker és boldogság lehetősége benne van a pakliban, úgy, hogy nem vagyunk kitéve valós kudarc-veszélynek.

És végül, jöjjön az, amivel kezdtem: Hagyd, hogy megtörténjen! A legnehezebb a világon, mert én olyan türelmetlen vagyok, hogy tolnám, vonnám, lökném, puszta kézzel kifordítanám a négy sarkából a világot, hogy haladjanak gyorsabban a dolgok. Csakhogy ez nem így működik. Az erőszakos akarás nem visz úgy előre, mint az, ha átadod a megvalósulást a legfőbb erőnek. Tedd meg, amit meg kell tenned, ami tőled telik, a cél érdekében, aztán engedd el egy picit a dolgot. Legyen meg az ég akarata – tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Ő vagy ők jobban tudják, mi szolgálja leginkább a fejlődésünket. Amióta készítem a saját műsoromat, adásról-adásra, egyre jobban értem és érzem, mit is jelent ez a tanács. És ahogy elengedtem a görcsös akarást, úgy tárulnak fel a lehetőségek előttem. De azt is pontosan tudom, hogy ezen a tapasztaláson is mindenkinek, magának kell végigmenni. Elmondás alapján még nem a miénk a tudás. Csak, ha megéljük. Szorítok, hogy minél többen, minél hamarabb megéljék, és azzal megértsék ezt!