Peller Mariann nem várt diagnózis kapott az orvosától: erre ösztönözte

2018.01.17.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Miért kell mindig valamilyen kisebb-nagyobb problémának felmerülnie, bármiről legyen is szó? Amikor az ember teszi a dolgát, végzi a feladatokat sorban, nem lazsál, nem lustálkodik és főleg, igyekszik nem gondot okozni másnak valami történik, kiderül, vagy egyszerűen csak elromlik...

Hogy ez miről jutott eszembe? Múlt csütörtökön elmentem tüdőszűrésre. Hat éve nem voltam, mert az elmúlt hat évben hol várandós voltam, hol pedig szoptattam. Semmi baj, itt volt már az ideje. Még csütörtökön meg is kaptam az eredményt: lehet, hogy csak „összevetülés”, de nem zárható ki, hogy ..., ezért javasolnak egy CT vizsgálatot.

,,Lehet, hogy csak „összevetülés", de nem zárható ki, hogy ..., ezért javasolnak egy CT vizsgálatot" Forrás: Shutterstock

Pánik a köbön. Egy pillanat alatt a feje tetejére állt bennem az egész életem. Nem fogom húzni az időt, azonnal elmondom, hogy hála az égnek, semmi bajom, tökéletesen egészséges vagyok. De az a 24 óra, míg a kétely beférkőzött a lelkembe felborított mindent. Sokat gondolkodtam, hogy ez most vajon mire lehet jó? Mert igyekszem így vizsgálni az életem minden történését, minden felmerülő gondot, feladatot. 5-6 telefonhívás után sikerült másnapra egy fizetős CT-vizsgálatot intéznünk. Azért a többes szám, mert Gyuri (a férjem) úgy működött most is, mintha eggyé vált volna velem. Együtt dobbant a szívünk.

A várakozás és a bizonytalanság a legnagyobb teher – ezt biztosan megtanultam ezalatt a rövidke idő alatt.

És hiába tudod, hogy egy nap múlva már többet fogsz tudni, és addig már semmit nem tehetsz, csak magadat hergeled, ha folyamatosan rágod magad, egyszerűen nem tudtam elengedni a témát. Rám ült ez az állandó, nyomasztó érzés, hogy akár valami baj is lehet, mert az ember azonnal a legrosszabbra gondol.

,,Rám ült ez az állandó, nyomasztó érzés, hogy akár valami baj is lehet, mert az ember azonnal a legrosszabbra gondol" Forrás: Shutterstock

Próbáltam relaxálni, kicsit meditálni, és ebben az állapotban megkérdezni magamtól, hogy egészséges vagyok-e? Hiába éreztem úgy, hogy bíztató választ kapok, mert azt súgta a megérzésem, hogy minden rendben van és lesz, az egóm nem tudott teljesen lecsillapodni. Nem csak érezni akarta, hogy biztos minden rendben, de tudni is, méghozzá azonnal. Közben pedig elgondolkodtam azon is, hogy vajon változtatna-e az Istenhez fűződő viszonyomon, ha kiderülne, hogy valami baj van? Annyiszor mondtam már imáim során, hogy "Legyen meg a Te akaratod!" De akkor nem volt valódi baj, csak szerettem volna elérni bizonyos dolgokat, úgy, hogy az tényleg a legfőbb jót szolgálja. Rájöttem, hogy így azt mondani, hogy átadom a döntést neked, Uram, hiszen úgyis minden úgy lesz, ahogyan Te akarod, mert Te jobban tudod, mi a legjobb a számomra, mi által fejlődöm a legtöbbet, valójában könnyű. Hiszen nem múlik rajta semmi komoly dolog!

De most, amikor az életem lehetett volna a tét, azért nehezebb volt kimondani, hogy történjen minden a Te akaratod szerint!

Nehéz volt nem azt mondani, hogy kérlek, ne legyen semmi bajom, derüljön ki inkább, hogy teljesen egészséges vagyok! Gondoltam is erre, de végül sikerült erőt vennem magamon.

,,Nehéz volt nem azt mondani, hogy kérlek, ne legyen semmi bajom, derüljön ki inkább, hogy teljesen egészséges vagyok!" "Forrás: Shutterstock "

Vajon haragvóra váltottam volna, ha kiderül, hogy mégis baj van? Vajon megtagadtam volna Őt? Nem, azt biztosan nem. Mert bele tudtam élni magam az elképzelésbe, hogy mi lenne, ha tényleg kiderülne, hogy baj van, és akkor sem maradt volna számomra más út, csakis a hit.

És ezzel megértettem, mire volt „jó" ez a 24 órányi félelem: próbára tette a hitemet. Tudom, hogy másoknak ennél sokkal, de sokkal fájdalmasabb, komolyabb, rettentőbb próbatételek jutnak! De nem lehet véletlen, hogy a legtöbben végül a hitükbe kapaszkodnak, az ad számukra megnyugvást. Már nem látom értelmét a hit nélküli létnek, mintha értelmetlenné válna, kiüresedne az élet. Ráadásul kaptam még egy ajándékot ezzel a nehéz nappal együtt. Azt mondta a férjem, miközben igyekeztünk szabad CT-vizsgálati időpontot találni, hogy „te vagy számomra a legfontosabb a világon”.

Ilyen vallomásban még soha nem volt részem, pláne nem 8 év után. Kaptunk tehát egy aprócska figyelmeztetést: ugye, tudjátok, mennyire szeretitek egymást? Talán sejtettük, de a hétköznapok árnyékában, időnként elhalványodhat az érzés, mert a sok feladat elterelheti a figyelmünket. Igyekszünk hát még inkább megbecsülni, ami megadatott, mert a valódi baj mellett, eltörpül minden más feszültség. Ezt időnként nem árt tudatosítani magunkban.