Peller Mariann: "Könnyebb dolgom lenne, ha férfinak születtem volna"

Egy ilyen törékeny, klasszikus szépség, aki maga, a megtestesült női kellem és báj, nem lehet férfias semmiben. El nem tudtam volna képzelni. Azonban ő azonnal beigazolta a lapok igazságtartalmát. Ez az első ránézésre gyámolítani való, szép kis nő igencsak határozott, amikor munkáról vagy az életében nagy döntések meghozataláról van szó. Elmondta, hogy mindig ő dönt végül a saját ügyeiben, ha meg is hallgat másokat, a végén csak a maga feje után megy.

Ezen elgondolkodtam. Tudjuk jól, hogy vannak olyan emberek, akiken látszik, hogy fiúnak vagy épp lánynak is születhettek volna, és csak egy hajszálon múlhatott a választás (és itt most nem a nemi hovatartozásról beszélek!). Nekem is van több olyan bombázó lány ismerősöm, akivel miután váltottam pár mondatot, tudtam, hogy ő szinte fiú. Mert olyan határozott, vagány, eszes, humoros és talpraesett, hogy legény legyen a talpán, aki képes tartani vele a lépést. Benne van a férfi teremtő energiája. Van, akiben nagyobb, van, akiben csak egészen kis arányban van ez jelen. Miután én hiszem, hogy több előző életből hozunk magunkkal tapasztalatot, ezért abban is biztos vagyok, hogy a legtöbben voltunk már férfiak és nők is, előző életeink során.

Egy időben úgy éreztem, sokkal könnyebb dolgom lenne ebben az életemben, ha férfinak születtem volna. Aztán ha annak az alapvetésnek mentén kezdem végiggondolni a dolgokat, hogy semmi sem véletlen, tehát jó oka van annak, hogy női testben láttam meg a napvilágot, mert így tudom mindazt megtapasztalni, amit meg kell tapasztalnom, hogy fejlődhessek, akkor elfogadom a döntést. Kénytelen is vagyok, hiszen elvileg én magam mondtam ki rá az Ámen-t, még odafent, lélekként, mikor kiválasztottam azt a szülőpárost, akikhez végül leszülettem.

Másrészt, szükség van arra, hogy legalább ugyanannyi női energia (lágy, finom, empatikus, befogadó tulajdonság) legyen az adott férfiban, hogy képes legyen kiegyensúlyozni az időnként túl határozott nőt. Ez feltételezi tehát, hogy a férfiakban ugyanúgy van női energia, mint a nőkben férfi, és ez nem jelenti azt, hogy röhejesen femininné válnának. Ezt azt jelenti, hogy képes a szívére is hallgatni, és adott esetben gyengédségével feloldani az önmagáért folytatott harcban megkeményedett női páncélt. Ez az egyensúly a legegészségesebb, és szükség van rá a hétköznapokban is.

Sokan szidják a férfiakat, hogy elnőiesedtek, a nőket pedig támadják, hogy nem az anyaság az egyetlen és legfőbb céljuk az életben, hanem az egzisztencia kiépítése (ami korábban a férfiak kiváltsága volt). Pedig szerintem egyikkel sincs semmi baj, ha az egymásra találó felek kiegyensúlyozzák egymás férfi-női energiáit. Az én férjem ízig-vérig nagybetűs férfi, felnézek rá (nem csak azért, mert két méter), közben viszont elképesztően empatikus, és képes bármikor könnyekig hatódni, amiért egy pillanatig sem szégyelli magát. Én pedig imádom ezért. Ő viszont büszke rám, ha egy-egy megbeszélésen képes vagyok kiállni az igazamért, és nincs szükség rá, hogy ő védje meg az érdekeimet.

Szükségünk van mindkét nemi jellemzőkre, a férfias energiákra, ha szeretnénk létre hozni valamit (teremteni), a nőies energiákra pedig, ha szeretnénk szeretetteljesek, gondoskodók (befogadók) lenni másokkal. Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, melyikből mennyi van bennünk. De szégyellni való egyikben sincs.