45 kilót fogyott, pedig be sem lépett az edzőterembe

"Reggelire mindig édeset kívántam. Például gofrit vajjal, sziruppal. Ebédre általában egy hideg szendvicset ettem sok sajttal és majonézzel. Vacsorára pedig jöhetett bármi és abból bármennyi. Például csirkefalatokat, steaket, tésztákat, és nagyjából a kétszeresét, ha nem a háromszorosát az ajánlott mennyiségnek. Olyan sokat nem nassoltam napközben, de azért egy kis chipsz mindig lecsúszott.

2017 tavaszán vettem észre, hogy kerülöm a tükröket. Nem állok meg az utcán a kirakatoknál, hogy véletlenül se pillantsam meg a tükörképemet. Amikor ez tudatosult bennem, szinte lesokkolt a dolog. Végül május 1-jén belevágtam az életmódváltásba, és nem volt visszaút.

Úgy éreztem, hogy szükségem van profi segítségre, akiktől megtanulhatom, hogyan kell ezt jól csinálni. Sikeresen rávezettek arra, hogy az egészséges életmód nemcsak a test de az elme egészségéről is szól. A program, amihez csatlakoztam, arra ösztönzött, hogy jobb döntéseket hozzak, miközben élvezem is az életet.

Az étkezés kapcsán a legfontosabb tapasztalat az új alapanyagokkal való megismerkedés volt, illetve meg kell tanulnom, hogy mekkora az ideális adag, amire szüksége van a szervezetemnek. A rengeteg olajban sült ételt viszont amennyire csak lehetett, visszaszorítottam. A szénhidrátokat nem hagytam el teljesen, de odafigyeltem rá, hogy az egészségesebb, a lassan felszívódó típust válasszam. Amikor lehetett, akkor pedig zöldséggel helyettesítettem a szénhidrátot. Kipróbáltam például a cukkini tésztát és a kafriol rizst.

Mivel olyan ételeket ettem, amiktől tényleg volt energiám, és kezdtem magam jobban érezni, belevágtam a sportolásba is. Először csak annyit tettem, hogy elkezdtem többet sétálni. Az irodám a negyedik emeleten van, így az első hónapban azt a célt tűztem ki, hogy naponta 3-4 alkalommal felálljak az asztaltól és lemenjek a földszintre, majd vissza. Egyébként még ma is csak a lépcsőket használom. Amikor már jobban esett a lépcsőzés, elkezdtem heti négy alkalommal 1-1 mérföldet (1,62km) sétálni. Egy hónappal később elkezdtem úszni járni, hetente 3-4 alkalommal. A következő lépés az volt, hogy a sétát futásra cseréltem. Vettem egy aktivitásmérőt, hogy nyomon kövessem a teljesítményemet. Egy dolgot nem csináltam soha: nem mentem edzőterembe. Egyszerűen nem éreztem szükségét.

Soha nem éreztem magam ennyire kiegyensúlyozottnak. Nem akarok visszatérni a régi étkezési szokásaimhoz, ugyanis semmiben nem szenvedek hiányt. Soha nem vagyok éhes, teljes és boldog életet élek. Tudom, melyek az egészséges ételek, de mindenből tudok mértéket tartani.

Csak hab a tortán, hogy végre csinosabban öltözködhetek, sminkelni is szeretek: kivirultam. A súlycsökkenés előtt soha nem vágytam rá, hogy kipróbáljak például egy új rúzst. Ez számomra egy nagyon pozitív új élmény. A legnagyobb jutalom azonban az, hogy végre kívül-belül szeretem önmagamat."